Kurír - reggeli kiadás, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-26 / 25. szám
év, A Minden csütörtökön műsoron az egész ország! MÁR NEMCSAK A PESTIEKÉ! ORSZÁGOS PROGRAM MAGAZIN FILM • SZÍNHÁZ • ZENE • POP • KÉPZŐMŰVÉSZET MAGAZIN DUPLA TERJEDELEMBEN 1995. január 26. Tiltakozik Hernádi is A Műcsarnok-ügyről lévén szó, nyugodtan használhatjuk a kifejezést, „úgy fest”, tovább gyűrűzik a botrány. A szellemi élet néhány képviselője tiltakozó iratot küldött Fodor Gábor kultuszminiszternek, akitől azt várják, azonnal vizsgálja ki a gyors és szerintük megalapozatlan döntés körülményeit. A tiltakozáshoz csatlakozik most Hernádi Gyula is, aki az Ernst Múzeumba tervezett rendhagyó kiállítását vonja vissza,a kialakult helyzet hatására. - Úgy volt, hogy február elején kiállítom a barátaimat - mondja az író. - Ezen a speciális tárlaton a jó ismerőseim és kollégáim álltak volna a talapzatokon, speciális térhatást érve el, s azt hiszem, ez vizuális szempontból sem lett volna jelentéktelen produkció. Sajnos, a minisztérium olyan döntést hozott, amely sérti a művészeti közélet képviselőit, így nem szabad elbánni emberekkel, ahogy azt Keserű Katalinnal tették. Magam is csatlakozom tehát a többi értelmiségihez, remélve, hogy több ilyen méltatlan eljárás a jövőben nem születik. További fejlemény, hogy Keserű Katalin, a Műcsarnok leváltott igazgatója bíróságon kíván fellebbezni a számára hátrányos döntés ellen. Az ügy tehát folytatódik. (GRÉCZY) Lépés indul: Bal ! Hosszú meghallgatássorozat után tegnap végre eldöntötte a kecskeméti közgyűlés, ki vezesse ősztől a Katona József Színházat. A szakmai zsűri által is támogatott Bal József csapatának pályázata győzte meg őket leginkább. A teátrum új igazgatója tehát Bal József lett, főrendezője Lendvai Zoltán, rendezője pedig Harsányi Sólyom László. Bal József színésznek indult, 1986-ban fejezte be a főiskolát Major Tamás-Székely Gábor -Zsámbéki Gábor osztályában. Két évig Szolnokon játszott, majd Kaposvárott. Aztán felvették Székely Gábor rendezőosztályába, ahol idén kap diplomát. 35 éves. Székely-növendék Harsányi László is, akit, mint mondta, 32 évesen, korkedvezménnyel vettek fel a főiskolára. Előtte hosszú ideig Szolnokon, majd a Vígszínházban volt segédrendező. Lendvai Zoltán is rendező szakon végzett, három esztendeje, Vámos Lászlónál. Jelenleg a veszprémi teátrum tagja. És 27 esztendős. - Székely Gábor rendezői osztályától már indulása pillanatában sokat reméltek a színidirektorok... - Azért még ne adják fel... - szól közbe Bal József. - Közülük többen is azt nyilatkozták, hiányoznak a jó rendezők, évek óta nem kerültek ki igazi tehetségek a főiskoláról. Most aztán lesik a csodát. Nagy az elvárás. És így nagy lehet a bukás is. A csodavárás már önmagában hordozza a csalódottságot, az elkeseredettséget és a lehetetlent is. Olyan ez, mint egy kormányváltás. Nagy csodák nincsenek - mondja Harsányi László. - Egyáltalán nem irigylem a két osztálytársamat, Novák Esztert és Hargitai Ivánt, akik az osztályfőnökünk Új Színházában mérettek meg. Jobban előtérbe kerültek, sokan kíváncsian, sokan előítélettel lesték a bemutatkozást, így erősebb lehetett a teher is rajtuk. Különben pedig nem hiszem, hogy lenne köztünk egy Peter