Lemezbörze, 2004 (10. évfolyam, 1-9. szám)

2004 / 1. szám

EXKLUZÍV / Vendégünk: Charlie és fia, Ákos Jég Lemezbörzével, Charlie karrierjének kezdete 1967- re nyúlik vissza. Ekkor lett tagja a Dekka együttesnek, akikből négy év múlva megalapította az Olympia nevű csapatot. A 70-es évek elejé­től a Liversing-ben énekelt. 1975- 80-ig tartott a Generálos korszaka, majd annak megszűnése után Lelkes Zolié­kkal a Pannónia Express formációban „vendéglátós­­kodott” lelkesen. 1990-től a Tátrai Band oszlopos tagja volt. Három évvel később Rózsa István mene­dzselésével a szóló karrier útját választotta. „Charlie” (1994) rájött, hogy „Mindenki valakié” (1995), de szerinte „Csak a zene van” (1996)­­ dalolta dupla koncertlemezén, majd előadta magát angolul is („Just stay who you are” - 1996). Úgy érezte, hogy már Annyi minden tör­tént” (1997) vele és főleg ismé­visszavonulás gondolatával foglalko­zott Tervei szerint utolsó zenés receptje a „Fűszer cseppenként” (1998) lett volna, ha nem fordul jazz-be... vagy soul-ba és mindezt funky-val ötvözve. A „Jazz” (2001) a „Soul and jazz” (2002) és a „Funky, soul and jazz” (2003) című albumok újabb és újabb oldalairól mutatták be az énekes egyedülálló tehetsé­gét Horváth Károly, akit egysze­rűen csak Charlie-nak ismer egész Magyarország, még ma is az egyik legnépszerűbb hazai előadó. Vele beszélgettünk szerkesztőségünk­ben.­­ Sokat „vendéglátóskodtál" külföldön, ahol másokkal ellentétben nem csupán zenéltél, hanem mindig egy látványos show-műsor keretében léptél fel. Ezt itt­hon egy fergeteges siker­karrier követte. Kell, hogy érezd magad mögött rajongóid szeretetét, a szponzorok támogatását. Mit szeretnél még elérni életedben? - Ha 1996-97-ben itthon valóban abba­hagytam volna az éneklést, évente 3-5 hó­napot ismét külföldön töltenék. Istennek hála, hogy egészséges vagyok és van ben­nem egy pozitív töltés. Számomra a zene hivatás és nem pedig egyszerű megélhe­tési forma. Ha úgy érzem, hogy fárasztó lesz a koncertezés, akkor abba fogom hagyni. De addig... - Kikkel lépsz fel a bulikon! - Van egy jazz-formációm, egy tizenkét főből álló nagyzenekarom és egy kis pop­csapatom, melynek tagjai: Borlai Gergő, Halász Jani, Lattman Béla, László Attila és Lehr Pisti. Zártkörű bulikon lépünk fel, jazz-t játszunk vagy magára a „Charlie­­repertoárra” van igény. Soha egy bulim sem maradt el. Még lázasan is elmentem fellépni és amikor megláttam a közönsé­get, egyből visszajött a hangom. - Úgy érzed, hogy a közönség mellett a szakma is méltóképp díjazta eredménye­det. - Igen. 1996-ban „Arany Zsiráf díj”-at kaptam, két évvel később az „Év énekese" voltam és „eMeRTon-díj"-ban részesül­tem,­­és... Te voltál az egyike azon néhány művésznek, aki hazánkat képviselte az „Eurovíziós Dalfesztivál"-on, és ez szintén ik­rősei javas­ Vk­­latára a

Next