LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2019 (45. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 3. szám

Hajdú Péter1 JÓKAI ÁZSIAI UTÓPIÁJA A JÖVŐ SZÁZAD REGÉNYÉ­BEN Ritka eset, hogy egy utópikus regény alkalmat nyújtson kultúraközi összehason­lításra, hiszen az utópiák általában egyetlen, a 18. század, az eukróniák térhódítá­sa óta többnyire jövőbeli társadalmat írnak le. Még ha különböző kultúrákban írt utópiákat hasonlítunk össze, akkor is limitáltak a lehetőségek, minthogy az utópia csak a nyugati világban és Kínában rendelkezik bármiféle hagyománnyal. A külön­böző aranykormítoszok, a túlvilági boldogság vallásos képzetei ugyan sokfelé meg­találhatók a legkülönbözőbb kultúrákban, de ezeket alapvetően megkülönbözteti az utópiáktól, hogy nem az emberek által létrehozott társadalmi működésmódok eredményezik a jobb világot, hanem egy transzcendens beavatkozás, minek követ­keztében az utópiának vélhetőleg a lényegét alkotó politikai, intellektuális, didak­tikus tartalom hiányzik belőlük. A jövő század regényének egyik részlete azonban mégis a kelet-nyugati összehasonlítás esélyével kecsegtet. A jövő század regénye nem tartozik Jókai kanonikus regényei közé. Hatása két­ségtelenül volt a korabeli magyar irodalomra, amit fényesen bizonyít Privigyey Pál Magyarország nem volt, hanem lesz című 1887-es regénye, amely Jókaiénak epigon­­szerű, egyszerűsítő utánzata.­ A jövő század regényének mindössze egyetlen idegen nyelvű fordítása készült, mégpedig német, amely először a Pester Lloydban jelent meg, lényegében a magyar sorozatközléssel egy időben. A Hon 1872. november 3-tól 1874. február 11-ig hozta a regény folytatásait, a Pester Lloyd pedig már 1873. január 2-án megkezdte a német fordítás közlését. Világos, hogy ez a fordítás nem a külföldi, hanem a németül szívesebben olvasó magyarországi közönségnek szólt, és valószínűleg ugyanezt mondhatjuk el a könyvváltozatról is, amely Pozsonyban és Lipcsében jelent meg. Ha belegondolunk, milyen gátlástalanul hízeleg ebben a művében Jókai a nemzeti öntudatnak, aligha meglepő, hogy a külföldet hidegen hagyta. A regény első oldalain már kiderül, hogy száz év múlva Budapest lesz az Osztrák-Magyar Monarchia első számú fővárosa, és a Habsburgok addigra teljesen elmagyarosodnak (a királyt éppen Habsburg Árpádnak hívják). Ezután még meg­tudjuk, hogy nemcsak a magyar nők a legszebbek a világon, de ráadásul a férfiak is a legbátrabbak, a legokosabbak és a legbecsületesebbek, úgyhogy amikor néhány magyar végre a kezébe veszi az egész világ sorsának irányítását, akkor abból a vi­lágbéke megteremtésén kívül a jólét és tudományos kiművelődés örök aranykora is következik mindenki számára. Minderre a magyarokon kívül nemigen lehetett ! A szerző a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Osztályának tudományos tanácsadója. 2 Privigyey Pál, „Magyarország nem volt, hanem lesz”, in XIX. századi magyar fantasztikus regé­nyek, szerk. Tarjányi Eszter (Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2002), 100-203.

Next