Köztelek – 1921. 1-26. szám

1921-02-26 / 09. szám

a Hangya szövetkezetei és a vármegyei gazdasági egye­sületek utján hivassanak fel a kisgaz­ák, hogy nemesi­tett búzából termesztett búzájukkal pályázzanak s pályá­zataikat a községi Hangya szövetkezet, vagy elöljáróság igazolásával, mely szerint nemesitett vetőmagvat hasz­náltak és a terméseredmény helyesen lett feltüntetve, küldjék a vármegyei gazdasági egyesülethez, ahol az a Hangya képviselőjének jelenlétében el fog bíráltatni és a legszebb eredményeket felmutatónak díszes oklevél fog kiállíttatni. Előadó számításai szerint, ha meglevő vár­megyéink részére egy-egy oklevél fog rendelkezésre bo­csátatni, az oklevelek iparművészek munkájával 500­0— 6000 koronából kiállíthatók. Ezzel szemben felkérendő lenne a Hangya, ismervén áldozatkészségét, hogy az általa adományozott 1­1,000 K. ismét kiegészíttessék. Szilassy Zoltán szerint a mezőgazdasági vá­lalatok és részvénytársaságok is felhívandók lennének, hogy ezen célra áldozzanak, aminek révén népszerű ismertető füze­tek is kiadhatók lennének. Q­rabrer Emil a mezőgazdasági vállalatok felszólítását helyesli, de a vetőmagnemesítő társaságokkal a bizott­ságnak az a terve, ho­y arra keressenek fel, miszerint a pályadíjat nyert kisgazdák egy egy métermázsa neme­sített búzával, vagy más növényfajtával jutalmaztassanak. Fabricius Endre előadó a javaslatokhoz hozzájárul, azzal azonban, hogy miután a pályázat mint „Hangya"­alapítvány lenne kezelendő, a többi vállalat ettől füg­getlenül hivassék fel a propagandafüzetek előállítási költségeinek fedezésére. A bizottság ily értelemben a javaslatot egyhangúlag elfogadja. 2. Növénynemesítő kiállítás rendezésének tervezete. Fabricius Endre előadó rámutat arra, hogy a magyar növénynemesítés fejlődése során eljutott már oda, hogy bátran elm­ondhatjuk, miszerint kiváló anyaggal rendel­kezünk. Ezt tudjuk mi, a bizottság tagjai és a gazdák közül azok, akik a szaklapokban és szakirodalomban a hazai növénynemesítés ügyét figyelemmel kisérik A gazda­társadalom szélesebb rétegei azonban ezt nem ismerik eléggé és azért szükséges, hogy a magyar növényneme­sítés szemléletileg is bemutattassék. Javasolja ezért, hogy 1922-ben Budapesten — ha a viszonyok ezt lehe­tővé teszik — növénynemesítő kiállítás rendeztessék, amelyen bemutatásra kerüln­ének a szántóföldi növények nemesítésével foglalkozó gazdaságok és vállalatok mun­kálatainak eredményei. Elvileg azonban már most kimon­dandó, hogy a kiállítás a kerti növények nemesítésére nem terjed ki, miután ez a kertészet hatáskörébe tar­tozik. Javasolja, hogy Székács Elemér elnöklete alatt Grabner Emil, Baross László, Kerpely Kálmán, Rázsó Imre és Legány Ödön tagokból álló előkészítő­ bizottság küldessék ki, melynek előadója szóló lenne. E bizottság feladata lenne­­ a kiállítás szabályzatát és tervezetét elkészíteni, a nemesítőket az előkészítő munkálatokra felhívni, alkalmas kiállítási helyiségről gondoskodni stb. A kiállítás díjazással lenne egybekötve, a díj azonban nem pénzdíj, hanem oklevél lenne. Meskó Pál felhívja a bizottság figyelmét, miszerint a kiállítás olyan méretű legyen, hogy azzal a külföld figyel­mét is felhívjuk és a külföld részére is megfelelő propa­ganda végeztessék. Székács Elemér elnök annak megjegyzésével, hogy a kiállítás előkészítő­ bizottsága a külföldre való tekintet­tel — ha terjedelmileg talán nem is, de a kiállítandó anyag minősége szempontjából mindenesetre oly kol­lekciót fog összehozni, hogy ezzel a külföld előtt szégyent nem fogunk vallani, határozatilag kimondja, hogy a bi­zottsági előadónak a rendezendő kiállításra vonatkozó javaslatait teljes egészében egyhangúlag elfogadja. 