Kurír - reggeli kiadás, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-01 / 268. szám

t JHn bbbf ^bb^ bbbb ^bb^­ ^bbi bb^ bbb^ Atomrészegen Azt csiripelik a verebek, hogy a Paksi Atomerőmű­ben a legutóbbi alkohol-el­lenőrzés során 120 ember­ből 54 ittasnak találtatott. Közülük állítólag több a re­aktorok környékén dolgo­zik. Történt mindez akkor, amikor a csernobili erőmű­ről szóló rémhírek napvilá­got láttak. Kováts Balázstól, az erőmű tájékoztató és lá­togató központjának vezető­jétől először azt kérdeztük: mától elkezdhetünk félni? - Azoktól az emberektől min­denképpen tartaniuk kell, akik ilyen rémhíreket terjesztenek. Persze alkoholvizsgálat volt, de a számok sántítanak. Beléptetőka­puinkba be van építve egy úgyne­vezett véletlen-számgenerátor. A műszer találomra választja ki az embereket - tekintet nélkül rangra és beosztásra akiknél megnézzük, fogyasztott-e alko­holt és mennyit. Akik fennakad­nak a rostán, egy speciális mikro­fonba kell beszélniük, amely jelzi, valaki úgy akart bejönni dolgozni, hogy otthon felhörpintett egy-két pohárral. Ezeket az embereket aztán megszondáztatjuk, hogy megtudjuk, pontosan mennyit is ittak. Ezt követően több körül­ményt is mérlegelve megválunk az ittas dolgozótól. - Milyen körü­lményeket mérle­gelnek? - Igazándiból nem sokat, hiszen munkavédelmi szabályzatunk sze­rint aki alkoholt fogyaszt, az már nem képes ellátni maradéktalanul feladatát. A Paksi Atomerőműben a legkisebb mozdulatnak is óriási je­lentősége van. - Végül hány ember találtatott ittasnak? - Hetente kétszáz embert vizs­gálunk meg. Szeptemberben ti­zenkettőről derült ki, kirúgott a házból. Közülük hét nem az erő­mű, hanem külső szolgáltatóvál­lalatok dolgozója. Ők azonnal persona non gratának minősíttet­tek az atomerőmű területén. Az öt másik erőművi dolgozó. Né­gyüket fegyelmi eljárással elbo­csátottuk. Egyébként az öt u­tas­ból csak egy dolgozott az egyik reaktor közvetlen környékén. - Ha már itt tartunk, milyen a fegyelem az erőműben? - Jónak minősítem. Itt is, mint máshol, akadnak problémák. Nem ti­tok, legutóbb három vezetőt kellett felmenteni beosztásából, mert nem úgy végezték munkájukat, ahogy az elvárható lett volna. Idén hét olyan eset történt, ami elbocsátással végző­dött. Ebből öt ittasság miatt, egy em­berrel munkafegyelmi gondok vol­tak, egy pedig lopott. SZ. B. Már munkakezdéskor táncol a világ (Kurir-illusztráció) Csalánba nem üt a szikra „A dolgozó egy tíz köbméteres fekvő tartályban he­gesztési munkát végzett. Munkavégzéséhez nem viselt egyéni védőfelszerelést és ruhája meggyulladt. Másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, ame­lyek következtében tizenegy nappal később meghalt.” E tragikus eset tavaly történt, az idézet a halálos kimenetelű hegesz­tési munkákat összegző hatósági dokumentumból való és sajnos nem az egyetlen ilyen történet. Az Or­szágos Munkabiztonsági és Munka­ügyi Főfelügyelőség vezetője, dr. Békés András szerint az ellenőrzé­sek során tavaly 402 munkavállalót ért három napon túli hegesztési baleset, amelyek közül öt okozta a dolgozó halálát, egynek pedig sú­lyos csonkulás lett a vége. Az esetek 12 százalékban azért történhettek meg, mert a munkavállaló nem használta a védőfelszerelést és a munkakörülmények biztonsága is kifogásolható volt. Az OM­MF kétszáz felügyelője rendszeresen járja a munkahelyeket, és időről időre úgynevezett akciós, előre be nem jelentett ellenőrzéseket is végeznek egy-egy kiválasztott tárgykörben. Ilyen volt legutóbb