LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2019 (45. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 3. szám

338 BUCSICS KATALIN „Hiába” ti Egyetem. 1946-2018 címmel rendezett kiállítást, melyből kiadvány is készült Kő­halmi Péter és Peternák Miklós tanulmányaival és a kiállított művek katalógusával.23 A Kik vagytok ti? lényegében értelmetlen defenzív gesztusai is azt mutatják, hogy szerzője nemcsak azt látja fölszínesen, amit a kötetben bírál, de sajnos azok­ban az ügyekben is nagyon tájékozatlannak és fölületesnek mutatkozik, amelyeket véd. Ugyan miért nem követte és követi figyelemmel a kapcsolódó szakirodalmat, a rendezvényeket, ha annyira szívügye az avantgárd kanonikus helyzete? - szö­gezhetné Háy Jánosnak a kérdést bárki, akár a fenti munkák szerzőinek valame­lyike. Az olvasó kénytelen belátni, hogy a kötetnek nem az alaposság és pontosság a célja, hanem - minden pre- és paratextusával együtt - sokkal inkább a gyors és könnyű sikert ígérő legendásítás és hangzatosság. Mi egyéb magyarázná, hogy némelykor rettentően elnagyolt, s tüntetően leleményeskedő mondatokat írjon: „Móricz a maga barbár őserejével bekerült a finom és művelt nyugatosok körébe. Egy dzsingisz kán [sic!] a spleenes Baudelaire-utánzatok csapatában.” (309), míg máskor a megmondóember pózában egyúttal saját korábbi szólamának mondjon ellen: „A késő utókor [...] afféle baráti társaságként néz rájuk [ti. a nyugatosokra] [...]. Holott egymáshoz kapcsolódásuk csupán leegyszerűsítő irodalomtörténeti kategorizálás” (374). Persze máskor is kísértheti az olvasót az a gondolat, hogy a szerző nem olvasta össze a kötet anyagát. Például amikor a Szabó Magdáról szóló írásból nem húzta ki a kiállítás szót, hiszen a kötetbeli szövegből egyébként nem derül ki, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum Annyi titkom maradt... Száz éve szüle­tett Szabó Magda című tárlatot (2017. június 20.-2018. augusztus 12.) ugyanezzel a szöveggel nyitotta meg. A harmincegy alkotót felvonultató könyv lényegében Szabó Magdáról, Erdély Miklósról és Víg Mihályról ejt szót a legtöbb elismeréssel, vagyis a kötet egészét tekintve (Bornemisza, Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Madách, Reviczky, Jókai, Mikszáth, Bródy, Gárdonyi, Zala György, Ady, Móricz, Kaffka, Babits, Kosztolányi, Füst, Kassák, Szabó Lőrinc, József Attila, Örkény, Weöres, Pilinszky, Hajnóczy, Petri) nagyjából ez a három életmű az, melyen a szerző nem igazán talál (keres) fogást. A probléma nem azzal van, hogy valaki Szabó Magda esetében akár vitathatná is, hogy „következetes az életmű, és a ki­magasló regények mellett (ilyen nekem például Az őz) átlagban is jó színvonalú” (589), ahogy nyilván akadhatnak olyanok, akiknek nem Erdély Miklós jelenti a neoavantgárd mozgalmat. Arról nem beszélve, hogy a Víg Mihály-portré mintha 23 Optimista kiállítás. Erdély Miklós és a Magyar Képzőművészeti Egyetem. 1946-2018, szerk. Koz­­iMA Éva, Kőhalmi Péter és Peternák Miklós (Budapest: A Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola kiadványa, 2018). A kiadvány letölthető, hozzáférés: 2019.09.29, http://www. mke.hu/sites/default/files/attachment/Optimista_kiallitas_Erdely_Miklos_HU-web.pdf.

Next