Kurír - reggeli kiadás, 1996. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1996-03-10 / 69. szám

1996. március 10. Oscart tudják, de nem mondják A tavaszi díjszezon legnagyszabásúbb hollywoodi gálája, az Oscar-átadási ceremónia idén nagy meg­lepetésekkel szolgálhat. A jelöltek között ugyanis egyik film sincs előnyben. Persze - szokás szerint - a Golden Globe-díjak után lehet következtetni, de nem muszáj elhamarkodni a dolgot. Tavaly és két éve egyértelmű volt, Spielberg Schindler listája, il­letve Robert Zemeckis Forrest Gumpja tarol, így is lett. Most azonban nincs jelentősen kiugró alkotás a húsz kategóriában jelölt harminchat játékfilm között, világháború után, amerikai mozik kap­ták, 1956-ban bevezették a legjobb kül­földi film kategóriát. Idén azonban megtört a jég. A leg­jobb film kategóriába nominált öt film közé bekerült egy külföldi is. Ez utoljá­ra Ingmar Bergmannak sikerült 1973- ban a Suttogások és sikolyokkal. Az olasz Neruda postása a Nobel-díjas chilei költő száműzetéséről szól. Egy szigeten talál menedéket, ám azért ki­terjedt levelezéssel tartja a kapcsolatot ismerőseivel. A helyi postamester nem is bírja a sok munkát, segítőt vesz fel, egy halász fiát, Mariót (Massimo Troi­­si). A fiú és a költő között igazi barátság alakul ki. Antonio Skarmeta chilei író regényéből, angol rendező, Michael Radford irányításával Olaszországban forgatott a stáb. A film egyébként még négy kategóriában várományos, meg­kaphatja a rendezői, adaptált forgató­könyvi, drámai filmzenei és férfi fősze­replői Oscart. Massimo Troisi sajnos már nem lehet jelen a díjátadáson, a forgatás végét követő napon szívro­hamban meghalt. A 41 éves színészt Nápolyban, tízezres tömeg jelenlété­ben temették el. A másik négy esélyes film közül is csak egy tipikus hollywoodi alkotás. Mel Gibson Braveheart - A rettenthe­tetlen című háromórás történelmi epo­sza és Ang Lee Értelem és érzelemre Nagy-Britanniában, Chris Noonan kis­malac története, a Babe Ausztráliában Sharon Stone a Golden Globe-ot már megkapta készült. Ron Howard Apollo-13 című filmjét viszont Hollywoodban, sztár­szereposztással forgatták. A főhőst, Jim Lovellt alakító Tom Hankset most még csak nem is jelölték az Oscarra. Viszont az első teljes egészében komputerrel készült animációs filmben, a Játékhábo­rúban ő szinkronizálja a főhős cowboyt. A családi mozit filmdal, filmzene, for­gatókönyv kategóriában jelölték. Az Apollo-13-ból azonban két színészkol­légája, Ed Harris és Kathleen Quinlan a legjobb epizódszereplők lehetnek. Az űrhajó-katasztrófát hűen bemutató fil­met összesen 9 helyre jelölték. Ha nyer is, már nem lesz miért reklámozni, hi­szen szinte mindenki látta, az elmúlt év Hollywoodban nem túl nagy nyeresé­get hozó alkotásai közül ez mondható kasszasikernek. A Neruda postása mellett a legna­gyobb meglepetést talán a Babe nomi­­nációja okozta. Az akadémia tagjait el­bűvölte a mozi, a legjobb film mellett még hat kategóriában jelölték a vadak tereléséről álmodozó röfi történetét. Mel Gibson, bár filmjében mindent bevetett, Amerikában nem aratott akko­ra sikert, mint Skóciában. A helyiekben ugyanis a történet újraélesztette a nem­zeti érzést. A rettenthetetlen vezeti a toplistát, tíz kategóriában jelölték. Ám rekordot már nem dönthet. 1959-ben a Ben Hur 11 Oscart söpört be. Koszta- Két sikeres év után Tom Hankset idén m­ás film a Jane Austen regényéből ki­nem jelölték szült Értelem és érzelem is. A múlt szó­március 25-én hatvannyolcadik alka­lommal adják át a kis aranyfiút Los An­gelesben, a Dorothy Chandler Pavilon­ban. A nyertesekről természetesen most is az Amerikai Filmakadémia - Academy of Motion Picture Arts and Sciences (AMPAS) tagjai döntenek. Nagy elismerés már az is, ha valaki be­kerül a nomináltak közé. Az AMPAS 12 szaktekintélye választja ki őket, a ja­vaslatot a hatezer tag elé terjesztik, akik írásban, titkosan szavaznak. Csak a gá­laesten derülhet ki a befutók személye. Az első akadémiai díjátadáskor még nem így működött a rendszer. 