Kurír - reggeli kiadás, 1992. május (3. évfolyam, 120-148. szám)
1992-05-28 / 146. szám
1992. május 28. A hóhér barátságosan fogadott Egy évig, 1987-88 között a Jurta Színház főkomisszárja volt. Amikor azonban egyszer hallotta Romhányi telefonbeszélgetését az akkori Fehér Ház MSZMP-s uraival, akik egy demonstrációról igyekeztek lebeszélni Romhányit, gyanússá vált számára a gyülekezet, no meg a sok-sok mozaikot összerakva rájött, ez nem az a társaság, amelyre börtönéveiben gondolt, nem azok, akik számára a demokrácia fontosabb, mint a pénz és a hatalom. Budapesti lakásán beszélgettünk. - Úgy hallottam, valóban üldözött volt a Kádár-rendszerben. Kémkedésért bebörtönözték. Igaz ez? - Kétszer is bebörtönöztek, de én nem kémkedtem, csak leveleztem a Nemzetőr című müncheni lappal. Először 1969-ben sajtó útján elkövetett izgatás miatt fogtak perbe. Tollas Tibor, a Nemzetőr főszerkesztője rendszeresen megjelentette cikkeimet névaláírásommal. Az írásokban bíráltam a kommunista rendszert. Engem legfőképpen az 1968-as csehszlovákiai megszállás sodort a politikába. Azelőtt nemigen politizáltam, ejtőernyős voltam, de nem pártbizottsági. 1968 végén letartóztattak. Először egy hetet voltam bent vizsgálatrn, akkor még nem vertek meg. Aztán a bíróság egy év szigorított börtönre ítélt. A rácsos akadémián, azaz Kőbányán, a hírhedt kóterban, ahol Mindszenty és Nagy Imre is raboskodott, ahol Göncz Árpád és Vásárhelyi Miklós társait meggyilkolták, ott tartottak fogva. 24 éves voltam. Életem legszebb évét rabolták el. Az utolsó percig bent tartottak, mert javíthatatlan voltam. De hát ők még reménykedtek, hogy rendes, szocializmust építő, hasznos tagja leszek társadalmuknak. - Miért nem lett az? - Mert alapvető emberi jogom, hogy abba a lapba írhassak, amibe akarok, és azt, amit gondolok a rendszerről. Már másnap, amikor kijöttem, rendőri felügyelet alá helyeztek és 1971 októberéig, letartóztatásomig, az volt a vasárnapi matiném, hogy jelentkeztem a XIV. kerületi rendőrségen, lepecsételték szabadulólevelemet, majd a pótlapjaimat. Mégsem szakítottam meg nyugati kapcsolataimat, továbbra is írtam Tollas Tibor lapjába, a főszerkesztő leveleim alapján jelentette meg továbbra is teljes nevemen cikkeimet. Nem lesz ennek jó vége - mondták -, börtönbe kerülsz! 1971. október 13-án hajnalban egy kommandó körbevette a házat és letartóztatott. Először a BRFK-ba vittek, majd a Gyorskocsi utcai politikai vizsgálóosztályra. Többször véresre vert egy nyolcfős szocialista brigád. Velem mosatták ki a véres ruhát és sikáltatták fel a véres padlót. Egyedül tartottak. Éjjel-nappal járatták a ventilátort, amely állandóan, fülsértően zúgott. Az ablakon háromszoros rács volt. Nem lehetett látni, még az eget sem. Hetente egyszer sétálhattam húsz percet egy vashálóval körülvett 20x15,5 méteres kalitkában. Tükrös liftben vittek le. Három őr kísért. Nagyon veszélyes lehettem. Amikor kivittek, senki nem lehetett a folyosón, füttyögettek egymásnak. Három és fél hónapot voltam előzetesben. A tárgyaláson a katonai ügyész halálbüntetést kért. A hadbíró azonban „megelégedett” 7 év fegyházzal. Igazán büszke lehettem, mert Magyarországon én voltam a második elítélt, akit fegyházra ítéltek a törvény meghozatala után. Ugyanis éppen akkor vezették be a fegyházbüntetést. A váci MZ-be, azaz magánzárka épületbe kerültem. Itt már orvosi ellátást sem kaptam, ügyvédet, rokonokat, senkit sem engedtek be hozzám. Egy BM-autó - furcsa véletlen, nem? - elütötte a húgomat, aki védelmemet szervezte, majd későibb Szilágyi Istvánt, a tv-s Szilágyi János öccsét, aki védőm volt. Szegény, belehalt sérüléseibe. Lehet ez véletlen?! Ezután Kőbányán kötöttem ki, ahol