Köznevelés, 1992 (48. évfolyam, 1-41. szám)
1992-11-06 / 35. szám
Don Bosco katolikus iskola Albertfalván Budapest XI. kerületében, Albertfalván, az egykor önálló település nevét viselő utcában nyolcosztályos, katolikus iskola nyitotta meg kapuit szeptember elsején. Másfél hónap múlva, október 22-én már Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter volt a vendége az iskolának az iskolazászló-szentelő és az 1956-os forradalomra emlékező ünnepségen. A szemközti templomban megtartott, meghatóan szép, szívhez szóló ünnepi műsor után az iskolanyitás előzményeiről dr. Verebényi István plébánossal beszélgettünk, aki elmondta, hogy az egyházközség néhány tagja óvodát akart nyitni, csak később döntöttek az iskola mellett. Két évvel ezelőtt. Az atya nem sokat tűnődött, hiszen tudta, hogy a templommal szemközti Petőfi Sándor Általános Iskolában rohamosan apad a gyereklétszám. A mintegy ezerhétszáz gyereknek készült két épületben már csak nyolcszázan tanultak 1990-ben, tavaly pedig még ennél is kevesebben. Úgyszólván elnéptelenedett az iskola régi épülete. Minthogy a környéken nincs egyházi iskola, itt, e virágzó életű egyházközség területén meg lehetne nyitni egyet. Beadták szándéknyilatkozatukat az önkormányzatnak, és életre hívták a Don Bosco Alapítványt részben a szegény, nehéz sorsú gyerekek, részben pedig a katolikus iskolában tanulók támogatására. Úgy gondolták, egyenesben vannak. Ámde a hivatal malmai lassan őrölnek. Az önkormányzat képviselő-testülete idén január végén tárgyalta a katolikus iskola ügyét, és többségi szavazattal megadta az elvi engedélyt az intézmény megnyitására. Ennek birtokában az egyházközség tagjai megérdeklődtek a szülőktől, hányan kívánják beíratni ide a gyereküket. Mintegy ötszázra rúgott a jelentkezők száma. Meghirdették az igazgatói állást és a tanárokét is. Idén áprilisban az önkormányzat végleges döntést hozott, és június 8-án megadta a működési engedélyt is az iskolának. Megnyílhatott tehát az önkormányzati működtetésű, egyházi fenntartású, tizenhat tantermes katolikus iskola. Kétszáznyolcvanhat tanulóval, mert többet nem tudtak felvenni a tantermek véges száma miatt. Tizenhat helyiségben persze többen is elférnének, ám ebben az iskolában van néhány sajátosság, ami az oktatást illeti - tudom meg dr. Párdányi Miklósné igazgatótól. Angol és német nyelvet első osztálytól kezdve tanítanak osztott csoportokban. A felső tagozatosok technika tantárgyat nem tanulnak, helyette számítógép-kezelésre, szövegszerkesztésre tanítják őket. Hittant tanrendbe építve, heti két órában tanulnak a diákok. Minthogy más vallású, evangélikus, református gyerek is van az iskolában, a katolikus hittan nekik természetesen nem kötelező. Velük a vallásuknak megfelelő hitoktató foglalkozik ebben az időben. (Még egyetlen gyerek esetében is gondoskodnak a megfelelő hitoktatóról.) A négygyerekes családanya, dr. Párdányi Miklósné szerint az elmúlt évtizedekben csak kevés iskolában foglalkoztak jól a gyerekek nevelésével. Iskolai tapasztalatai azt mutatják, hogy például a középiskolába készülő, tizennégy éves tanítványairól gyakran adtak felületes, sőt, megalapozatlan véleményt a felvételi beszélgetések vezetői. Nem arra voltak kíváncsiak, mit tud a gyerek, hanem arra, mit nem. Előfordult, hogy az évek alatt megismert, jó képességű, sokra hivatott tanítványát tanácsolták el a továbbtanulástól felületes benyomások alapján. Elhatározta, ha ő vezet majd egy iskolát, abban minden a gyerekekért fog történni. Minthogy Makarenko előtt ötven, hatvan évvel Don Bosco már jó eredményeket ért el nehéz sorsú, serdülő gyerekekkel, újra áttanulmányozta a hozzá egyébként mindig is közel álló boscói pedagógiát. Ennek értelmében az iskolai nevelésben kulcsfontosságúnak tartja a tanár személyiségét, a gyerek feltétel nélküli elfogadását. Ahogyan Don Bosco mondta egykoron: „Elég látnom, hogy fiatalok vagytok, és máris szeretlek benneteket!” Kevés idő telt el a tanévnyitó óta, korai lenne mérlegre tenni, mennyit ér a Don Boscótól kölcsönzött pedagógiai hit, munka. Annyi azonban már az ünnepségen kiderült: itt a szeretet légkörében él a gyerek. N. G. Tanítók a gyermekekért A Tanítók a gyermekekért egyesület 1992. november 7-én, szombaton délelőtt 10 órakor tartja közgyűlését az FPI Budapest VIII. kerület, Horváth Mihály tér 8. szám alatti nagytermében. Vendégünk dr. Dobos Krisztina helyettes államtitkár. Program: Tájékoztató oktatásirányítási kérdésekről. A közalkalmazotti törvény értelmezése. Szakmai szekciók: Tankönyvek, taneszközök használata, nyelvoktatás, mérési módszerek a tanítás gyakorlatában. Indián művészet Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára nyitotta meg a Néprajzi Múzeum kolumbiai tárgyú kiállítását. „A kolumbiai Amazonasz és Putumayo indián művészete” című tárlat a dzsungel világába kalauzol el bennünket, egy olyan kultúra néprajzi emlékeivel ismertetve meg látogatóit, amelyik földrajzilag ugyan távol esik tőlünk, a tárgyakból, népművészeti alkotásokból sugárzó humanitását azonban joggal érezhetjük az európai vagy a magyar népművészet legszebb, legihletettebb alkotásaival rokon lényegűnek. Kálmán Attila beszédében arról szólt, hogy Amerika felfedezése 500 évvel ezelőtt csak megkezdődött, valójában ez a folyamat a mai napig tart. Azoknak figyelmét, akik szívesen részt vesznek ebben a felfedezési folyamatban, felhívjuk a Néprajzi Múzeum kiállítására. A tárlat január 31-ig tekinthető meg. Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter nyitotta meg a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb kiállítását. A „Dombokká vált évszázadok” címet viselő tárlat a Kárpát-medencében feltárt bronzkori teli kultúrákat mutatja be. A miniszter beszédében hangsúlyozta: ez a terület, a Kárpát-medence az ősidőktől kultúrák őrzője és továbbörökítője volt - annak kell lennie most is.