Egyetemes Magyar Encyclopaedia 7. Codrington-Ercylla y Zuniga (Pest, 1869)

C - Csucsorfélék - Csuka - Csuklya - Csupor Demeter

179 CSUCSORFÉLÉK. — CSUPOR DEMETER. 180 között a csornainak is birtokait visszaváltotta miáltal ez a pernekani prem. apátsághoz jött függési viszonyba. Schöllingen lett ekkor csornai préposttá. Ennek utódja Schöllingen Ambrus 1710-ben a pernekani apátság jogait átruházta a gradicsi apátságra. S ezen időtől 1786-ig a gra­­dicsi apátság tagjai neveztettek csornai prépos­tokká. II. József rendelkezései a prem. rendet is eltörölték és a prépostság birtokai a helytartó­­tanács kezelésére bízattak ; országos levéltára a győri káptalan gondoskodása alá helyeztetett. Tizenhét év múlva I. Ferencz király 1802-ben márcz. 12-én visszaállítá a csornai prépostságot, s ahhoz a zü­rjei, korpácsi és jánoshidi prépostsá­­gokat is csatolta. Az 1802 : XVI. t.-czikk vissza­állítá a csornai hiteles helyet. Azóta a prépostok a rend által fölterjesztett rendtagok közöl a király által neveztetnek. A prépostság a szom­bathelyi fő- és keszthelyi algymnasiumot taná­rokkal látja el. (Fuxhofer Monasterologia. II. 10—12 11. És a prépostság története az 1868-iki névtárban Laky Demeter, a szerzet történetírója által, megírva: 11—18­11.) F. V. Csucsorfélék. (Solanaceae). Fanemüek, kórósak vagy cserjék, váltogató levelekkel, me­lyek vagy öblösszéleiek, vagy pedig karélyosak. A csésze, mely szabadon áll ötfogu, öthasábu, harang vagy kerékidomu. Az öthasábu szabályos bokréta harang-, tölcsér-, tányér- vagy kerék­­alakú ; gyakran pompás színezetű­ és illatos. Az öt poroda a virágcsőben , annak hasábjaival elle­nesen áll ; egyikök gyakran elkorcsosult. A por­honok gyakran egy csúcsban összeállók, össze­függők, s vagy hosszant hasadnak, vagy kerek likakkal nyílnak. A két- vagy tökéletlen négy­­rekeszű­ magban tölt ; termésük tok vagy bo­gyó­­­csirájuk húsos feh­érnyében van. Legtöbben hódító, mérges növények, melyek azonban óva­tosan használva hathatós gyógyerővel bírnak. Mindamellett néhány, Amerikából származott faj, mint a burgonya, paradicsom, paprika, dohány, különféle hasznuk miatt műveltetnek. Har. Csuka. A has-lágyuszonyosak közé tartozik, mert hasuszonyai a melluszonyok mögött vannak a hashoz illesztve, nagyobb részt édes vizi ízletes halak, melyeknek némely rokonfaját Éjszak- Amerikában és Ausztráliában is találhatni. Fő ismertető jele, hogy a hátuszony nem a hátközé­pen, hanem az alfél uszony fölött fekszik. Van széles szája és állai erős fogakkal fegyverzettek; teste elnyúlt, hengerded, úszóh­ólyaga egyszerű. Közönséges csuka. (Expe. Lucius.) Feje hosszas, szélesre nyomott, majdnem négyszögű, alsó la­­pátidomú állkapcsa hosszabb a felsőnél; a ren­des fogakon kívül még agyarakkal is bír. Teste nyújtott, keskeny, fölül zöldes barna, oldalt szür­ke, alul fehér, néha narancsszínű vagy fekete foltokkal; a mell és hasuszonyok pirosak, a többi barna. Középeurópa édes vizeinek legfalán­kabb ragadozó hala, mely még saját faját sem kíméli. Február­, áprilban szokott ívni és a kis csukák egy év alatt már 8—10 hüvelnyire meg is nőnek ; többnyire vén kort érnek el és ötven font­­­­nyira is megnőnek. A csukákhoz számmittalik a­­ szökdelő tóga, (Exocoetus exiliens) melynek raell- i uszonyai oly hosszúak, hogy azok segélyével a­­ levegőbe felemelkedni és vagy négyszáz lábnyira­­ el tud repülni; felül kék, alul fehér; húsa jó izü. A földközi tenger lakóira. II.I. Csuklya, latinul cucullus, későbben cu­culla, eredetileg azon papirtölcsér, melyben a szatócsok áruit szokták takarni. Az alak hason­latossága miatt egy ruhadarab neveztetett így, melyet Rómában a szegényebb sorsuak kemény időjárásban hordani szoktak, s mely a lacerna nevű felső ruhához erősítve volt. Midőn későb­ben, a polgárháborúk után a toga mindinkább kiment a divatból és helyébe a lacerna lépett, akkor a csuklya hordozása is mindinkább na­gyobb mértéket von. Ezen ruhadarab czélszerű­­sége, némileg pedig azon körülmény is, hogy eredetére nézve a szegényebb sorsú embert jelez­te arra bírta már az egyptomi ősbarátokat, hogy ruházatjuk kiegészítő részéül fogadják el, kiknek példáját sz. Benedek is követé. A csuklya alakja, főképen a mi hosszúságát illeti az idővel gyakran s sokat változott. A kanonoki mozzetta is kis csuklyát mutat, mintegy emlékeztetésü­l arra, hogy a kanonokok eredetileg szintén bizonyos szabályok szerint közösen élő papok voltak. Ha jelenleg a szerzetesek ruháját egyáltalán csuk­lyának szoktuk nevezni, úgy ez csak átvitt érte­lemben veendő. Hornig, Csupor Demeter tiumni, majd zágrábi, végre győri püspöknek élete élénk rajzát állítja elénk azon vészteljes zavarnak, melyet a közép­korban a jogviszonyok fejletlensége és ziláltsága az egyházi élet terén is nem egyszer előidézett. 1441-ben IV. Eugen pápa Benedek zágrábi főes­perest nevezte ki az üresedésben levő zágrábi egyházmegye püspökévé. De ezen pápai kineve­zésben I. Ulászló és a magyar urak a királyi patronátusi jog sérelmét látták; e miatt Benedek irányában ellenséges állást foglaltak el. Ezt föl­használták a Cilley grófok s más tótországi urak, kik a zágrábi püspökség minden erősségeit és javait elfoglalták. E bajhoz járult Benedek ha­nyag és tehetetlen kormánya, minek folytán egy­házmegyéje az erkölcsi s vallási fölbomlás szé­lére jutott. Ekkor Csupor Demeter Hunyady Já­nos kormányzó s a magyar főpapok és fő­urak által támogatva ajánlatot tett Benedeknek, hogy a zágrábi püspökséget elhagyja s a tininire vo­nuljon vissza. Benedek beleegyezett, bár a zá­­grábbi káptalan e csere ellen kifogást tett. IV. Eugen mégis megerősítette azt. Benedeket áthe­lyezte a tinini, Csuport Tininből a zágrábi püspökségre. De Cilley Ulrik és Frigyes, vala­mint a zágrábi káptalan nem hódolt a pápai ren­delkezésnek s Csuport tényleg gátolták a zágrábi püspökség elfoglalásában. Utóbb Benedek is megbánta a cserét és a zágrábi káptalan által támogatva 1447-ben V. Miklós pápához folyamo­dott, hogy az áthelyezést visszavonja ; kérését

Next