LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 5. évfolyam (1978)
1978 / 3-4. szám - A NYUGAT ÉS A MODERN MAGYAR IRODALOM KIBONTAKOZÁSA - RÁBA GYÖRGY: Az objektív líra jelensége a Nyugat hőskorában: Babits Mihály és Füst Milán költészete
A gondolati tárgyak lírai festményei közé tartozik pl. Az örök folyosó, az egyéni sorsot útvesztőbe vezető lét jelképi objektiválása, s ezt az alapeszmét a verszárlat (S megint elölről) színpadi utasításként megerősíti. Az objektív lírai festmény igen jellegzetes példája, hiszen Babits a belső élet egyik összefüggését, sőt némiképpen önszemléletét beszédes részletekkel gazdag képben (szimbólumban) tárgyiasítja. Vallomása szerint a Sunt lacrimaet erumban az anyag lelkét kívánta objektiválni, és csakugyan Fechner beleérzéselméletének ötletéből kiindulva egy szobabelső animisztikus életképében arra ad példát, miként lehet e környezet legprózaibb tárgyainak megjelenítésével, az alanyi vallomás mellékzöngéi nélkül önmagunkat kifejezni. Meghökkentően hasonló benyomásról ad számot Füst Milán akkor még asztalfióknak írt naplója egy-két évvel későbbi lapjain. Babits objektív lírai törekvéseinek legközelebbi rokonát nem a Neue Gedichte Rilkéjének metafizikusán szemlélet alakrajzaiban és állatcsendéleteiben, még csak nem is Ezra Pound álarcos és helyzet-verseket tartalmazó Personae c. kötetében, hanem a tárgyi megfelelések poétikai elvének és költői gyakorlatának Eliotjában ismerhetjük föl. Hasonlóságukból és különbségükből még plasztikusabban kidomborodik Babits objektív lírájának természete. Mindketten kiiktatják a lírai érzelmeket, de Eliot így tartja pl. Mathiessen is - fizikai tárgyak megfigyelése helyett szellemi állapotok analízisét prózai részletekkel konkretizálja, Babits viszont az objektív lírát a költői megismerés tágabb lehetőségének tekinti. A Golgotai csárda és a Journey of the Magi rokon bibliai tárgyát igen eltérő szemlélettel fejezik ki. Ugyan mindketten az emberi jelenlét törvényszerűségeit fürkészik egy demitizált tudattartalomban, de Eliot a mellékes, köznapi külsőségek tükrében jelenít meg, saját versére rá-rákérdez, s ezzel minden nagyság fonákjára világít, Babits drámaibb előadása térhez és időhöz kötött szituáció-vizsgálat. A passió legendájának születését egy aktív, otromba szemtanú utólagos viselkedésében ragadja meg, de egyenes idézeteiben a legenda ismert motívum-rendszere lappang, és drámai feszültségként mindinkább felszínre kerül. Keresztury Dezső kitűnő meglátással Az angyal c. novellában Babits önszemléletére ismert. Azáziel jól szemlélteti Babits költői objektivitásának értelmétis, "a szomjúságot az emberi lét ősforrásai után", de "a tapasztalat mámorával kezelni nem tudó szív telhetetlenségét" ugyancsak. Babits objektív költészete nem a líra tagadása, hanem határainak megismerő célzatú tágítása, "lírai objektivitás" - írta Rónay György, aki a költő szándékát lényegre tapintóan jellemezte. A filozófia mérlegén a fiatal Babits indítéka lélektani, versei ismeretelméleti természetűek, de van érintkezési pontjuk a logikával is: a gondolati tárgyak lírai festményei Meinong tárgyelmélete objektumtól megkülönböztetett objektívumának, nem létező, de ismereti tárgyaknak felelnek meg. Füst Milán "személyes személytelenség"-ének, hogy Bori Imre érdekes könyvét idézzem, geneziséről egy nemrég megjelent tanulmányban próbáltam filológiai számvetést készíteni. Most előadásomat költészettudományi következtetésekkel kívánom tőlem telhetően árnyalni. Füst lírájának legegyénítőbb vonása fantasztikuma, mely tapasztalatfölötti mozzanatokban és jelenségekben, regés lények különös vagy éppen sose látott viselkedésében mutatkozik. A Füst Milán-i regés képsor az éberálom, a képzelgés működése szerint pereg, de eseményeit és motívumait az Ezeregyéjszaka mélyen magáévá élt, esetenként kimutatható élménye táplálja, ill. hasonló képzetekből, az arab mesegyűjtemény krónikásának magatartásával szövi tovább fantasztikumát, verseinek egyszerre tragikus és groteszk, magasztos és kisszerű világát, melynek ezt az önet-