Létünk, 1985 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1985-03-01 / 2. szám
Jesa Denegri A DOBOZ A KOFFERBAN „TITKA” Mintegy tíz évvel azután, hogy a Nagy Üveget végleg befejezetlenül hagyta, Marcel Duchamp egy különös, rá mindenesetre nem jellemző feladatra vállalkozott. Ő, aki annyira közömbösen viszonyult korábbi műveihez, megcsinálta, illetve megcsináltatta összes fontosabb alkotásának (Jack Burnham szerint 68-nak, Arturo Schwarz szerint 71- nek) miniatűr kópiáját, s mindezt egy dobozba, majd az egészet egy kofferba helyezte. Munkáját 1936-ban kezdte el Párizsban és 1941-ben fejezte be New Yorkban. A Doboz a kofferbant (melynek igazi címe From or by Marcel Duchamp or Brose Selavy) először húsz példányban készítette el, majd több alkalommal (1958-ban, 1959-ben és 1968- ban) újabb kópiák gyártására adott engedélyt. A másolatok száma nem haladja meg a 300-at. Ezek a Doboz a kofferban című munka (The Box in a Valise, La botte en valise) alapvető adatai, viszont fölmerül a kérdés: Mi volt, illetve mi lehetett a mű értelme? J. J. Sweneynek adott interjújában Duchamp a következő magyarázatot adta: „Alapötletem az volt, hogy festés helyett kedvenc képeimet kell miniatűrben reprodukálnom. Nem tudtam, hogyan valósítsam ezt meg. Egy könyvre is gondoltam, de nem tetszett az ötlet. Azután egy kis doboz gondolata kezdett foglalkoztatni, melyben az összes művem el lenne helyezve. Mint egy kis múzeumban, hordozható múzeumban. A szerző magyarázata nem fedi fel a Doboz a kofferban „titkát”. Egyébként is Duchamp azt állította, hogy „a teremtő aktust a művész nem egyedül hajtja végre; a néző hozza létre a mű kapcsolatát a külvilággal, amennyiben a mű mélyebben fekvő tulajdonságait megfejti és értelmezi, s ezzel létrehozza a maga hozzájárulását a teremtő folyamathoz” (A teremtő aktus, 1957). Duchamp egyébként mindig nagyon szűkszavúan nyilatkozott. Arra törekedett, hogy mondjon is valamit meg ne is arról, amit gondol és amit csinál. Ez a kulcsa nyilvános szerepléseinek és saját munkáiról tett nyilatkozatainak. A műről annyit mondott, amennyit szükségesnek tartott, de biztosra vehetjük, hogy