az építő- és a faipar. A munkatársak raj­­taütésszerűen elárasztják a terepet, ha kell, bírságolnak, illetve tárgyalást kezdeményeznek. Persze minden at­tól függ, ki a vétkes. Ha van felszere­lés, de a dolgozó vagánykodik, a sza­bálysértés összege ötezer forintig ter­jed. Ám ha kiderül, a munkáltató nem gondoskodik a megfelelő biztonság­ról, súlyos veszélyeztetés miatt akár hárommillió forintot is fizethet. Sajnos a halálos munkabalesetek száma az elmúlt év óta nőtt. A ta­pasztalatok szerint a munkáltatók durván háromféle magatartást kö­vetnek. Egy részük nem is tudja, hogy létezik biztonsági követel­mény, a másik csoport pontosan tudja, de nem akar róla tudomást venni. A legtipikusabb azonban „a csalánba nem üt a mennykő” jellegű hozzáállás, amikor a munkaadó in­kább vállalja a hiányosságokból fa­kadó hatalmas kockázatot. Az is tény, hogy a gazdaság élénkülésével párhuzamosan a rossz tárgyi felté­telek (hiányosságok, elavult gépek) mind több bajt okoznak. A munkabiztonsági ellenőrzés a munkaügyi helyzetre is kiterjed. A vezető mondja, hogy nemrégiben egy szemüveg nélkül hegesztő munkást szólított föl a felügyelő: vegye fel a védőeszközt. Az illető nem reagált, mire kiderült: nem beszéli a nyelvün­ket. Feketén foglalkoztatott külföldi állampolgár volt. A helyzetet színezi, hogy ma már a szakmunkás-bizonyít­ványt is hamisítják. A szakképesítés nélküli munka egy adott munkakör­ben ugyanis szintén feketefoglalkoz­tatásnak számít. A felügyelők biztonsága sem sza­vatolható. Nem egy esetben neki­rontottak az ellenőrzést végző szak­embernek, akinek ezért a rendőrség segítségét kellett kérnie saját mun­kája elvégzéséhez. V. E. A fiatalember már 11 éves és bőszen sportol. És ennek megfelelően rendkívül önálló. Ráadásul - szülői aggályok ide vagy oda - már ciki elfogadnia az apai felajánlást, amely arról szól, kocsival ioijanak edzésre. A haverjai is így vannak vele, így azután edzésnapokon irány a biztonságos tömegközlekedés, ezen belül is a 102-es busz megállója. Mint részfeladat, ami ugyebár egy menő kosarasnak meg sem kottyan, Így volt ez tegnap is, a megállóban a szoká­sos tü­relmetlen­kedés, embertömeg, a fiúi unatkozik, és céltalanul tekintget egészen addig, mígnem váratlanul egy öt-hat éves tomna fiúcska toppan elé, kezében pórázon vezetve másfél kilós minikutyáját. Engem nézegettél, baszd meg­­ így az angyalokat. - Ne csináld, mert belebaszom a fejedbe a késemet! Ezt itt­­ nyitja szét csöppnyi uj­jait, amelyben egy törvényes kereteket jócskán meghaladó bicska lapul. - Ugyanis nem szeretem, ha nézegetnek - mondja levezetésül, és a nála három fejjel és öt évvel idősebb fiú immár tiszteletteljessé szelídült hitetlen­kedése közepette büszkén elvonul. KISS L. GYÖRGY Földindulás Amint dr. Szentesi Károly füzesgyarmati polgár­­mester tegnap kora reggel kilépett házának kapu­ján, a szomszéd bácsival találta magát szemben. „Mi volt az éjjel, Károly?” - kérdezte az öreg­úr. A polgármester azon melegében nem tudta megnyugtatni aggodalmaskodó szomszédját. A Magyar Tudományos Akadémia Földrengésjelző Obszer­vatóriuma jelezte: szeptember 29-én, vasárnap 23 óra 46 perckor a Békés megyei Füzesgyarmat körzetében megreme­gett a föld. Előzőleg este kilenc után előrengések rezegtették a gyarmatiak ablakait. A Richter-skála szerint 3-as erősségű, az MSK-skálán mérve III—IV. fokos intenzitású földmozgást más hazai és külföldi obszervatóriumok is észlelték. A füzesgyarmati polgármesteri hivatalban egy hölgy el­mondta, munkatársai