Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
46 Áru Árp Árpakása, fn. héjától megtisztított s eledelül használtatni szokott árpa. -lé, fn. 1) leves, melybe árpakása vagyon főzve; 2) beteg v. gyermekek számára árpakásából készített pép. Árpa-kenyér, fn. árpalisztből sütött kenyér, •lé, fn 1) árpával készített ital; 2) (tróf.) sör. •maláta, fn. serfőzés után az árpából megmaradt moslékos rész. -nemű, van, az árpa osztályához tartozó. Árpás, mn. tt.-at, tb. -ak; 1) árpát tartalmazó, v. termő ; árpás föld, szekrény; 2) árpával vegyitett; árpás búza. Árpa-sör, fn. áztatott árpából készített ital. •szalad, fn. a. m. Árpamaláta, -szem, fn. az árpa magja. Árpávalérc, 1. Árpaérc. Árpa viz, fn. italul használt viz, melybe árpaszemek vannak beáztatva. Árper, 1. Árverés. Árpát, fn. (ker.) ráadási összeg, melyet a bankjegynek, v. vmely más értékpapírnak ezüst v. aranypénzzel való felcserélésénél fizetni kell (agio). Árr, m. tt. -t; tb. -ak; hegyes szúró eszköz a börféle tárgyak varrásának elősegéllésére. 1. Ar. Arra, id. 1) azon irányban, azon táj felé; arra ment; 2) azután, azon tárgyra, mely mondva volt, arra hirtelen fölugrott; ő is arra törekszik; 3) igével összetéve rá igekötővel felcserélhető; arravenni, rávenni, -felé, id. azon irányban, táj felé. •nézt. -nézve, id. azt illetőleg, arra vonatkozva; arra nézve semmi kifogásom, -való, mn. arra alkalmas, azon rendeltetése van; a tinta, toll arra valók, hogy írjunk vele. Árrév, mn. tenger áradásakor használt kikötő. Arról, id. 1) azon táj felöl; arról jött, 2) azon dologról, tárgyról; megemlékezzél arról (hibásan róla), hogy ünnepeket szentelj (bibi.) ; én arról nem tehetek ; 3) annak következtében; (szej.) úgy megverlek, hogy arról koldulsz, annak következtében nyomorékká leszesz. Árrvéső, fn. orrhoz hasonló vékony véső. Ársor, 1. Arlap. Árszabály, fn. az adás-vevési cikkek árát meghatározó hatósági rendelet, -az, cs. az adásvevé-ii cikkek árát meghatározza. Innen : Árszabályozás, fn. -zat, 1. Árszabás. Árszabás, mn. (kér) a szabott árnak meghatározása. Innen: Árszabási,mn.Árszabásszerü, mn. Árszabott , mn. meghatározott árú , szabott értékű. Arszlán, mn. 1) 1. Oroszlán; 2) á. é. piperköc; 3) m. finév. Art. cs. 1) kárt tesz; a) anyagilag nem árt, nekem sem hideg sem meleg; (km.) a méreg kóstolással is árt; b) erkölcsileg, rágalmazás által ártani vkinek; még a légynek sem árt, jámbor ember; mit árt az nekem? nem árt az neki, ha szigorúan tartják; (km.) sem nem árt, sem nem használ, mint a körösi szentelt viz; nincs oly nyomorult ember ki ártani nem tudna; aki ártani akar nem fenyegetődzik; 2) á. é. (visszatérő névmással) amibe avatkozik, elegyedik; ne ártsd magad más dolgába ; nem ártom magamat sem a mesteremberek közzé, sem az asszonyi dolgokba egyébbel, mint árral (Vör.). Innen : Ártás, mn. Ártalmas, mn. kárt okozó, hátrányos. Innen: Ártalmasan, ih. Ártalmasság, fn. -kodik, k. ártalmas tettet gyakorol. Ártalmatlan, mn ártalmat, kárt nem okozó. Innen : Ártalmatlanul, ih. Ártalmatlanság, fn. Ártalom, fn. ártás által okozott kár, sérelem. Ártandó, mn. a. m. ártalmas. Innen: Ártandóság, fn. Ártány, fn. tt. -t; 1) kiherélt kandisznó ; * 2) emsedisznó, melynek görgőjét kivették. Ártatlan, mn. tk. ártalmat nem okozó, ártalmatlan; 1) erkölcsi szenny nélküli, feddhetlen, ártatlan angyali teremtés; (szej.) ártatlan, mint a ma született gyermek, mint a juh; ártatlan, mint a bakkecske (gúnyos); 2) műn hibás, nem bűnös; a bírói vizsgálatból kitűnt, hogy ő ártatlan; ártatlan vér. Innen : Ártatlanság, fn. Ártatlanul,id.-kodik, k. 1) ártatlanul viseli magát; 2) ártatlannak teteti magát. Ártér, fn. szabályozott folyóknál azok partjától töltésig terjedő tér, melyet az árvíz dlönt. Árterv, fn. amely nagyobb mive, épületre fordítandó költséget meghatározó terv. Arthatatlan, Árthatlan, mn. ártalmat nem okozható. Articsóka, fn. (nt.) növény az együtt nemzők seregéből Artifiola. Artifipozdor, fn. (nt.) növény a pozdorok osztályából (Scorzonera hispanica). Ártó, mn. kárt, sérelmet okozó. Innen: Ártóing, id. Áru, fa. (kér.) 1) eladásra szánt bármily jószág; á. é. áruul adni magát, becsületét eladni; (km.) vásár nélkül is elkel a jó áru; 2) alku szerinti eladás; áruba bocsájtani, ereszteni vmit, árut szakaszt, véget vet a vásárnak. Áruba-bocsátás, fn. vmely jószágnak eladásra szánása. -bocsátott, mn. eladásra szánt. Áru-bárca, (kér.) az árukon levő kereskedői jel. -bélyeg, fn. (kér.) némely árucikkekre az utánzás megakadályozása végett ütött gyári bélyeg, -bevallás, fn. (ker.) a vámokon átszállított áruk minőségének és mennyiségének bevallása, -cikk, fn.(ker.) az áruk egyes külön faja. Áruda, fn. (ker.) nagyobbszerű árutár, hol mindennemű kereskedelmi és különösen fényűzési cikkek áruba bocsáttatnak (bazár). Áru-értő, fn. az áruk ismerésében jártas személy. -ház, fn. (kér.) áruraktárakat magában foglaló épület, -hely, fn. (kér.) lakhely, hova az eladásra szánt árukat összehordják. -hordó, fn. (kér.) 1) áruk szállítására használt hordóféle edény, 2) házaló kis kalmár, -isme, fn. (kér.) a kereskedelmi árucikkek minden oldalú megismerettésével foglalkozó tudomány, -jegyzék, fn. (kér.) egyik kereskedő által a másikhoz eladás végett küldött áruk mennyiségét és árát tartalmazó jegyzék Innen: Árujegyzétei, mn. -kelet. fn. iker.) az eladásra szánt áruk kelendősége, -készlet. fn. (ker.) amely kerskelő boltjában és raktárában levő különféle árukészlete. -kildelék, 1. Árujegyzék.