LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 32. évfolyam (2006)
2006 / 4. szám - TANULMÁNY - HORVÁTH GYÖRGYI: Modernista metanarratíva a feminista nőirodalomtörténet-írásban: Elaine Showalter és az önálló nőirodalmi hagyomány
Horváth Györgyi ugyanis minél erősebb egy ilyen narratíva szerzőjében a történeti öntudat (olyan tudat, mely igényli a valóság történeti megjelenítését), annál inkább a fennálló társadalmi rend a történet elbeszélésének a tétje. Showalternél a múlt nemcsak elvezet a jelenhez, hanem kulminálódik is benne, azaz nem egyszerűen csak a múlt és a jelen közti folytonosság felállításáról van szó, hanem egy haladáselvű folyamat felvázolásáról és beteljesedéséről is. Ez a teleologikus szemlélet megkülönbözteti a Literature of Their Own-t a többi, korabeli feminista nőirodalom-történetírói munkától. Showalter esetében ugyanis nem egyszerűen követendő példának minősülő, heroikus nőelődök irodalmi panteonjával állunk szemben (mint amilyen a nem sokkal előtte megjelenő Ellen Moers könyve volt),42 nem is a nők 19. századi szerzővé válásának és szerzőségi mintáinak elméletével (mint Sandra Gilbertnél és Susan Gubarnál)43 vagy a női fantáziaműködés sajátosságait taglaló művel (amilyen Patricia Meyer Spacksé).44 A Literature of Their Own erősen teleologikus szemléletéhez Showaltert feltehetően egy olyan felismerés vezette, mely a többi, itt felsorolt történetírónak nem sajátja: ez a történetírás meghaladhatatlan perspektivikusságának a koncepciója, ami a 18. század vége óta a modern történetírás metodológiai alapját képezi,45 és ami röviden összegezve annyit jelent, hogy a történetírónak tudatában kell lennie önnön történetírói perspektívája elkerülhetetlen pártosságának és annak, hogy az általa megjelenített történet annak a helynek is a függvénye, melyet a történeti időben elfoglal. (A perspektivikusság meghaladhatatlanságára és a történetírásban betöltött konstruktív szerepére vonatkozó elgondolás 18. század végi felbukkanása persze szorosan összefüggött annak felismerésével, hogy a történetíró nem uralomtól mentes térben tevékenykedik, illetve feltételezte a történeti időnek a természeti kronológiától való eloldódását, azaz a történeti idő temporalizálódását is.) Showalter nagyon is tudatában van a történetírás ezen meghaladhatatlan perspektivikusságának -amikor egy, az egyes nőírókat és alkotásaikat összekötő egységes női hagyomány, azaz egy történetté összeálló eseménysor meglétére szeretne rámutatni, hangsúlyozza azt, hogy eme történet megkonstruálásának feltételei a jelenben vannak megalapozva: „A kortárs feminista mozgalom által létrehozott tudomány érzékenyebbé tett minket az irodalomtörténetben megnyilvánuló nemi elfogultságok és projekciók iránt, és ellátott minket mindazon információkkal, melyek ahhoz szükségesek, hogy megérthessük egy női irodalmi hagyomány fejlődését."46 A történetírói perspektíva ezen - egyszerre zavarba ejtő és elkerülhetetlen temporális és ideológiai relativisztikusságával szemben Showalter számára éppen a haladás 42 Ellen MOERS: Literary Women. Oxford University Press, New York, [1976] 1977 43 Sandra M. GILBERT-Susan GUBAR: The Madwoman in the Attic. The Woman Writer and the Nineteenth-Century Imagination. 44 Patricia Meyer SPACES: The Female Imagination. London, 1976 45 Reinhart KOSELLECK: „Nézőpontfüggőség és időbeliség. A történeti világ historiográfiai feltárásához." In Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Atlantisz, Budapest, 2003. 201-237. 46 Elaine SHOWALTER: i. m. 8.