újságolták, éjjel valami dübörgésre éb­redtek. Dr. Szentesi Károly polgármester is így járt. Sőt este békésen nézték a televíziót, s arra lettek figyelmesek, remeg­nek a falak, zörögnek az ablakok. Szentesi úr neje meg is ál­lapította, valami furcsa történik. Aztán lefeküdtek, s nemso­kára nagy dörrenésre riadtak fel. A hivatalban többen azzal fogadták, földrengés volt éj­szaka, mondta a polgármester. Mindazonáltal, úgymond, hi­vatalos jelentést nem kaptak ez ügyben, s anyagi károkról sem panaszkodtak a lakosok. Egy kivétellel: tegnap, déltájban tért be hozzá egy férfi, mondván, házának fala több helyütt megrepedt, ő meg egyenesen leesett az ágyról. Bus Zoltán, a Földrengésjelző Obszervatórium ügyele­tese a Kurír érdeklődésére közölte, a füzesgyarmati föld­mozgások nem tekinthetők mindennaposaknak. Miután Magyarország ebből a szempontból nem épp aktív terület, ilyen erősségű és intenzitású rengésekre néhány havonta le­het számítani. Legutóbb februárban Kunadacson, előzőleg tavaly szeptemberben Várpalotán tapasztaltak hasonlót. Vannak vidékek, ahol a rengések előfordulása gyakoribb - Békésben a hetvenes években volt ilyen -, például Várpa­lota, Berhida körzete, általában a Balaton-felvidék vagy Kecskemét és környéke. Ugyanakkor nem állítható, hogy más helyek abszolút védettek lennének, hisz a század egyik legnagyobb magyarországi rengését Dunaharaszti körzeté­ben regisztrálták 1956-ban.. G. A. * ITTHON 3 Jól vogmuk? Látjátok, feleim, szümtükkel, mik vogmuk? Isa bak­­sis, korrupció, kenőpénz vogmuk, de ennek - saj­nos, - már vége vogmuk. Pedig eddig jól megvogmuk, isa tekert a honpol­gár a verdával, és lakott területen nem ötvennel te­kert, de hatvannal, hetvennel, hogy az útpadka mel­lett, csessze meg, rendőr vogmuk, és ő lámpát emele, karral körkörösen lengessen, hogy hej, barátom, jer ide, mink tégedet is, büntetni fogmuk, egészen szi­gorúan szankcionálni fogmuk, hogy belefekedel. De hála a teremtőnek, rendőr bácsin vognuk néki farzsebe, ahova persze svarcban lóvét dugniuk, és így már rendben is vogmuk minden. És nem is berzenkedtünk, joggal vogmuk farzsebe posztmennek, ahova dugniuk a lóvét, a rendőri apa­názs roppant szegényes vogmuk, csak kuncog a fillér ottan vogmuk, isa ezért jár a baksis. De ennek vége vogmuk! Mostantól a rendőr baksist nem fogad el, erre ha­tározott szándék vognuuk, rendőri ukáz. Pedig ez kár vogmuk, helyette milyen szép volna vogniuk, ha amikor tesszük fel, éppen ebédlőben vogmuk, és konyhai leszedő­, mosogatóember, az asztalunkhoz csüccsenne vogniuk, kajánkba beleenne vogniuk, hogy néki kevés a manija, ez vogmuk néki szociális juttatása. Aztán - mondjuk - boltba ballagnánk, ahol per­sze csupa eladó vogmuk, és a polcokon árubőség vogmuk, és zsömléből letörnének vogmuk, és kol­bászból letörnének vogmuk, isa ez vogmuk az nagy büdös helyzet, hiszen eladónak ez a pótjuttatása vog­muk. Aztán ha szállóba ballagnánk, ahol a vendégek mellett londiner is vogmuk, nyögve bőröndöt cipele a fiú, majd hitvesi ágyma mellénk bújna, hogy gyen­­gusz a londíneri zsozsó, nekik ágyba bebújási, ottan m­elegedési lehetősége vogniuk. És hej, a közfürdőben, ahol pénztáros és kabinos is vogmuk, törülközőt, szappant adnának, és isa mel­lénk csüccsennének a kádba, hiszen kevés a fizetésük, és ez valami fizetéskiegészítésük vogmuk. Isa mindenkinek baksisa vogmuk, kutyakozmetikus­nak, kenyérfényesítőnek, sőt még az imasarok-ragasztó­­nak is, hiszen mindenkinek vérszegény a pénze kis ha­zánkban, egy