2. Megemlékezés a magyar növénynemesítés 10­ éves múltjáról. Grabner Emil rámutat arra, hogy növénynemesítésünk eljutott már ahhoz a ponthoz, hogy a szélesebb körben való megismertetése mindenesetre kívánatos. A magyar növénynemesítés a folyó évben határkőhöz érkezett, amennyiben tíz esztendeje annak, hogy ezen a téren az intenzívebb munka megindult és ugyanannyi ideje annak, hogy az Országos Magyar Kir. Növénynemesítő Intézet létesült. Ennél a határkőnél szükséges megállapodnunk és bizonyos ünnepélyes formát adni ezen megállapodá­sunknak. A bizottság elnöksége ezért elhatározta, hogy javasolni fogja egy emlékkönyv kiadását, amely nem­csak azt a célt szolgálja, hogy hazai növénynemesí­tésünk hű tükrét szolgáltassa és ismertesse a növény­nemesítés múltját, de egyszersmind a jövőre nézve bi­zonyos irányítással is szolgáljon. A bizottság elnöksége felhívást bocsátott ki a növénynemesítőkhöz, felszólítván őket, hogy az emlékkönyv részére növénynemesítő gazda­ságukat, telepüket ismertessék és azt az emlékkönyv szerkesztősége részére rendelkezésre bocsássák. A költ­ségek tekintetében tájékoztatásul bejelenti, hogy 1000 példányban előállítva, az évenként mintegy 5000 ko­ronát tenne ki, a költségeket az illető növényneme­sítő gazdaságok és vállalatok aránylagosan visel­nék és pedig úgy, hogy az állami intézményeket ismertető rész költségei is betudatnának. A munka szerkesztésére javaslatba hozza Fabricius Endrét, a bizottság előadóját, mint aki a munka kifogásta­lan szerkesztésére és a "bevezető történelmi rész meg-,­írására a tárgy ismereténél fogva is teljes garanciát nyújt. Mint szerkesztő-bizottság működne szóló, szer­kesztő, továbbá Kerpely Kálmán, abból a szempontból, hogy a beküldött ismertetések a kellő színvonalat meg­üssék. Szükségesnek tartaná még, hogy a külföld infor­málása céljából az emlékkönyv végén német nyelven rövid összesítés is felvetessék. Kéri javaslatának el­fogadását. • Meskó Pál a javaslathoz hozzájárul, de kívánatosnak tartja, hogy a munka egész terjedelmében német nyelven is kiadassék, az erre való költségek fedezésére pedig az agrárvállalatok kerestessenek meg. Szilassy Zoltán igazgató ugyancsak a teljes szövegű német kiadás mellett szólal fel, annál is inkább, miután a német nyelvű szakmunka kelendősége a külföldön biztosítottnak mutatkozik. Székács Elemér elnök kimondja, hogy a bizottság Grabner Emil javaslatát teljes egészében elfogadja azzal, hogy az emlékkönyv német nyelven is megjelentessék. 4. A nemesített Tetőmagvak szabad forgalma. Fabricius Endre előadó rámutat, hogy a bizottság har­madízben foglalkozik a napirenden levő tárgygyal és pedig, sajnos, két ízben eredménytelenül. 1919. évben az volt a helyzet, hogy azok a gazdák, akik gazdasági búzákat hoztak forgalomba, annak métermázsájáért 300 koronát kaptak, míg a nemesitők az eredeti után csak 250 K.-t, az utántermelt után pedig csak 225 K.-t, ugy hogy a nemesitők­­-ként 50, illetve 75 K.-val kaptak kevesebbet. Ez a különbség onnan származik, hogy amíg a nemesítők a búzavetőmagot mindjárt az aratás után hozták forgalomba, mert arra az őszi vetéseknél szükség volt, addig a gazdasági közönséges búza később kerülvén forgalomba, arra a kormány 100 K.-s prémiumot enge­délyezett a 200 K.-s alapáron felül, míg a nemesítő az alapáron felül csak 5­­, illetve 25 K.-t kapott. Bizottsá­gunk már akkor rámutatott erre a tarthatatlan helyzetre és kérte a kormányt, hogy a jövőre nézve legalább ez az eljárás meg ne ismételtessék, mert ez csak arra al­kalmas, hogy a magyar növénynemesítés, amely oly szép fejlődésnek indult, tönkretétessék. Sajnos, e felszólalá­sunknak eredménye nem volt, mert 1920-ban a helyzet éppenséggel nem változott, amennyiben a közönséges huza­­­kénti ára a 300 K. prémiummal együtt 800 koro­nában állapíttatott meg, a nemesitők pedig az eredeti magért 650 K-át, az utántermeltért pedig csak 575 K.-t kaptak. Ezekből a jelenségekből azt lehetne magyarázni, mintha a növénynemesítők irányzatosan háttérbe szoríttatnának. Ez a látszat annál különösebb, miután éppen a növény­nemesítés az, amelyet az államnak teljes erejéből és teljes erkölcsi súlyával fel kellene karolnia, mert a mező­gazdasági többtermelés legfőbb alapja a növénynemesí­tés. Nem kételkedik a földművelésügyi minisztérium jóakaratában, ahol a növénynemesítést már tudják kellő­képpen értékelni, de a múltban a közélelmezési minisz­térium volt a kerékkötő. Ma, mintha a kormányzatban kissé megértőbb szellem költözött volna, amely a szabad­kereskedelem mellett foglal állást, ami a cukorrépater­melés kérdésénél is kitűnt. Javasolja, intéztessék felterjesztés a földművelésügyi miniszterhez és rámutatva a növénynemesítők hátrányos helyzetére, a nemesített vetőmagvaknak minden körül­mények közt a szabadforgalomba való bocsátása ké­relmeztessék, annál is inkább, miután a vetőmag nem élelmi cikk, arra tehát nem lehet azt mondani, hogy a közalkalmazottak ellátására szükséges, továbbá, mert nem olyan sok az a nemesített vetőmag, amely így szabad­forgalomba kerülne és mert a visszaélés is teljesen ki van zárva, miután a múltból is a minisztérium rendel­kezésére áll a növénynemesítők teljes névsora és ebben a tekintetben a minisztériumnak rendelkezésére áll bizottságunk és az Országos Magyar Khr. Növényneme­sítő Intézet igazgatója is. Javasolja, hogy ezt a felter­jesztést a jelenlevő alelnökök, Miklós Ödön, Székács Elemér és Beliczey Géza személyesen nyújtsák át a föld­művelésügyi miniszternek. Miklós Ödön kívánatosnak tartja, hogy a nemesített búzavetőmag a vám alól mentesíttessék, mert ezzel az a vetőmag helyben maradna, de viszont ezt a felszabadított nemesített vetőmagot a láncolástól meg kell védeni. Grabner Emil rámutat, hogy a felterjesztésben ki kell domborítani azt, miszerint a növénynemesítő üzemek ma passzívak, nem tudnak befektetéseket eszközölni, nem tudják a szükséges tisztítógépeket beszerezni, pedig a vetőmagtisztítás is hozzátartozik a nemesítéshez. A labo­ratóriumi felszerelések kiegészítése és pótlása is ma igen költséges és igy már csak ezért is méltányos, hogy a nemesített vetőmagvak forgalma szabaddá tétessék és az egészséges szabad verseny érvényesülése tétessék lehe­tővé. Szóvá teszi még az árpavetőmag szállítása körüli nehézségeket. Szmazsenka Herbert felemlíti, hogy a minisztérium hivatalos eljárása folytán támaszt nehézségeket, mert hónapokig tart, amíg egy-egy tételre a felmentést meg­adják. Legény Ödön szóváteszi, hogy miután a sommás munkások csak konvencióért vállalnak munkát, a felter­jesztés kiegészítendő, hogy a nemesítők a konvencióhoz szükséges gabonát szabadon vásárolhassák, mert ezzel igen sok nemesített vetőmagot mentenek meg a fogyasz­tás elől. Székács Elemér elnök hangsúlyozza, hogy Német­országban a nemesített vetőmag