Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bár 70 Bar Bárány-szűzfa, fn. (nt.) Sicilia és Nápolyban tenyésző fa, melynek magva a régiek hite szerint a szüzességet megőrzi,üröm, fn. (nt.) az ürmök osztályához tartozó egyik növény (Artemisia pontica). Baraszk, 1. Barack, Barát, fn. 1) velünk bizodalmas, belső viszonyban levő személy ;jó, igaz,hű, állhatatos, ál-barát; (km.) nem minden bokorban fekszik; v. ritka madár a jó barát; ki mindennek barátja, mindennek bolondja; sok jó barát elfér parányi helyen; nem mind barátod, ki reád mosolyog; megbékélt barátoddal ujján bánjál; eb aki nem barát; jobb néha egy barát, mint száz atyafi; uj barátért el ne hagyd a' régit,' egy-két pohár borban sok jó barát lakik; legjobb barátod legjobb időd veszi el; szükség próbálja meg a barátot; a megbékült barát soha sem volt barát; 2) szerzetesrendbeli férfi; fehér v. patyolatos barát, fehér öltönyt viselő domonkosrendi szerzetes; irgalmas barát, misere; néma barát, karthausi; cseri, v. szürke barát, szürke ruhát viselő ferencrendi szerzetes ; veres barát, templarius; keresztes barát, trinitarius; remete barát, paulinus; csuklyás, kámzsás barát; tarka barát, Bernát rendű, cistercita; (szer.) barátot látott, kevés remény a szerencséhez; dobd le barát a vakarát, nem a tiéd, ne vidd el; (km.) kin a barát a csuklyából; lassan barát a keresztrel; hal barát, él a szent; barát beszél böjtről, de hasa teli van; beszél a barát, alamizsna a vége. Innen: Baráti, mn. Barátilag, id. Barát-betű, fn. a középkori írók által használt szögletes góth-betű. -billegény, fn. (állatt.) a billegények osztályához tartozó madár, -cinke, fn. (állatt.) nyírott barátfejhez hasonló fejű cinege, -csuha, fn. durva posztóból, v. szőrből készített szerzetesi öltöny, -csuklya, fn. a barát-csuha felső részéhez varrott, fejre húzható háromszögalakú leffentyű. -élet, fn. 1) a szerzeteseknél szokásos életmód; 2) á. é. a világtól visszavonult élet. -fa, fn. (nt.) Európa déli részeiben tenyésző gyalog fényé) (Juniperus sabina), -fölü, 1. Pitypang. Baratful, 1. Derellye. Barátgaras, fn. szóval fizetés; mint a barát, ki „gratias“ szóval fizeti az adományt; barátgarassal fizetni, -hintó, 1. Barátcsuklya. Barátizás, fn. 1) barátbetükkel való irás; 2) á. é. érthetetlen dolog; barátkás ez nekem, nem értem. Barátiság, fn. 1. Barátélet. Barátka, fn. 1) kis barát, szerzetes, jön a barátka ; 2) 1. Barátbillegény. Barát kámzsa, 1. Barátcsuklya. Barát-klastrom, fn. zárda, melyben barátok laknak, -kodlás, 1. Barátélet. Barátkodik, k. szerzetes-életet él. Barát-kolostor, 1. Barátklastrom. Barátkozás, m. tt.-t. baráti viszony kötése, folytatása, -ik. k. 1) baráti viszonyt kötvkivel; némely ember hamar barátkozik; 2) vkivel baráti viszonyt folytat; (km.) kapás kapással, ur úrral barátkozik, -ó, mn. baráti viszony kötésére, folytatására hajlandó, -tat, cs. mások között baráti viszonyt köt, eszközli, hogy idegenek jó barátokká legyenek. Barát-köntös, 1. Barát-csuha. Barát-kukta, fn. barátok konyhapeszére; (szel.) megszokta, mint a barátkukta a szennyet. -lak, fn. kolostor, szerzetlak (coenobium). Barátlan, mn. 1) jó baráttal nem biró; 2) viszszavonuló, embereket kerülő. Innen : Barátlanság, fn. Barát magú, mn. feketesárgás tarka magú; barátmagú görög-dinnye,nő, fn. más nővel, v. férfival baráti viszonyban élő nő. Barátocska, fn. 1) 1. Barátka; 2) barátocskám, a jó barát hízelgő kifejezése. Barátos, mn. 1) 1 baráti viszonyban élő, és lőnek Ileródes és Pilátus barátosok; 2) szerzeteseknél szokásos.-kodik,k. szerzetesi szokást, modort színlel. Barát-öv, fn. korda, zsinór, melylyel a barátok derekukat megkötik. -paréj, fn. kerti laboda, máskép: spinót. -pilis,fn. szerzetesi módra körülnyírt haj. -por, fn. dárdány- és piskolcból készített por. -rend, fn. szerzetesi állapot, -ruha, 1. Barát-csuha. Barátság, fn. 1) szerzetesi élet; 2) jóbaráti belső viszony; barátságban élni, lenni vkivel; barátságot kötni, barátsággal viseltetni; (szer.) ennek fele sem barátság; (km.) nem igaz barátság, mely könnyen elmúlik; kutyabarátság, marhaszaporaság hamar elmúlik; addig tart a barátság, mig a zsíros konyha; nem jó a felettébb való nagy barátság; az igaz barátságot nem fazékban főzik, máskép: az igaz barátság nem áll a sok boritalban; ahol megegyezés nincsen, csekély ott a barátság; 3) szivesség-sből származott cselekedet; barátságot tenni, cselekedni. Barátságos, mn. barátságra hajlandó, barátságra mutató ; barátságos ember ; barátságos indulat. Innen: Barátságosan, id. Barátságtalan, mn. 1) emberkerülő; 2) barátságra nem hajlandó, arra nem mutató. Innen : Barátságtalanság, fn. Barátságtalanul, id. Barát-szegfű, fn. (nt.) igen tömött virágú, szegfű(Dianthus carthusianorum).szin, fn. sötétbarna szín. Innen: Barátszinü, mn. -szőlő, fn. (gazd.) egy különös szölőfaj. -talán, mn. jó barátot nélkülöző, jó barát nélkül élő.Innen: Baráttalanul, id. -tánc, fn. tréfásan a. m. vak engedelmesség, türelem. (km.)patientia,baráttánc. -zsák, fn. zsák, melybe a kolduló barátok az alamizsnát rakják; (km.) barátzsák, kocsis torka soha meg nem telik. Barázda, fn. 1) két szántóföld között határul hasított hosszú mélyedés; 2) szántás közben a szántóvassal hasított egy-egy hosszú mélyedés ; barázda alá vetni a magot, vetés után barázdálni; 3) a szőlőtőkék közötti mélyedés a szőlőkben ; 4) az utakon, mezőkön eső által hasított hosszú mélyedés; 5) (nt.) a) némely növény szárainak felszínén található bemélyedés; 6) á. é. ráncok az. arcon. Barázda-billegtető, 1. Billegény, -borona, m. (gazd.) a kapásnövények művelésénél kézzel kapálás s töltögetés pótlására szolgáló eszköz. Borzborona, -köz, fn. a barázda két oldalfala közötti tér. -kutasz, fn. (seb.) vájt kutasz, sebészeti eszköz. Barázdál, cs. barázdát húz, csinál. Innen Barázdáló, mn. barázdáló kapa. Barázdált, mn. Barázdánként, id. barázdáról barázdára.