kis korrupció mindenkinek dukálna. De jaj, ezzel a rendőri rendelettel a korrupciónak vége vogmuk, hát komolyan isa, por, és hamu vogmujc. GUBA ZOLTÁN Politikát tanulni kell Aki ellenünk van, nincs magánál, hirdette a tavalyi diákmegmozdulás idején a plakát az egyetemek fa­lain. Világos volt a cél, legalábbis azt hittük. A ta­nulópénz ellen az akkori hallgatók akkori vezetői utcára hívták a diákseregletet. Majd alku köttetett, akkor azt hittük, ésszerű kompromisszum a kor­mányfő és közöttük. Ott a téren a többség bele is nyugodott a dön­tésbe. Egy maroknyi, radikalizálódott csoport azonban nem hagyta, hogy a demokratikusan közü­lük választott vezető csak úgy, képviseleti jogánál fogva parolázzon a hatalommal. A döntést elutasí­tották, és új formát kerestek saját elképzeléseik arti­­kulálásához. Kettészakadt tehát a diákság, a régi ve­zérkar sértődötten visszavonult. Az új, mondhatni alternatív szervezet pedig ma megint kint lesz a té­ren. Igaz, közben a kétségtelenül profi kormányzat kihasználta a marakodást, és újabb tandíjas ötlettel állt elő. Furmányosan akkorra halasztva a zsebben való fájdalmas kotorászást, amikor már túl leszünk egy parlamenti választáson. A módszert és a tandíjat mindkét szervezet kikéri magának. De csak az egyik (a kisebbik) vonul az or­szág háza elé, a remények szerint hatalmas társa­dalmi támogatottságot élvezve. Meg párttámoga­tást is kapván, hiszen a demonstrációhoz néhány politikai erő is csatlakozik. A nagyobbik ezt viszont elutasítja, nem közösködik semmiféle pártpolitikus­sal, marad az ülepén. Vajon mit tudnak vagy gyanítanak Skultétyék, amit Bercsényiék még nem? Talán végiggondolták, hogy a politika - némileg függetlenül a helytől és az időtől - önmagában hülye dolog? Hogy végül is nincs semmi garancia arra, hogy akik most fennhan­gon támogatnák őket, nem babrálnának-e ki velük adott esetben? Vagy talán ép ésszel rájöttek: nem a tandíj, sokkal inkább az elhelyezkedést szinte lehetetlenné tevő egyszakos képzés ellen kéne ágálni? VESZÉLY EMŐKE ­__________________________­___________________/ Bruck­er Sigfrid az akttertben Állítólag megijedt, mint­­ Bruckner Szigfrid, Lázár Ervin ■ gyáva oroszlánja, a Fővárosi Állat- és Növénykert egyik­­ nagymacskája, mert az ápolója slaggal lelocsolta. A szóbeszéd szerint emiatt nem hajlandó a­­j kifutójába menni, és ez az állat­­ halálát okozhatja. Bogsch Ilma, az állatkert­­ gyűjteményi igazgatója nem lepődött meg a kis történeten. - Akadnak látogatóink, akik az átlagosnál jobban ra­gaszkodnak kedvenceikhez - mondta. - Az oroszlánoknak is van egy ilyen kéretlen pró­kátora, akit személyesen is is­merünk. A többi érdeklődő­nek szokott kiselőadást tar­tani, és innen eredhet ez a szóbeszéd. Az állatok meg­szokják a kert rendjét, és al­kalmazkodnak a napi rítus­hoz, így a kifutóba is szívesen mennek, amint lehetőségük van rá. Néha persze fegyel­mezni is kell, de a gondozók sosem élnek a fizikai fenyítés eszközével. Előfordul, hogy slaggal igyekeznek jobb belá­tásra bírni például az orosz­lánt, de a „büntetés” gyakran jutalomnak tűnik, mert az ál­lat jókedvűen hancúrozik a vízsugár alatt. Fizikailag már csak azért sem bántalmazhatnák az állat­kert dolgozói a ragadozókat, mert a cirkusziakkal ellentét­ben nem idomított nagymacs­kák és igencsak pórul járhatna az, aki bottal esne nekik. Leg­többször egyébként is ele­gendő, ha egy botot benyújta­nak a ketrecbe, mert az állat már ettől az idegen tárgytól is arrébb húzódik. B. T. 1

Next