Mihancsik Zsófia - Vándor Ágnes: A Rádió a taxis blokád napjaiban - Különfolyosó különkiadás, 1990
A KÜLÖNFOLYOSÓ - KÜLÖNKIADÁS annak a háromnapos különleges helyzetnek a szubjektív, de talán nem érdektelen dokumentációja, amit a blokát jelentett, a tájékoztatásban is: a Rádió hosszú évtizedek óta először volt kénytelen huzamos és jelentős utcai politizálásról tudósítani, a hatalom és a társadalom nyílt konfliktusáról beszámolni. Ha az esemény a maga nemében egyedi és egyszeri lesz, akkor is le kell vonni a szakmai tanulságait. Ehhez kíván adalékul szolgálni a Különfolyosó. VÉLEMÉNYEK, ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK A HÁROM NAPRÓL (összeállította: Vándor Ágnes) PETUR ISTVÁN műsorigazgató Én személy szerint - a pénteki nap néhány előkészítő lépésén túl - nem vettem részt a dolgok irányításában. Készenlétben voltam, de nem volt rám szükség. Hét végén - mint mindig - elnöki ügyelet volt, s döntés arról, hogy mivel a PAF a leginkább érintett terület, Szalay Zsolt vezényli a folyamatot, ő irányította a műsorváltozásokat. Én egyébként kielégítőnek találom azt a mértéket és módot, ahogy a Rádió az eseményeket kezelte. Péntektől folyamatosan, szükség szerint növekedett a krónika és a hírműsorok ideje. Egyes műsorok, például a Rádióra, magától „ráállt” a helyzetre. Éjszaka is „rajta voltunk” az eseményeken. Én kértem meg B. Tóth Lászlót, hogy számítson ilyen irányú kérésre. Ilyen esetekben tulajdonképpen két lehetőség van. Az egyik, hogy a Rádió úgy reagál a helyzetre, hogy teljesen átáll az események közvetítésére. A másik, hogy nem feltétlenül kell megőrjíteni a lakosságot azzal, hogy a normális életnek vége, nincs más téma, csak ez. Szerintem akkor kell egy hadihelyzetre átállni, ha nagyon muszáj. Különben maga a kommunikáció is gerjesztheti a pánikot, vészhelyzetet sugallhat. Véleményem szerint — ameddig lehet — fenn kell tartani a megszokott életrendet. Ezért, annak ellenére, hogy viszonylag későn kapott észbe mindenki, szerintem helyes, ami történt. Valós esemény nem is volt igazán. Járni lehetett volna az utcát. Ez izgalmas újságírói feladat, de mivel történésről nem nagyon lehetett tudósítani, jöttek volna a rémhírek. Úgy hiszem, hogy a fontos helyeken ott voltunk, a tárgylásokat közvetítettük, végeredményben tehát rendjénvalónak tartom, hogy úgy történt, ahogy történt. PETRESS ISTVÁN, a szolgáltató rovatvezetője — Aki október 26-án elaludta a krónikát, gyakorlatilag a Napközben információiból értesülhehetett „első kézből" a fővárosi és az országos eseményekről. A szolgáltató rovat stábja azt tette, ami valóban a feladata volt: szolgáltatott. Az eredetileg előkészített Útközben és Napközben konzerveket félretéve, a befutó legfrissebb információk alapján azon helyt élőben szerkesztette a műsorokat. Ehhez feltehetőleg megvoltak az eszközei: az alkalmas emberek és a technikai háttér. A Napközben stábja élő adásokban edzett kollégákból áll, többségükben megvan a kellő rádiós biztonság az efféle gyors váltáshoz. Segít minket az is, hogy az Útközben kiépített apparátusa lehetőséget ad kapcsolattartásra az országos és a helyi közlekedés információs központjaival éppúgy, mint a vidéki stúdiósokkal. Jó hátterünk van tehát, ez persze nem jelenti azt, hogy a műszaki lebonyolítás feltételei mindenben megfelelnek a hirtelen, gyors változtatás igényének. Megtehettük például azt, hogy az Útközben adása helyett korábban indítottuk a Napközbeni, de már nem tudtunk újabb vidéki vonalat rendelni, s abból is adódott később vita, hogy a hagyományos