Látó, 1991 (2. évfolyam)
1991 / 3. szám - KÁLI ISTVÁN: Jobbkéz-szabály (Regény; II. rész)
— Miért használta ön a személygépkocsiját tegnapelőtt éjjel törvénytelen jövedelemszerzésre, és miért nem állt meg a forgalmi járőr felszólítására? Porkoláb néma. A tudatgörcs alaposan rátart. Pedig a kérdés érthető. Rendőrségi szoba, egy asztal, egyik oldalán ő, másikon a forgalmi osztály parancsnoka, aki furcsát, de érthetőt kérdez. És erre joga van. Akár provokáció, akár félresikerült keresztkérdés. — Nem értem, miről van szó.— Miközben mondja, csakugyan nem érti, amint kimondja, azonnal beugrik az összefüggés: vád. Vád? Az imént tehát nem hazudott, mégis hazudott. Nincs ideje elsápadni, harmadszor is jön a kérdés. Agyat erőltetni, öntudatlanul számolgatni kell. — Péntek éjjel? — Ki beszél itt péntekről. Szombaton. Szombatról vasárnapra virradóra. — Szombatról vasárnapra? — Hihetetlen feltevés. Valószínűtlen. És..., és valószínű magyarázat a rejtélyesen kiürült üzemanyagtartályra, az előrepörgött kilométerszámlálóra. Döbbenetének még sincs hitele. Egyetlen szemvillanásból következtet, hogy a kérdés nem maradhat megválaszolatlanul. És a válasz utáni esély felmérhetetlen. És a gyanúsítás elháríthatatlan. Mert a kérdés váratlan, a józan értékelés lehetősége kizárt, veszélyhelyzetben a rögtönzés végzetes lehet. Csak az ösztönére hallgathat, alkalmanként megbízható támasza a tudatnak. Nem védekezik. Visszatámad, hogy ideje legyen felkészülni. — Szombat délutántól vasárnap délig a kocsim itt állt a rendőrség előtti parkolóban. A parancsnokon ki kellene ütköznie a döbbenet nyilvánvaló jelének. De csak az orrcimpája tágul ki, az ajka keskenyül el. És a parancshoz szokott hang rendreutasító. — Nem bírom a kihívó, pimasz tagadást. Én nem állítottam a tényeket, kérdeztem felőlük. Remélem, nem óhajtja, hogy a személyem elleni támadásnak tekintsem az előbbi kijelentését? — Én csak a feltett kérdésre válaszoltam. — És kész farkasszemet nézni, és állni tudja a nekiszegülő tekintetet. — Tehát ez minden, amit a feltett kérdéssel kapcsolatban mondani óhajt? Átkozott körülmények, átkozott események, átkozott következmények. Egy haragos parancsnokot ki kell engesztelni. És ráadásul a színvallás is elkerülhetetlen.— Nem. Ha muszáj, kibővíthetem. — És fakószürke fahang szól, csak a történet ismerős, a hang nem. Tömör, lényegre törő, mintha összefoglalása volna egy ismert, agyonint, régi mesének: a koccanás, a nő, aki rendőrt hív, alkoholpróba, bevont jogosítvány, ideiglenesen elkobzott