Levelezési Sakkhiradó, 1970 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám
Bánszky Jánostól a magam részéről magasabb helyezést vártam, s hogy ezt így írom le, azt csak azért teszem, hogy a hellyelközzel modoros alapfelfogásából kizökkentsem. Minden megnyitásnak megvan a maga szelleme. S hogy egy-egy megnyitás egyes változatait kitűnően játssza valaki, az nagyon jó. Eredményt ér el vele mindig, ez még jobb. De ha valaki az általa kipróbált variánst úgy akarja tovább csiszolni, hogy az az eredmény rovására megy, az már nem jó. Egy nagy gyalogállás, ami nyer a nimzoindiai védelemben, még nem biztos, hogy nyer pl. az angol megnyitás kereteiben is. Sereghy János /tábla melletti mesterjelölt eredménye halvány, azt hiszem, ezt maga is érzi. Szepesvári a táblázat szerint több-szabadra játszott, pedig van döntetlen is a világon. Németh György: Az az érzésem, hogy a bajnokság indulásánál a középmezőnybe való egyik helyet tűzte ki célul. Ezt a célt elérte. Reméljük, ha legközelebb bejut a döntőbe, magasabb helyet vár saját magától. srágori dr.-t nem értem. Igaz, a zene művelése sokak szerint inspirál szép sakk-kombinációkra. De ha már az első három helyezettől "elmarok 2. pontot", nem az lett volna az illő, hogy a többieket is jobban megszorongassam? Székely Sándor mester teljesítménye nem csodálatraméltó. Ezt a megjegyzést egyébként dettézni lehet az Eberhardt Wilhelm kupában elért eredményénél is. Azt, hogy tud, bizonyítják játszmái, de akkor miért vannak ilyen eredmények? Nem elég egy-egy szépségdíjas játszmát produkálni, abban gyönyörködni. Saját maga meg van ezzel elégedve?•Mi őszintén szólva, nem. Karafath dr. eredménye, ha lehet, egy fokkal halványabb,mint Székelyé. Időhiány? Nem akarjuk nyugdíjba küldeni,csak azért, hogy a nyugdíj csendesebb éveiben többet adjon a levelező sakknak, de szeretnénk azt a dr .Karabiáthot látni, aki még nem is olyan régen fémjelezné a magyar levelező sakkot. Abbahagyta volna az első hónap után, mert nagy elfoglaltsága mellett nem hinta a jójátszmát. Aztán mégis játszott. És vele is játszottak. Hiba volt. Aranyász Miklósnak nem kellett volna vállalnia a döntő küzdelmeit. Egy másik sakkozó talán többet tudott volna adni önmagából. Szeiler József betegeskedett. A sportszerűség mintaképe volt, nyert állásokban időtúllépésbe került és egyetlen esetben sem próbált betegsége miatt kibúvókat keresni. A 16-ik hely is csilloghat, ha sportszerű körülmények között értük el. /dr.Négyesy mester megjegyzése a díjkiosztásnál ée igazat kell neki adni./ És Kiss János. Az I. Falusi Bajnokság győztese. Várjon minden magyar bajnokság során akad egy fekete bárány? úgy látszik, fiatalsága nem viselte el azt a lehetőséget, hogy becsületes harcban essen el, inkább feladogatta játszmáit. S hogy már azok nagyja veszve volt? - mit jelent? Gyenge volt az I.Falusi Bajnokság színvonala? Vagy nem volt segítő kéz? Vagy gyenge maga az ember? Találgatni lehet, utánanézni a dolgok mélyére Igen nehéz, de egy biztos: a L3. egyszerűen tudomásul "Vette a tényt: egy fő. Az ilyen magatartást tanúsító fiatalember azt hiszi, hogy most ő valami nagyot tett?!! Persze, hogy teheti, mert a mini tréfa 2 éves eltiltás helyett épp úgy játszik, mintha nem történt volna semmi. Pedig történt. És ez a 7. magyar levelező bajnokság kimondottan negatív előjele. Ruttkay Antal