forgalma már két év óta teljesen szabad és azzal a háború alatt is, amidőn igazán minden szem gabonára a hadsereg céljaira szükség volt, kivételes elbánást tanúsítottak. Érthetetlen, hogy nálunk mindezideig a nemesített vetőmagvak szabad forgalma nem állíttatott vissza. Ezután határozatilag kimondja, ho­gy előadó javaslata a felhangzott pótlásokkal együtt elfogadtatott ő. A lucerna nemesítése. Székács Elemér tartotta meg ezután fenti címen magas színvonalú előadását, mely külön cikként a Közlelek egyik közeli számában fog megjelenni. Grabner Emil a bizottság nevében megköszöni az elő­adónak értékes előadását. Hangsúlyozza, hogy valamennyi kultúrnövény között a lucerna nemesítése a legnehezebb és elismeréssel adózik azért az eredményért, amelyet az előadó elért már eddig is és hiszi, hogy ezen a téren is oly végeredménynyel lép a nyilvánosság elé, mint azt a búzánál tapasztaltuk. Th­aisz Lajos fontosnak tartja a lóhere nemesítését is, amely Székátts Elemérnél ugyancsak megkezdetett, éppen szóló javaslatára, aki a magyar vadontermő lóheréből véli az igazi magyar nemesített lóherét előállítani. A ló­herét alaposan tanulmányozta úgy az Alföldön, mint az ország egyéb részein. Talált úgy kétéves, mint három­éves egyedeket. Nagy alakbeli gazdagság mutatkozik a lóherénél és hiszi, hogy sikerülni fog olyat kiválasztani, amely a gyakorlati célnak, megfelel és ez kitenyésztve kerül majd forgalomba. Ezzel meg fogjuk oldani az aranka kérdését is. A nemesítéssel annyira értékes lesz a lóhere és lucerna, hogy a gazdák jobban fognak reá vigyázni. Ezek a tervek azonban még csak most vannak forrásban. Beliczey Géza felemlíti, bár az nem függ össze a tárgy­gyal, a cukorrépamag kérdését, annak újra vetése révén a gazdákat érő károsodás szempontjából. Su­lag­y Zoltán igazgató megnyugtató válasza után Grabner Emil elnök az érdeklődést megköszönve, a gyü­lést berekeszti. KÖZTELEK, 1921. FEBRUÁR HÓ 12. 26 Adók és váltságok, úgy kezdhetnek, mint a népmesét: hol volt, hol nem volt. . . Volt egyszer régesrégen, mese­beli békeidőben, hegyek koszorúzta szép és termékeny völgy ölén, gazdag árurakományokkal terhelt hajókat hordozó folyók közén egy virágzó község. E helységet emberemlékezet óta gyakran meglátogattak a sors váltakozó csapásai, de azért kedvező és védett fekvése, természeti kincsei és lakóinak szorgos munkája minden viszontagságon diadalmasan segítette át a gazda­sági fejlődés útján előre. Míg egyszer azután jött egy világrengető, országpusztító vihar, jött nyomában a forradalmak romboló forgószele, a gazdasági és társadalmi rendet felperzselő vörös lángtenger, az ellenséges megszállás min­dent magával söprő­ árvízveszedelme, jött a kis falucska ezeréves határát szertedúló, mindent romba döntő, lidérclángos trianoni földindulás, — és az egykor viruló község helyét csak romok, roncsok, szakadékok, pusztulás jelölik. FELE OLTÓANYAG É­S­ SZÉRUMIN­TÉZET R.T VT. T­ER EZ-KÖRUT 31. TEt. 20­19 Bi^osan * ^ Sertéshimlö és juhhimlö SSÍ* E" |lie m "'* TSQJCjkkmi Én* ria ÁL»IP®& tei SHKEIS Gyár, Budapest, I., Attila­ út SI. szám. XX Rendelések felvétele: VI. Teréz-körut 31. szám. Dr. Fettiek Ottó magy. kir. állatorvosi főisk. tanár, a tejhygiénai Sat-g­abol pol* laboratórium vezetőjének eljárása szerint és ellenőrzésével készült. * (1: 100,000) ! Állami alatt:I I I I V Sajtfesték. Tejsavba­cterium­s sintenyphaet. 173. Vaj festék. Tejüzemi osztályának termékei: ZCU­fi 'Állami Λ.|l.-i›‚»›vi ¦^ ni Kit' I L I I U

Next