1927. ja­nuár 11-én jött létre az Amerikai Film­­akadémia 36 taggal, márciusban tartot­ták alapító bankettjüket Los Angeles­ben. Filmmágnások - köztük is legin­kább Louis B. Mayer, a Met­­ro-Goldwyn-Mayer stúdió elnöke - kezdeményezték a szervezetet. Célja - fogalmazták meg - az amerikai film kulturális, oktató és technikai színvona­lát emelni, ugyanis a mozgóképet ekkor még komolytalannak tekintették, nem tartották művészetnek. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért 1929. május 16-án kiosztották a 35 gramm súlyú, harminc­öt centis szobrocskákat, amiket még Academy Award of Meritnek hívtak, csak 1931-ben nevezték el Oscarnak. A hollywoodi Roosevelt Szállodában meglehetősen szűk körben, szerény va­csora mellett öt perc alatt adta át a díja­kat az akadémia első elnöke, a kaland-, kalóz- és lovagfilmekben híressé vált színész, Douglas Fairbanks, a United Artists egyik alapítója. A 12 kategóriá­ban elismert filmesek nevét ekkor még nem tartották titokban, napokkal ko­rábban nevük megjelent az újságokban. A filmek között William A. Wellman Ifjú sasok,című alkotása nyert, a legjobb női főszereplő Janet Gaynor (A hetedik mennyország), a legjobb férfi színész pedig Emil Jannings (A hontalan hős) lett. A gála azonban nem úgy sikerült, mint ahogy eltervezték. Ma már nehéz elképzelni, hogy nem állt a figyelem középpontjában. Sőt Gloria Swanson, a sztárszínésznő nem is akart elmenni, hogy díszoklevelét átvegye, Emil Jan­nings pedig még az ünnepség előtt Né­metországba utazott. Persze később is akadtak, akik nem vették át az Oscart: 1938-ban George Bernard Shaw, 1971- ben Marlon Brando, 1978-ban pedig, az ötvenéves jubileumon Woody Allen nem jelent meg a díszes publikum előtt. A kategóriákat kezdetben sem tartal­muk, sem elnevezésük szerint nem ha­tározták meg. Majd állandósult a leg­jobb filmnek, rendezőnek, női-férfi fő- és mellékszereplőknek, forgatókönyv­írónak, díszlettervezőknek, zeneszerző­nek, operatőrnek, vágónak járó elisme­rés. Később osztottak Oscart az élet­műért is, az akadémiatagok ugyanis rá­jöttek, sok középszerű film, művész ré­szesült elismerésben, ám sokan kima­radtak a nagyok közül, például Greta Garbo, Marilyn Monroe, James Dean. Idén ráadásul szétválasztották a legjobb filmzene csoportját, külön díjazzák a musical-vígjáték és a drámai filmek muzsikáit. Mivel a díjakat, főként a II.­zach angol sztori forgatókönyve Emma Thompson­ munkája, s ő játssza a fősze­repet is, írásáért februárban Golden Globe-díjjal jutalmazták, a színésznő kategória mellett jelölték a forgató­könyvírók Oscarjára is. A szobrocskát ő egyszer már átvehette, 1992-ben a Szel­lem a házban női főszerepéért. Legnehezebb dolga kétségkívül Sha­ron Stone-nak van. Ő a Golden Globe­­versengésben legyőzte négy kolléganő­jét, Meryl Streepet (A szív hídjai), Elisa­beth Sue-t (Leaving Las Vegas), Emma Thompsont (Értelem és érzelem) és Su­san Sarandont (Dead Man Walking). Martin Scorsese Casinójában Ginger McKenna, a részeges luxusörömlány alakításával meggyőzte a külföldi kriti­kusokat. Kérdés, így gondolják-e az Amerikai Filmakadémia tagjai is, hiszen ugyanezt az öt színésznőt jelölték Os­carra is. A férfi Golden Globe és Oscar között is csak egy eltérés van. Nicolas Cage (Leaving Las Vegas), Richard Dreyfuss (Mr. Holland’s Opus), Ant­hony Hopkins (Nixon), Sean Penn (Dead Man Walking) mindkét díj nomi­­náltjai között jelen van. Massimo Troisit csak Oscarra, Ian McKellant (Richard III.) csak Golden Globe-ra