Kurír - esti kiadás, 1991. március (2. évfolyam, 43-62. szám)
1991-03-01 / 43. szám
A SZERBEK MENNEK ÉS MARADNAK A horvátországi 600 ezres szerb kisebbség képviselői csütörtökön kinyilvánították függetlenségüket Horvátországtól, hangsúlyozva, hogy Jugoszláviához szeretnének tartozni. A horvátországi szerb érdekeket képviselő Szerb Nemzeti Tanács úgy határozott, hogy a horvátok Jugoszláviától történő elszakadási törekvése miatt a szerbek függetlenné válnak, s Jugoszlávia kötelékében maradnak. A zágrábi illetékesek azon melegében visszautasították a lépést. Azt a Horvátországra nehezedő szerb nyomásgyakorlásként értékelték, s közölték, hogy a döntés törvénytelen. TÖRVÉNYES PARTIZÁNOK A vilniusi parlament alkotmánymódosító határozata értelmében a litván állampolgároknak joguk lesz ellenállni ezentúl azokkal szemben, akik megsértik a köztársaság szuverenitását. A módosítást a törvényhozók 91:1 arányban, tartózkodás nélkül fogadták el. A törvény értelmében a köztársaság minden állampolgárának joga van ellenállni annak, aki a nép akarata ellenében megsérti Litvánia szuverenitását és területi sérthetetlenségét. Az alkotmánymódosítást csatolták ahhoz a két korábbi határozathoz, amelyek érvénytelenítették a Szovjetunió törvényeit Litvánia területén, és passzív ellenállásra valamint polgári engedetlenségre szólították fel a lakosságot arra az esetre, ha a Szovjetunió megszállja a köztársaságot. VANNAK KEVÉSBÉ FÉRGEK Havannában hivatalos fogadtatásban részesítették az Egyesült Államokban élő kubai emigránsok egyik küldöttségét, amely a Kubai-amerikai Koalíció nevű mérsékelt szervezet nevében érkezett a szigetre. A két éve alakult koalíció a szigetország és Washington kapcsolatainak normalizálásáért száll síkra, és a kubai rendszer formáját a kubaiak belügyének minősíti. A látogatás a maga nemében az első ilyen kapcsolatfelvétel Havanna és az emigránsok között, akiket korábban minden ceremónia és megkülönböztetés nélkül, egyszerűen csak „gusanosnak”, azaz férgeknek neveztek. ALAMIZSNAOSZTÓ PÁRTFŐNÖKÖK Szokatlan módon nemcsak a vallási, de a párt- és állami vezetők is alamizsnát osztogattak Tibetben a hívő tömegeknek. Összesen százezer jüan értékű adomány jutott a Buddhának áldozatot bemutató híveknek, akik a legnagyobb tibeti vallási ünnep, a Movnlan Quenmo alkalmából áldoztak istenüknek. Bárki ingyen vehetett a hússal és jakvajjal megrakott asztalokról. A tibeti főváros, Lhásza északi részén fekvő kolostorban a tegnapi ünnepségen részt vevő kínai párt-, állami és vallási vezetők arra buzdították a népet, hogy fejlesszék a buddhista kultúrát és védjék Kína nemzeti egységét. A Movilan Quenmo idején a korábbi években halálos áldozatokat követelő Kína-ellenes zavargások voltak Tibetben. SZOVJET AIDS-ESEK A Szovjetunióban eddig 1163 AIDS-fertőzöttet vettek nyilvántartásba, s közülük harmincan már belehaltak a gyógyíthatatlan betegségbe. Ezt Valentyin Pokrovszkij, a szovjet orvostudományi akadémia elnöke jelentette be. A tájékoztatás szerint a fertőzöttek közül 584-en szovjetek, a többi külföldi. A szovjet fertőzöttek több mint fele gyermek, akik a katasztrofális szovjet higiénés állapotok áldozatai. Ellenőrizetlen vérkészítmények és nem kellőképpen fertőtlenített injekciós tűk használatával juttatták szervezetükbe a halálos kórt. A Szovjetunió-szerte létesített 22 AIDS-központban eddig több mint 87 millió embert vizsgáltak meg. Kötelező vizsgálaton kell átesniük azoknak a külföldi diákoknak, akik a leginkább AIDS-fertőzött országokból érkeznek, főleg Afrikából. KŐKORBÓL A BENZINÚRBA Ha valaha a történelemkönyvek kitérnek majd arra, hogy mikor kezdődött a magánautózás egyes országokban, akkor Albánia lapján két dátum is szerepelni fog. A második 1991. február 28. lesz, miután ,40 év elteltével ismét