Brook vagy egy Tadeusz Kantor - folytatja Bal. - Várjuk ki a végét! Brook sem a Royal Shakespeare Companyban lett Brook, hanem amikor otthagyta őket, Afrikába meg Keletre ment, és több évig dolgozott egy előadáson. Mint ahogyan a „Kaposvár-jelenség” is két évtizedes, kemény munka eredménye - így Harsányi. - Miért pályázták meg a kecskeméti színházat? Hiszen az elvárás legalább akkora, mint amekkora két osztálytársuknál az Új Színházban. - Mindig is olyan terepre vágytunk, ahol végezhetjük a munkánkat... - Csak ezért bármelyik teátrumhoz leszerződhettek volna rendezőnek. - Ez igaz. De mi önállóan szerettünk volna dolgozni, olyan helyen, ahol hagynak is bennünket, és ahol nem kényszerítenek ránk megkövült szabályokat. Mondjuk nem szólnak ránk azért, mert tíz perccel tovább próbálunk. A vidéki színházak egy része úgy működik, mint egy előadásgyár. Mi ebbe az üzemszerűségbe a színházat akarjuk visszacsempészni. - Viszont azt is tudjuk, hogy a nagy álmainkat egy időre félre kell tenni. Vannak mániáim, de nem biztos, hogy azonnal kipróbálom őket. Mert elsősorban azt kell figyelembe venni, mit néznének szívesen a kecskemétiek. Velük kell felvenni a ritmust. Kerülni akarjuk az ízlésdiktatúrát. A színház olyan, mint egy uszály, nem lehet vele hirtelen kanyarodni, mert kormányozhatatlan lesz és felborul - így Bal József. - Van valamiféle konkrét elképzelésük a színházról? - A kecskeméti teátrum semmilyen folyamatosságot nem mutat. Ahányszor új direktort neveztek ki, annyiszor jellemezték éles váltások. Mi nem öt percre tervezzük az ittlétünket. Például Kaposvárott a gyerekelőadások nézői a színházzal együtt nőttek fel. Szeretnénk ezért a kicsiknek és a fiataloknak szóló produkciók számát növelni. A nagyszínházban továbbra is mennek majd a prózai műveken kívül a zenés darabok. A kamarában azonban más jellegű produkciókat viszünk színre és hívunk meg oda. Kicsit olyan lenne ez a tér, mint amilyen a nemrégiben bezárt,Egyetemi Színpad volt. - És a társulat mire számíthat? Hiszen a szerződtetéseket már önök végzik. - Akit csak lehet, megtartunk. Persze biztosan lesz, olyan is, aki magától megy el. És hozunk újakat is, akikről úgy véljük, azonosan vagy nagyon hasonlóan gondolkodnak velünk. Egy jó csapatot szeretnénk felállítani. Az önök kinevezésével megdőlni látszik az a tradíció, hogy csak komoly szakmai gyakorlattal rendelkezők vezethetnek teátrumot. A kecskeméti színházba ugyanis tulajdonképpen pályakezdőket engedtek be. - A korábbi struktúra merészebb volt - mondja Harsányi László. - Például Horni István 29 évesen, Székely Gábor 28 évesen kapott színházat. Pedig szerintem ez teljesen természetes. A tudósok is fiatalon teszik a nagy felfedezéseket. Csakhogy általában az igazgatói poszt egzisztenciális kérdés. Nekünk viszont elsősorban művészi céljaink vannak. Mi nem az igazgatói székért küzdöttünk, számunkra ez a pályázat nem presztízsharc volt. KARÁCSONY ÁGNES Az új igazgató, Bal József, a rendező, Harsányi Sólyom László Fotó: KONCZ GYÖRGY A BANKETT Rendezvényiroda szervezésében 1995. február 11-én ismét A Genért Fürdő csarnokában és a Szabó Gobelin termében 20.30-02.00 óráig Védnökök: Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete Magyar Külkereskedelmi Szövetség