Köznevelés, 2003 (59. évfolyam, 1-41. szám)

2003-01-10 / 1. szám

59. évfolyam 1. szám 2003. január 10. „A szülőföldjükön tanuljanak és boldoguljanak..." Beszélgetés Hiller István politikai államtitkárral A határon túli magyarság kérdésének kezelése a közvélemény előtt gyakran a kormány nemzeti jellegét minősíti. E tekintetben a közvélemény valószínűleg téved, hiszen a ma­gyar nemzet sorskérdései itthon dőlnek el, s nem Erdélyben, Szlovákiában, a Kárpátal­ján, a Vajdaságban vagy máshol. Még azt is hozzátehetnénk, hogy ma egészen más ér­zelmi felhangokkal közelítünk ehhez a kérdéshez, mint tették eleink hetven-nyolcvan év­vel ezelőtt, hiszen akkor családok ezreit szakította szét az új határ. Ma kevesen mondhat­ják, hogy közvetlen rokonaik élnek a határokon kívül, s talán ezért is, ha tettekre kerül sor, kisebb szolidaritást mutatunk, mint ami a romantikus megközelítésmódból következne. Minden kormány számára tehát kettős belpolitikai feladatot ad ez a külpolitikai kérdés: egyrészt az érzelmekkel, másrészt az eltérő érdekekkel kell megbirkóznia. A határon túli magyarság megmaradásának, az értékek megőrzésének talán legfontosabb kérdése az iskolák ügye. Az Oktatási Minisztériumban Hiller István politikai államtitkár irányítja a ha­tárainkon túli magyar nyelvű iskoláztatással kapcsolatos munkát. - Milyen álláspontot képvisel a kor­mány a határon túli magyar oktatás támogatásának ügyében? - A határon túli magyar oktatás kér­désében a kormány azt az elvet követi, hogy mindazt, ami az előzőekben elin­dult és jónak bizonyult, azt folytatjuk, de a saját elképzeléseinket, kezdeményezé­seinket is megvalósítjuk. Nem kívánjuk például megszüntetni a kedvezménytör­vényt. Mi ezt a törvényt annak idején, még ellenzékben megszavaztuk. Voltak bizonyos fenntartásaink, de a kedvez­ménytörvény egészét elfogadtuk. Az álta­lános és a középfokú oktatás ügyében azonban látunk olyan jelenségeket, ame­lyek nem szolgálják sem a határon túli magyarság érdekeit, sem a magyar okta­tás egészének érdekeit. Mi azt kívánjuk előmozdítani, hogy a határon kívüli ma­gyarok a szülőföldjükön boldogulhassa­nak. Ezért mi a szülőföldön való oktatás fejlesztését támogatjuk. - Hány határon túli magyar fiatal tanul a hazai oktatásban? - A legutóbbi teljes felmért évben - ez 2001-et jelenti - 6304 határon túli di­ák vett részt a magyar közoktatásban. Mi­lyen tendencia eredményeként alakult ki ez a szám? Amíg 1995 és 1999 között 3647-ről 4971-re, tehát durván 1400-zal növekedett a Magyar Köztársaságban ta­nuló határon túli magyar általános és kö­zépiskolások száma, addig két év alatt, 1999-2001 között újabb 1400-zal töb­ben iratkoztak be magyarországi közok­tatási intézményekbe.­­ Pedig közben véget ért a délszláv háború.­­ Mondjuk ki világosan: ez a radikális emelkedés egy 1998 után megkezdett politika eredménye volt. Az a tapasztala­tunk, hogy akik itt járnak középiskolába, illetve itt érettségiznek, azok azért érett­ségiznek itt, mert magyarországi felsőok­tatási intézményben kívánják a tanulmá­nyaikat folytatni. Az ő hazatérésükre mi­nimális az esély. Ez pontosan az a trend, amelyet mi nem kívánunk. Mi sem rövid, sem hosszú távon sem akarjuk a határon túli magyarságtól az értelmiséget elkülö­níteni. Ha az értelmiség a szülőföldről el­vonul, akkor beláthatatlan következmé­nyekkel járó, káros folyamat indulhat meg. Mi tehát azt mondjuk, hogy minda­zok a törekvések, amelyek a határon túli magyar nyelvű iskoláztatásnak a kinti fel­tételeit javították, vagy éppen megterem­tették, mi ezeket a kezdeményezéseket pártfogoljuk és támogatjuk. Néhány hó­nappal ezelőtt Marosvásárhelyen az erdé­lyi magyar tudományegyetem tanévnyitó­ján vehettem részt, ahol elmondtam, hogy mi ezt az intézményt és a határon túli magyar felsőoktatás egészét egy ív ré­szének tartjuk, és teljes erőnkkel támo­gatjuk, de az ilyen egyetemnek csak ak­kor van létjogosultsága, ha a minőséget is sikerül megteremteni. Tudniillik ha jó minőségen, magas színvonalon folyik az oktatás, a kutatás, az egyetemi munka, akkor elvárható, hogy a jó képességű, helyben érettségiző fiatalok ott jelentkez­zenek magyar felsőoktatási intézménybe, és ne máshová menjenek, román vagy szlovák nyelvű egyetemre vagy éppen az anyaországba.­­ Teljesen logikus, hogy ezzel a kin­ti magyarságot kívánja megóvni a kor­mány. Ugyanakkor azonban az ember arra gondol, hogy a kinti magyarság oktatásának a terheit talán nem a Ma­gyar Köztársaságnak kellene viselnie, hanem a román, az ukrán vagy a szlo­vák államnak.­­ Medgyessy Péter miniszterelnök úr első miniszterelnöki beszédében el­mondta, hogy ő a nemzet egészéért érez felelősséget, miközben nyilvánvalóan csak tízmillió ember megválasztott mi­niszterelnöke. Mi úgy gondoljuk, szük­ség van arra, hogy Magyarország anya­gilag is hozzon áldozatot a kinti oktatá­si intézményrendszer kiépítésére. Ez más országok esetében is így van, gondoljunk csak arra, hogy nemrég nyílt meg Buda­pesten az Andrássy Gyula Német Egye­tem, és bizony ez az egyetem a német anyanyelvű országok támogatása nélkül nem kezdhette volna meg munkáját. De hozhatnám példának akár Hollandiát, akár Franciaországot - ezek az államok hagyományosan óriási összegeket áldoz­nak erre a célra. Ezek a példák számunk­ra akkor is értékesek, ha tudjuk, hogy Magyarország helyzete egy kicsit sajátos ebben a dologban. Tehát én szükséges­nek tartom azt a politikát, amely a finan­­cialitásban is megnyilvánul. Szeretném elmondani, hogy azt a keretet, amely a határon túli magyar közoktatás támogatá­sát is szolgálja, mi 400 millió forintról 1 milliárd 400 millióra emeljük.­­ Államtitkár úr említette, hogy szükségesnek tartja a határon túli ma­gyar oktatási intézmények színvonalá­nak, minőségének a garantálását. Mi­lyen eszközök vannak a kezünkben? Miképp tudjuk innen a minőséget ga­rantálni ott?­­ Miközben az előbb azt mondtam, hogy a középiskolásoknak a magyarorszá­gi közoktatásban való részvétele kevéssé kívánatos, hangsúlyozni kívánom viszont.

Next