Látó, 2018 (29. évfolyam)
2018 / 5. szám - SÉTATÉR - Térey János: Fékek és ellensúlyok avagy showman a cívisek között (Csokonai Vitéz Mihályról)
SÉTATÉR Térey János FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK AVAGY SHOWMAN A CÍVISEK KÖZÖTT CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYRÓL Cimbalom, a borvirágos képű, kulacsától és pipájától elválaszthatatlan showman? Rossz alvó, így lett a Kollégium éjszakázó renitense. A korszak valamennyi eszmeáramlatát és írásmódját egyetemesen és harmonikusan ötvöző, harminckét évet élt nagymester, aki bevitte kalandvágyó tanítványait a (Nagy)erdőbe. Ő volna egyúttal a debreceni mélabús Jacques, és ez a kocsányos tölgyes volna az ő ardennes-i erdeje?12 Villanásokra tűnhet úgy is. Pedig dehogy, ez a minden megmozdulásában tudatos költő és szelíd filozófus a mozarti örömelv híve. Többször kinyilvánítja, mennyire „vidám természetű poéta” is ő, félre tehát a gyászos ciprusokkal meg a siralmasan bőgetett oboával, az ő poézise igenis a látható, hallható és tapintható földi késeket hirdeti, nem annyira rokokó kiáltványként, mint inkább egyszerű életigenlésből. Debreceniül úgy mondanák: kivitte tanítványait a Nagyerdőre. 2 „His function seems to be to provide a sharp foil for the wit of other characters, but also to create a shadow within the sunny forest. Jaques is a constant reminder that in the real world time is not suspended, and grief, sorrow and death provide a counterpoint to all human joys, a kind of embodied presentiment of Poussin’s ’Et in Arcadia ego’.” (https://en.wikipedia.org/wiki/Jaques_%28As_ Y ou_Like_It%29)