a hóhér fogadott. Igen kedves ember volt, segítőkész. Csak azt sajnálta, hogy nem lettem kuncsaftja. Hiába, szimpatizált velem. Tabódy István főesperessel is ültem, akit szervezkedés miatt sitteltek le 19 évre. Ott volt Egely Lehel, aki CIA-kém volt állítólag, ő 15 évet ült. Szerintük én voltam a rendszer kegyeltje, mert csak 7 év fegyházat sóztak rám. Először orvosasszisztensként dolgoztam, majd kitanultam a suszterájban a cipészmesterséget. Napi negyven forintot kerestem, amiből rabtartásra levontak 30 forintot. A suszterájban háromnegyedrészt diplomások voltak, papok, újságírók, mérnökök, ez volt az én egyetemem. - Mikor szabadult? - 1976-ban. Semmim nem volt, hiszen letartóztatásomkor teljes vagyonelkobzással büntettek. Mindenemet elvittek, pitiánerek voltak. Egy ruhát, egy könyvet sem hagytak. Csak azt nem értem, mihez kezdtek a könyveimmel, amikor olyan bunkók voltak, buták, mint a föld. No, ismét rendőri felügyelet alá helyeztek, és az akkori politikai elítéltek gyűjtőhelyére, az Állami Könyvterjesztő Vállalathoz kerültem. Egy vállalatnál dolgoztam Eöry Csabával, Kőszeg Ferenccel, Utassy Józseffel. Raktári segédmunkás voltam, majd eladó. Az ún. szilencium vagy röghöz kötés 1981-ig tartott, addig nem vállalhattam máshol munkát. Aztán a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál lettem áruforgalmi előadó, hét megye instruktora. 1987 végén kerültem az ellenzék ajánlására a Jurtába főkomisszárnak. - Miért ment Németországba? - Megundorodtam a politikától. 1988 végén már láttam, mi készül itt. Nem lesz olyan a rendszerváltás, mint ahogyan reméltem. Még el sem kezdődött a demokrácia, és már csalódtam. Tapasztaltam ugyanis a „lepacsizásokat”, az elvtelen kártyalap-leosztogatásokat, a megalkuvó megegyezéseket. Mindezt nem tudtam demokratikus elveimmel összeegyeztetni. Nem jó ajánlólevél a politikai életben manapság, ha valaki Romhányival árult egy gyékényen. Azt nem kell bizonygatnia, hogy összekülönböztek, hiszen tanúja voltam, amikor nemrégiben nem engedték be a Jurtába. Romhányi külön utasítására. Miért rúgták össze a port? - Mert mint a Jurta titkárságvezetője, túl sokat tudtam meg a Romhányi-társaságról. Pedig milyen szépen indult. Eleinte valóban a demokrácia egyik legfontosabb központja volt a Jurta. Együtt politizáltak ott reformkommunisták a majdani MDF-esekkel, SZDSZ- esekkel. Azt láttam, hogy a diktatúrával való ellenállás csak üzlet. Hatalmas üzlet. Az volt a jó párt, amelyik sok pénzt hozott. - Mi igaz abból, hogy azért gyűjtötték ide az ellenzékieket, mert így a hatalom jobban tudta őket ellenőrizni? - Közvetett bizonyítékom van csak. Az 1988-as ellenzék is tud erről. A Jurta minden helyiségében volt lehallgató - az irodákban, a büfében, a színpadon, a nézőtéren, mindenütt. Gondolom, egyik példánya a szalagoknak eljutott a rendeltetési helyére, a másikat eltették maguknak, ki tudja, mire lehet felhasználni később, hiszen a mai parlament képviselői akkor ott gyakran megfordultak. Tudok arról, hogy a BM 1988-ban leszereltette a lehallgatókat, de egy hónap múlva visszaszerelte. Ez a sajtóban is megjelent. - Hogyan lett Romhányi mégis hirtelen üzletemberből politikus? - Igen gyakori vendége volt az MSZMP székházának, Berecz pártfogolta őt. De hát miért nem kérdezte meg tőle, mi lett a Jurta megmentésére küldött adományok sorsa? Mi lett az 1988 végéig összegyűjtött kétmillió-négyszázezer forinttal? Mi lett a sok ezer márkával, dollárral és egyéb valutával? A Szószék című kiadvány 1989-es évkönyvében megtalálható az adakozók névsora. Mennyi pénzt küldtek a nyugati emigránsok az Amerikában működő Jurta Fundation alapítvány számlájára? Mennyit a Jurta Theater