jelölték. Nincs már sok hátra, csak két hét. A Dorothy Chandler Pavilon majdnem készen áll a sztárok fogadására s arra, hogy fölcsendüljenek a filmdalok, film­­zenék. Quincy Jones zeneszerző és Mi­chael Jackson felfedezője a producere az estnek. A műsort - nem először - Whoopi Goldberg vezeti. Személye garancia. Szerinte jó buli lesz. SZENTPÉTERI ANDRÁS Mel Gibson filmje 37 jelölést is kapott Fémagresszió Kemények, mint a fémek, m­égis teljesen emberi lények, így jellemezhetők az Anthrax tagjai. A trashmetál már-már klasszikusnak számító világ­sztárjai telt ház előtt léptek fel a Petőfi Csarnokban. John Bush énekes adott interjút a Kurírnak. - Milyen volt a visszhangja a turnézoknak eddig? - Bebizonyítottuk, hogy van még bennünk erő. A leg­több helyen igen spontán lel­kesedéssel fogadtak bennün­ket. Európában a legnagyobb ovációval Spanyolországban, Skóciában, valamint Olaszor­szágban találkoztunk, ez ért­hető, mert egyikünk olasz. De a skandinávok túl hide­gek. - Honnan az Anthrax? - Valamikor régen még vezetőnknek, Scottnak tet­szett meg egy biológiai könyvben egy betegség neve, amit így hívnak, és elsősorban a szarvasmarhákat támadja meg. - Mennyiben volt más a metálvilág, amikor kezdtetek pályátokat? - A zene állandóan fejlő­dik, változik. Talán ma már nincs meg az a sztárkultusz, mint régen, az emberek meg­értették, hogy mi sem va­gyunk mások attól, hogy mu­zsikálunk. Ez jó dolog. Az már kevésbé, hogy ma már túlságosan a video függvénye lett a zene. Egy dalnak­ csak egy dimenziója a látvány, más egy koncert, és megint más egy megrendezett clip, amely „örökre” értelmet ad a szá­moknak. - Kell-e ehhez a zenéhez belső agresszivitás? - Igen, olyan agresszivitás kell, amilyen minden egészsé­ges fiatalban van. Ez azonban nem jelent erőszakot, mi nem bántunk senkit, csak kiadjuk­­ minden energiánkat. Egy-egy buli olyan, mintha egy futbal­listának nem kilencven percet­­ kellene végigjátszania, hanem­­ három órát. (GÖBÖLYÖS)­­ John Bush szerint jó a turné visszhangja Fotó: HEGEDŰS ÁKOS KULTÚRA 11 ÖRÖKKÖN­­ökké ! A Marica grófnő örökzöld dallamai | töltik be néhány nap óta a Ganz I* Mávag Művelődési Otthon tévéstú­dióvá és színházteremmé átalakított épületét. Itt készül a népszerű Kál- I­mán Imre-nagyoperett keretjátéka,­­ és a Marica grófnő több látványos­­ jelenete, Csenterics Ágnes rendezé- I­sében. Főszerepben a nyolcvankét I éves, ám örökifjú primadonnával,­­ Rökk Marikával. I - Hogyan sikerült visszacsábítani a I reflektorfénybe az operett- és revüszín- I padok egykori csillagát? I - Nem volt könnyű - válaszol-lezőnő. - Hiszen amikor évvel ezelőtt a Fővárosi Színházban a Marica gróf­előadásán kisebb baleset­­tül megfogadta, hogy so­­sem lép színpadra. Két őrködtem, csalogattam,­­de igent mondott. Első­dért, mert ez a film nem a grófnő filmváltozata lesz,­óla szól majd. Diadalmas fáról, életútjának legfon­­tomásairól, Párizstól New Londontól Berlinig és Bé­két a visszaemlékezéseket te a Kálmán-operett leg­­abb részletei. Az ő fellép­­nie hihetetlen, hogy ma­ellenére milyen jó kondi­ul. Nemcsak játszik, éne­kel, de még mindig remekül táncol is. Simmit, orosz táncot lejt, s köz­ben felpattan még az asztal tetejére is. A kerettörténet szerint Németh Sándor fogadja majd a Keleti pá­lyaudvar előtt, ahogy leszáll a bécsi vonatról, majd végigautózik a vá­roson, egészen a tévéfelvételek színhelyéig, ahol már várják part­nerei: Kibédi Ervin, Iván Ildikó, Jankovics József, Buss Gyula és az osztrák primadonna, Gaby Bischof. Elkíséri a kamera egy hamisítatlan budai kiskocsmába is, ahol interjú készül vele. Az egyórásra tervezett Rökk Marika-show-t a tervek sze­rint már májusban láthatjuk a kép­ernyőn. (GARAI)­ ­ Rökk Marika és Iván Ildikó Fotó: VARALLAI SZANDRA

Next