LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 32. évfolyam (2006)

2006 / 2. szám - TANULMÁNY - GOLDEN DÁNIEL: Bölcsészet, tudomány, pragmatizmus

Bölcsészet, tudomány, pragmatizmus annak, hogy egy sor dolgot egy névvel illessünk, de nem elégséges feltételei. Más szó­val: abból a tényből, hogy a világban rengeteg hasonlósági viszony áll fenn a dol­gok és a minőségek között, még egyetlen konkrét fogalom sem következik."25 Textualizmus Egyik írásában 26 Richard Rorty textualizmus név alatt egy olyan, számos kortárs gon­dolkodóra jellemző szemléletet kísérel meg azonosítani, amely szerint „a szövegen kívül nincs semmi". Ennek a tételnek volnának különböző szintű és diszciplínájú képviselői többek között Harold Bloom, Geoffrey Hartmann, J. Hillis Miller, Raul de Man, Jacques Derrida, Michel Foucault, Hayden White és Paul Rabinow. A fenti állítás azonban még véletlenül sem értendő metafizikaiként, hiszen „...a kiérlelt pragmatikus álláspont szerint nincsen semmilyen érdemi különbség az asztalok és a szövegek, a protonok és a költemények között. Egy pragmatista számára mindezek csupán a használat, tehát újrafogalmazás, újraértelmezés és manővere­zés állandó tárgyai".27 Rorty egyik kedvenc metaforájával élve három csoportba osztja az interpretá­torokat: hagyományos humanisták, akik a minden szövegre érvényes egyetlen átfogó szótár létében hisznek, gyenge (vagy szolgai) textualisták, akik az adott szöveg meg­értéséhez szükséges egyedi szótárat keresik, valamint erős (vagy eredeti) textualisták, akik az interpretátor és szöveg találkozásából születő egyedi szótárak lehetőségét vallják. Miközben a gyenge textualista továbbra is a változatlanul adottként elgon­dolt szöveg valamilyen rejtett jelentésére vadászik, az erős textualista úgy véli, nem tehet többet, mint hogy létrehozza saját adekvát újraértelmezését, rekontex­tualizációját. E szerint a megértés nem más, mint interpretáció, az pedig nem más, mint rekontextualizáció. A pragmatizmus nem borul le az autonómiájuk védelmében elzárkózni kívánó szótárak előtt, hanem újraleírásnak veti alá őket a maga szem­pontjai szerint - s másokat is erre biztat. Ezt abban a meggyőződésben teszi, hogy nincs ennél „mélyebb" vagy „általánosabb" megértés, a megértés csak ekként lé­tezik; egy interpretáció „adekvátságáról", azaz az „eredetihez" való „közelségéről" alkotott benyomásaink, ítéleteink szintén a rekontextualizáció részét képezik. Kutatási program A pozitivizmus tudománymodelljeinek kritikájaként fogalmazta meg Karl Popper A tudományos kutatás logikája című művében a falszifikácionizmus tételét. E szerint a tudományos megismerés nem úgy működik, hogy közvetlenül belátható igazsá­gú állításokra épülnek az egyre bonyolultabb, de teljes egészükben bizonyítható 25 TŐZSÉR János: Wittgenstein és az univerzálé-probléma. In uő: Játékok és nyelvjátékok. 36-56., 45^6. 26 Tizenkilencedik századi idealizmus, huszadik századi textualizmus. Ford. BECK András. Holmi 1991/11. 1440-1456. 27 I. m. 1451.

Next