alapítványnak, amely Frankfurt am Mainban, a Bethmann Bankban gyűjti az adományokat? Hogy létezik, azt egyik nagy napilapunk német tudósítója nyomozta ki. Azt magyarázzák be Nyugaton, hogy a Jurta még mindig a demokrácia háza, ha nincs Jurta, nincs demokrácia. Ezzel igyekeznek ámítani a nyugati magyarságot. - Ott kint nem tudják, hogy a Jurta ma már a szélsőjobb gyülekezőhelye? - Sajnos nem tudják. Nincs jó ellenpropaganda. A kikerülő magyar újságok nemigen írnak a Jurtáról, mintha nem is létezne. Néhány politikus, Göncz Árpád és Deutsch Tamás tiltakoztak ugyan, hogy Romhányiék az ő nevüket írják plakátjaikra, de ez kevés. Romhányi soksok parlamenti politikus nevével hitelesíti így magát Nyugaton. Ráadásul Szent Koronája több helyre eljut, mint a Magyarok Világszövetségének volt lapja, az Új Magyar Hírek. Az USA-ban és Kanadában pavilonokat állítottak fel, ahol együtt árusítják az ún. nemzeti lapokat, többek között a Szent Koronát, a Szittyakürtöt és a Magyar Fórumot. Romhányit Kanadában egy református templomban mutatták be az ott élő magyaroknak, úgy lépett fel, mint a magyarság apostola, megmentője. A jó magyarok pedig elhitték, mert tájékozatlanok az itthoni ügyekben. - Mit lehetne tenni ez ellen? - Nem hasznos, ha elhallgatják a Jurta káros hatásait a magyar lapok. Itt nem az antiszemitizmus a lényeg. A kutya ott van elásva, ahol a pénz. Ki kellene vizsgálni a Jurta pénzügyeit. De hát nem tudom, miért nem teszik? Talán mert túl sokat tudnak ott? Régebben megegyezett az MSZMP-vel, most az a gyanúm, hogy a jelenlegi hatalommal is. Valóban harmincmilliós adóssága van? Lehet, hogy ezt is tudják az illetékesek? Tenni kellene valamit, hogy ne erősödjenek meg, mert abból tragédia lehet. - Most hogy él? - Szo-szo, elég jól. Persze vagyont nem gyűjtöttem. Nagyon hiányzik a családom és a Gellérthegy, a Margitsziget, a Nagykörút, a hatos villamos, ahol sokszor összetapostak vagy megloptak... Hiányzik Magyarország. - Miért nem jön haza? - Ez még nem demokrácia. Csak egy új-régi hatalmi elit jutott uralomra. Még nem érzem itthon magam. Itt csak annyit változott a világ, hogy most már hazajöhetünk. A kapu nyitva van, de nem hívnak. Ez rosszulesik, nemcsak nekem, hanem többi emigráns társaimnak is. Nem kellünk, csak a pénzünk. Amikor hazajövök, nem érzem magam otthon. Ismerős és mégis idegen nekem ez a világ. Most elmesélem egy emigráns magyar történetét, aki akkor hagyta el Magyarországot, amikor mások visszajöttek. 1988 végén egy rend ruhával, kis bőröndjével nekivágott a nagyvilágnak, és meg sem állt Düsseldorfig. Ott hamarosan munkatársa lett a Komet című német nyelvű irodalmi, művelődéstörténeti, olykor-olykor politikai havi folyóiratnak, amely főleg Kelet-Európa és Magyarország gondjait tárja az olvasó elé. Egyedül él kint, távol családjától. Abban egyeztek meg feleségével, míg a gyerek el nem végzi iskoláit, külön él a család. Neve: Kiss Tamás. J . ¡ 7 PRESTO v. J¡ Hangszeralkatrész-szaküzlet J', r““1 A KÜLÖNLEGES LEHETŐSÉG! ^ J \ ' Hangszeralkatrészek, hangszertartozékok (elsősorban vonós), metronómok, kottatartók, egyéb kiegészítők széles skálája várja a kedves vásárlókat. AZ ÜZLETI KÉSZLETBŐL UTÁNVÉTRE IS SZÁLLÍTUNK. Márkás, klasszikus hangszerek beszerzése megrendelésre. Cím: Bp., Vili., Somogyi Béla u. 21. Tel.: 138-3536 Nyitva tartás: hétfőtől-péntekig 10-18 óráig. LUXUSAUTÓBUSSZAL LONDONBA! Június 6-tól kéthetente szombatonként menetrendszerű járatunk oda-vissza 16 900 Ft. 25 órás út. Az autóbuszon WC, hideg-meleg minibár, video, tv található. Rövid tengeri átkelés. Jelentkezés: Great Tours Kft. 1086 Budapest VIII., Karácsony S. utca 7-11. Telefon: 134-1030 Telefon/fax: 113-9905