Zene: BERGENDY SZALONZENEKAR Konferál: ANTAL IMRE PARTNEREINK: Otphringfr SÖR Ma©ar Nemzet A tények tükre MASAIDa ■V&srir Érdeklődni lehet a 264-9271 és 262-2729 számokon, 8.00-13.00 között Meghívók kizárólag elővételben rendelhetők meg. A meghívók ára: állójegy 4000 Ft, ülőjegy 6000 Ft/db áfával, amelyek a belépésen kívül egy aperitifet és svédasztalos hideg-meleg ételfogyasztást is tartalmaznak. Top és tippek Nem szűnnek meg szórakoztató műsorok a televízióban. Azt az információt, miszerint leveszik a programról - többek között - a Púder, a Meghívó nélkül és a Top Show című műsorokat, László György, a szórakoztatóosztály vezetője cáfolta. Sőt, mint mondta, nem műsorcsökkentést, hanem műsorbővítést terveznek. Például áprilistól többféle kabaréműsor is indul. Az egyik a műfaj nagy klasszikusainak és mai szerzőknek műveit mutatná be. A másik politikai kabaré lesz. Az azonban igaz, tette hozzá László György, hogy a Top Show-ból az eddigi 12 helyett csak nyolc készül. Viszont revü- és varietéműsorokat is vesznek fel. Mindezt annak ellenére, hogy idő- és pénzhiánnyal küszködnek. eMeRTon-díj A Magyar Rádió zenei főosztálya idén is kiosztotta az eMeRTon-díjakat, a tavalyi év legigényesebb és legsikeresebb előadói között. A zsűri ezúttal a következő végeredményt hirdette ki. Az év énekesnője: Szulák Andrea Az év énekese: Horváth Charlie Az év színész-énekese: Kulka János Az év felfedezettje: Bayer Friderika Az év együttese: Kispál és a Borz Az év zeneszerzője: Presser Gábor Életműdíj: Komjáthy György Az elismerést szimbolizáló plaketteket tegnap, gálaest keretében vették át a győztesek a televízió 4-es stúdiójában. G. ZS. Az év szövegírója: Horváth Attila Az év dzsesszegyüttese: Tea Az év dzsessz-szólistája: Oláh Kálmán Az év hangmérnöke: Dorozsmai Péter Az év videoclipje: Zoltán Erika KULTÚRA 9 Az ember legyen óvatos, ha a televízió elé ül. Sosem, vagy legalábbis gyakran nem tudhatja, mit kap a tévéből a képébe. Különösen igaz ez a különböző évfordulós, megemlékezéses műsorokra. Könnyen dögunalomba fulladhat az egész, különösen akkor, ha olyasvalakiről ömlengenek, aki legföljebb az éppen esedékes hatalmi kurzus számára fontos, egyébként pedig középszerű féltehetség volt a maga idejében. A tévé egyes csatornáján este tízkor nem ilyen emberről emlékezett a varázsdoboz. Az „A szavak is élnek és elhalnak” című összeállítás egy európairól szólt, akinek nem kellett megérkeznie Európába, mert mindig is ott volt. Szerb Antalt éppen ötven esztendeje gyilkolták meg a mai nemzeti ifjak és némely kézimunkatanárnők, valamint írócskák szellemi elődei. A holdbéli csónakos, A királyné nyakéke vagy A Pendragon-legenda írója, a magyar és a világirodalom rendszerbe foglalója elkövette azt az alapvető és megbocsáthatatlan hibát, hogy zsidónak született. Barátai megmenthették volna, érte is mentek autóval a nyugati határra, ahol éppen Bécs védelmi vonalait ásta sorstársaival, de Szerb Antal nem kért a külön kegyelemből, ő valahogy nem volt az a lemerülős, kibekkelős típus. Tömegsírba került a többi munkaszolgálatossal együtt. Szellemét, műveit azonban a primitív erőszak nem tudta megsemmisíteni. Az ma is erős védőanyagot termel mindenféle embertelen ideológiával szemben. (BIHARI)