Lapok Pápa Történetéből, 1999 (1-6. szám)
1999 / 1. szám - A ’marczaltői régi várkastély ’s az utolsó marczaltőyek Véghely Dezsőtől
pe volt a Századok, a Magyar Történelmi Társulat folyóirata megindításában. Szoros barátság fűzte Véghelyi Dezsőhöz. Műveiből: A magyar királyok hadjáratai, utazásai és tartózkodási helyei (Győr, 1861.) Hazai okmánytár I IV. (Győr, 1865-1867.) Pápa város és környéke rendkívül szegény megbízható forrásokban, különösen ezek kiadását tekintve. Sajnos a történelem viharai megsemmisítették a családok és intézmények levéltárait. Ezért rendkívül fontos minden fennmaradt, vagy kiadott levéltári adat a város és környéke tanulmányozásához. A XIX. században élt két történész, Véghelyi Dezső és Ráth Károly még eredeti őrzési helyén használhatta az azóta részben megsemmisült, részben az ún. Múzeumi Törzsanyagba olvasztott marcaltői Amadé-Esterházy kastély levéltárát. Az általuk használt levéltári anyag jelzetei szerint több ezer oklevél és írat lehetett itt egykor. (A levéltár ismertetése: Thaly Kálmán: Dunántúli levéltárak ismertetése, Akadémiai Értesítő 1861, 4L p.) Az alábbi reprint kiadásban közölt két tanulmány számtalan fontos adattal, több irat részletével és hét oklevél szinte teljes, szó szerinti közlésével válhat értékessé a korszakot tanulmányozó kutatók számára. Természetesen a több mint százéves írások nem minden megállapítása állja meg a helyét, de megfelelő szakmai ismerettel használva, ezek az apróbb pontatlanságok kiküszöbölhetők. Ráadásul, az elmúlt évtizedekben nemcsak a régi marcaltői várkastély helyén nem folytak régészeti ásatások, ahogy azt már a két kutató elkezdte és folytatását kívánta volna. Irodalom: Nagy Imre: A Dunántúli Történetkedvelők (Budapest, 1892.) Mami Miklós: Ráth Károly élete és munkássága, Századok, 1865. 836-860. p. Forrás: Magyar életrajzi lexikon, Budapest, 1969. 484-485. p. (Fszerk.: Kenyeres Ágnes) Hanem megsemmisült az a kastély is, amely mind méretével, mind a körülötte kialakított kastélyparkkal méltó birtokközpontja volt az Amadé, az Üchritz-Amadé, később pedig az Esterházy családoknak. Dr. H. Szabó Lajos helytörténész 1992-ben megjelent könyvében (Udvarház és kastély Marcalion) méltó emléket állít az épületnek, több akkor fellelhető színes és fekete-fehér fotót is közölt. Az alábbi két tanulmányból azonban csak azokat a részeket idézte, amelyek könyve tárgyához tartoztak, vagyis az udvarházra vonatkozó, zömében régészeti jellegű megfigyeléseket. Ez is indokolja a két alapos, egymást is kiegészítő tanulmány újraközlését. Megjelentetésük azért is fontos Pápa és környéke története, helytörténete szempontjából, mert annak idején is kis példányszámú, tudományos lapban a Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben - amely a Századok egyik előfutárának tekinthető - jelentek meg a közlemények. Ma az eredeti tanulmányokhoz szinte lehetetlen hozzáférni. A szövegben csak néhány, zömében helyesírásbeli pontosítást végeztem. A jegyzetek között a dőlt betűkkel szedettek nem voltak az eredeti tanulmányok részei. Dr. Hermann István M A’ MARCZALTŐI RÉGI VÁRKASTÉLY ’S* AZ UTOLSÓ MARCZALTŐYEK VÉGHELY DEZSŐTŐL arcaltő vagy mint régibb iratokban olvassuk Marzaltu, Marzaltew, Marceltw, Marchalteu, Marchelthew, jelenleg mezőváros, Veszprém megye pápai járásában, a Pápától Sopronyba vezető országúiban fekszik. Több ízben halottam, hogy négy megye határa találkozott ennek területén, de mindig csak regének tartom; jelenleg azonban a gróf Amadé család érdekes levéltárában kutathatván, nyomára jöttem, hogy a négy határ találkozása történelmi tény; így Zsigmond király 1402. október hó 9-én, Posonyban kelt levelével bősi Widug István, Jánosi és Zsigmondnak „in Castriferrei, Suproniensi, Jauriensi et Wesprimiensi Comitatibus” fekvő 1 122 1 Ez a János, Zsigmond királynak udvari katonája volt és hősi birtoka egy ízben tőle el is vetetik. Fejér Gy. Cod. dipl. eccl. acciv. T. X. v. 2 p. 559. 631. 720. 734.