engedélyezte az albán kormány a gépkocsik magántulajdonát. Európában Albánia volt az egyetlen ország, ahol rendeletileg tiltották a gépkocsik birtoklását. .Mostantól kezdve az állami vállalatok értékesíthetik személyautóikat, kisebb teherautóikat és motorkerékpárjaikat magánszemélyeknek. Mi több, a Szállítási Minisztériumhoz tartozó cégeket a saját sofőrjeiknek magánfuvarozási céllal is eladhatják személyautóikat, így egy kalap alatt a magántaxizást is legalizálták. ■Vyrjr 1991. március 1. Hova lett a sok képviselő? Fél kettőkor vége a székesfővárosi honatyák egyórás ebédszünetének. De jure. De facto alig lézengtek a freskókkal, aranystukkókkal díszes tanácskozóteremben. Délelőtt már döntöttek arról, hogy Ladányi Jenőt nevezik ki a Temetkezési Intézet igazgatójának az eddigi megbízott dr. Radó Dezső helyére. A jogi bizottság egyaránt elfogadhatónak találta a BRFK főkapitányi tisztére pályázó két ezredes urat: Pintér Sándort és Bodrácska Jánost. A Fidesz javaslatára mégis állást foglaltak. Bodrácska úr tíz vokssal bizonyult szimpatikusabbnak. Mindegy. A döntést úgyis az ORFK első embere hozza. , A BKV vezérigazgatói posztjára beérkezett pályázatok közül hármat találtak megfelelőnek az előzetes vizsgálódás során. Az egyik jelölt visszalépésével ketten maradtak, ám ők a honatyák és honanyák szerint alkalmatlanok voltak, nem lévén koncepciójuk a minden pillanatban összeomlással fenyegető helyzet felszámolására. A főpolgármester válságmenedzselő biztost nevezett ki. Kettő előtt pár perccel egy vörös hajú, hajlott hátú, alacsony, szemüveges férfi az elnöki emelvény pulpitusához lépett. Köhintett kettőt és arra kérte a képviselőket, foglalják el helyüket. Szavának mindene volt, csak foganatja nem. Csevegés, csevegés, csevegés. Székely Gábor igen magányosnak látszott, akár egy nagyon hosszútávfutó. Újabb kísérlet következett. Kicsivel nagyobb volt a hatás. Dr. Szolnoki Andrea (SZDSZ) emelkedett szólásra. Határozott föllépésével újbóli szavazást harcolt ki néhány fővárosi közkórház gazdasági és ápolási igazgatójának kinevezése ügyében. Indulata jogosnak tűnt, hisz volt olyan jelölt, aki annak ellenére nem kapott áldást, hogy munkatársainak több mint nyolcvan százaléka mellette szavazott és az orvosigazgató is támogatta. A János Kórház ápolási igazgatójához (főnővéréhez) a megjelenteknek kérdésük sem volt, se kifogást nem emeltek ellene. Mégsem kapta meg a szükséges 45 szavazatot. Ennek persze az is oka volt, hogy a 88 fős fővárosi önkormányzat tagjai közül számosan nem tették tiszteletüket, alig valamivel tartózkodtak többen a helyiségben, mint ahány szavazat a kinevezéshez szükségeltetett volna. Pártállásra való tekintet nélkül háborogtak is ezen a jelenlévők. Eközben azért Ungár Klára szakított időt arra, hogy az SZDSZ padsorai mellett guggolva tárgyaló frakcióbélijének két piros hasú bankót a kezébe nyomjon kész felkiáltással. Egy másik fiatal demokrata unottan firkálgatott a szavazógép nyomógombjai közül. Menetrend szerint le is késte a szavazást. Egyre többen leplezték, de egyre kevésbé unalmukat. Újabb ügyrendi vita következett: újabb kinevezésekről csak akkor szavazzunk, ha leszünk hozzá elegen. Csak a jelenlévők létszáma legyen mérvadó. Módosítsuk a működési szabályzatot... Székely Gábor mint levezető elnök nálam maximum közepesre vizsgázott. Szívesen megkérdeztem volna a Fidesz padsoraiban ülő Winkler Mártát, minden idők egyik legjobb magyar pedagógusát, nem lenne-e néhány tanácsa ennek az „osztályfőnöki órának” a levezetésére. De ő csak fáradt arccal nézett maga elé. Talán ő is azon töprengett, amin én. Vajon mennyire vehető komolyan egy olyan testület, amelynek egyik tagja szerint a képviselőknek joga van nem eljárni az ülésekre, nevetségessé tenni a testületet. Mielőtt elhamarkodnánk a választ közbevetnénk: végül is „csak” egy kétmilliós város ügyeiről, de inkább bajairól van szó - jusson eszünkbe az országnak háza. Rögvest nem olyan sötét a kép. HETESI PÉTER PÁL Pozsgay vendégprofesszor Pozsgay Imrét, a filozófiai és szociológiai tudományok kandidátusát, címzetes egyetemi tanárt, meghívott professzorként kívánja foglalkoztatni politológiai tanszékén a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem. Az egyetemi tanácsülés elé terjesztett kinevezési dokumentum szerint Pozsgay Imre több évtizedes gyakorló politikusi és politikai elméleti tevékenységével jelentős eredményeket ért el a magyar és a kelet-európai politikai rendszerek működési mechanizmusainak feltárásában. A vendégprofesszori meghívást Pozsgay Imre örömmel elfogadta. KECSKEMÉT ÉS PÉCS UTÁN KITILTJÁK HERNÁDIT A BROADWAY MOZIBÓL IS? Az Isten hátrafelé megy - hirdeti Hernádi Gyula és Jancsó Miklós legújabb filmje, miközben az előrelopakodó sötét erők rémképét vetíti a néző elé. Tegnap este a Broadway mozi közönsége is megtapasztalhatta a kommandósok közelségét, de végül is senkit nem tartóztattak le. Egyelőre. A csoda tudja, de valahogy nem nyugtat meg ennek az elfeledett, elkallódott tanknak a látványa. Még az is eszembe jut, hogy nem ittmaradt, hanem most hozták. Gyerekeink fel nem robbant lövedékeket találnak, mi tankokat, ki tudja, mit hoz a holnap. Ma - talán a béke első napján - még reménykedhetünk, hogy örökre elfelejtjük a borzalmakat. Depolitizált betörő Betörő járt csütörtökre virradó éjjel a Szabad Demokraták Szövetsége nyíregyházi, megyei irodájában. Az ismeretlen tettes a bejárati ajtó üvegének kifeszítése után jutott be a helyiségbe. A vizsgálat eddigi megállapítása szerint a bűncselekmény nem politikai célzatú volt, hiszen a dokumentumokat a betörő nem forgatta fel, azok közül egyet sem vitt magával. Eltulajdonított viszont egy telefax-készüléket. A tettes kilétének megállapítására a rendőrség folytatja a nyomozást. Eszméletlenül a legjobb Régen úgy hajtottam, mint egy gőzgép Sissy Spacek azon ritka amerikai filmszínésznők közé tartozik, akinek az élete nyugodt. A színésznő vörösesszőke hajával, tengernyi szeplővel az arcán, testetlen, áthatóan kék szemével tinédzserre emlékeztet inkább, mintsem egy 41 éves sztárra. Spaceket eddig öt alkalommal terjesztették fel Oscardíjra, beleértve azt az Oscardíjat is, amelyet 1980-ban kapott a „Coal Miner’s Daughter” (A bányász lánya) című film főszerepéért. A film igaz történet volt, a még ma is nagyon népszerű country-énekesnő, Loretta Lynn életéről szólt. Remek színészi alakítása mellett Sissy Spacek olyan jól adta elő a híres dalokat, hogy sokan azt hitték, maga Loretta Lynn énekelt. Ritkán filmezik, de nem azért, mert nem ajánlanak neki szerepeket, hanem az életet élni is akarja. Karrierje nagyon fontos ugyan számára, de nem mindenáron. Férje, két lánya, a lovaglás, a virágos- és zöldségeskertje boldoggá teszi, kitölti életét. Persze ő sem volt mindig ilyen nyugodt és kiegyensúlyozott. „Húszéves korom tájékán eléggé megszállott voltam. Tudtam, mit akarok és céljaim érdekében úgy hajtottam, mint egy gőzgép. Ma már tudom, hogy a dolgok amúgy is megtörténnek és nyugodtan, hátradőlve várok, így vagyok a filmbéli jeleneteimmel is. Nem akarom a jelenetet eljátszani, hagyom, hogy az játsszon el engem, hogy szinte elveszítsem az eszméletemet. Amikor vége, szinte meglepődöm és sokszor kérdem a rendezőtől, hogy mi történt, már eljátszottam volna a jelenetet? Azt mondják, 40 év k körül a nők megrémülnek. Én örömmel nézek a jövő elé, hiszen az életem első fele nagyszerű volt. Ha már soha semmi sem történne velem, úgy érzem, akkor is megkaptam mindent, amit akartam. De tudom, csak várni kell, hisz az élet a legnagyobb rendező. Ez önmagában véve is izgalmas.” – M. A.