Köznevelés, 2003 (59. évfolyam, 1-41. szám)
2003-01-10 / 1. szám
59. évfolyam 1. szám 2003. január 10. „A szülőföldjükön tanuljanak és boldoguljanak..." Beszélgetés Hiller István politikai államtitkárral A határon túli magyarság kérdésének kezelése a közvélemény előtt gyakran a kormány nemzeti jellegét minősíti. E tekintetben a közvélemény valószínűleg téved, hiszen a magyar nemzet sorskérdései itthon dőlnek el, s nem Erdélyben, Szlovákiában, a Kárpátalján, a Vajdaságban vagy máshol. Még azt is hozzátehetnénk, hogy ma egészen más érzelmi felhangokkal közelítünk ehhez a kérdéshez, mint tették eleink hetven-nyolcvan évvel ezelőtt, hiszen akkor családok ezreit szakította szét az új határ. Ma kevesen mondhatják, hogy közvetlen rokonaik élnek a határokon kívül, s talán ezért is, ha tettekre kerül sor, kisebb szolidaritást mutatunk, mint ami a romantikus megközelítésmódból következne. Minden kormány számára tehát kettős belpolitikai feladatot ad ez a külpolitikai kérdés: egyrészt az érzelmekkel, másrészt az eltérő érdekekkel kell megbirkóznia. A határon túli magyarság megmaradásának, az értékek megőrzésének talán legfontosabb kérdése az iskolák ügye. Az Oktatási Minisztériumban Hiller István politikai államtitkár irányítja a határainkon túli magyar nyelvű iskoláztatással kapcsolatos munkát. - Milyen álláspontot képvisel a kormány a határon túli magyar oktatás támogatásának ügyében? - A határon túli magyar oktatás kérdésében a kormány azt az elvet követi, hogy mindazt, ami az előzőekben elindult és jónak bizonyult, azt folytatjuk, de a saját elképzeléseinket, kezdeményezéseinket is megvalósítjuk. Nem kívánjuk például megszüntetni a kedvezménytörvényt. Mi ezt a törvényt annak idején, még ellenzékben megszavaztuk. Voltak bizonyos fenntartásaink, de a kedvezménytörvény egészét elfogadtuk. Az általános és a középfokú oktatás ügyében azonban látunk olyan jelenségeket, amelyek nem szolgálják sem a határon túli magyarság érdekeit, sem a magyar oktatás egészének érdekeit. Mi azt kívánjuk előmozdítani, hogy a határon kívüli magyarok a szülőföldjükön boldogulhassanak. Ezért mi a szülőföldön való oktatás fejlesztését támogatjuk. - Hány határon túli magyar fiatal tanul a hazai oktatásban? - A legutóbbi teljes felmért évben - ez 2001-et jelenti - 6304 határon túli diák vett részt a magyar közoktatásban. Milyen tendencia eredményeként alakult ki ez a szám? Amíg 1995 és 1999 között 3647-ről 4971-re, tehát durván 1400-zal növekedett a Magyar Köztársaságban tanuló határon túli magyar általános és középiskolások száma, addig két év alatt, 1999-2001 között újabb 1400-zal többen iratkoztak be magyarországi közoktatási intézményekbe. Pedig közben véget ért a délszláv háború. Mondjuk ki világosan: ez a radikális emelkedés egy 1998 után megkezdett politika eredménye volt. Az a tapasztalatunk, hogy akik itt járnak középiskolába, illetve itt érettségiznek, azok azért érettségiznek itt, mert magyarországi felsőoktatási intézményben kívánják a tanulmányaikat folytatni. Az ő hazatérésükre minimális az esély. Ez pontosan az a trend, amelyet mi nem kívánunk. Mi sem rövid, sem hosszú távon sem akarjuk a határon túli magyarságtól az értelmiséget elkülöníteni. Ha az értelmiség a szülőföldről elvonul, akkor beláthatatlan következményekkel járó, káros folyamat indulhat meg. Mi tehát azt mondjuk, hogy mindazok a törekvések, amelyek a határon túli magyar nyelvű iskoláztatásnak a kinti feltételeit javították, vagy éppen megteremtették, mi ezeket a kezdeményezéseket pártfogoljuk és támogatjuk. Néhány hónappal ezelőtt Marosvásárhelyen az erdélyi magyar tudományegyetem tanévnyitóján vehettem részt, ahol elmondtam, hogy mi ezt az intézményt és a határon túli magyar felsőoktatás egészét egy ív részének tartjuk, és teljes erőnkkel támogatjuk, de az ilyen egyetemnek csak akkor van létjogosultsága, ha a minőséget is sikerül megteremteni. Tudniillik ha jó minőségen, magas színvonalon folyik az oktatás, a kutatás, az egyetemi munka, akkor elvárható, hogy a jó képességű, helyben érettségiző fiatalok ott jelentkezzenek magyar felsőoktatási intézménybe, és ne máshová menjenek, román vagy szlovák nyelvű egyetemre vagy éppen az anyaországba. Teljesen logikus, hogy ezzel a kinti magyarságot kívánja megóvni a kormány. Ugyanakkor azonban az ember arra gondol, hogy a kinti magyarság oktatásának a terheit talán nem a Magyar Köztársaságnak kellene viselnie, hanem a román, az ukrán vagy a szlovák államnak. Medgyessy Péter miniszterelnök úr első miniszterelnöki beszédében elmondta, hogy ő a nemzet egészéért érez felelősséget, miközben nyilvánvalóan csak tízmillió ember megválasztott miniszterelnöke. Mi úgy gondoljuk, szükség van arra, hogy Magyarország anyagilag is hozzon áldozatot a kinti oktatási intézményrendszer kiépítésére. Ez más országok esetében is így van, gondoljunk csak arra, hogy nemrég nyílt meg Budapesten az Andrássy Gyula Német Egyetem, és bizony ez az egyetem a német anyanyelvű országok támogatása nélkül nem kezdhette volna meg munkáját. De hozhatnám példának akár Hollandiát, akár Franciaországot - ezek az államok hagyományosan óriási összegeket áldoznak erre a célra. Ezek a példák számunkra akkor is értékesek, ha tudjuk, hogy Magyarország helyzete egy kicsit sajátos ebben a dologban. Tehát én szükségesnek tartom azt a politikát, amely a financialitásban is megnyilvánul. Szeretném elmondani, hogy azt a keretet, amely a határon túli magyar közoktatás támogatását is szolgálja, mi 400 millió forintról 1 milliárd 400 millióra emeljük. Államtitkár úr említette, hogy szükségesnek tartja a határon túli magyar oktatási intézmények színvonalának, minőségének a garantálását. Milyen eszközök vannak a kezünkben? Miképp tudjuk innen a minőséget garantálni ott? Miközben az előbb azt mondtam, hogy a középiskolásoknak a magyarországi közoktatásban való részvétele kevéssé kívánatos, hangsúlyozni kívánom viszont.