Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)

L - Löns, Harmann - Lőrinczy György - Lucanus, Marcus Annaeus - Lucilius, Caius - Lucini, Gianpietro - Lucretius, Titus L. Carus - Ludentizmus - Ludwig, Emil - Ludwig, Otto - Lugones, Leopoldo - Lu Hsin - Lukáč, Boleslav Emil

Löns Lukác Löns, Hermann 1866—1914. Nem. A világháborúban el­esett. Népdalszerű friss ver­seken kívül regényeket írt. Ezek közül: Der Werwolf (Turóczi-Trostler József) a harmincéves háború korabeli parasztok elkeseredett önvé­delmi harcát írja le rendkívüli elhitető erővel. Kevésbbé si­került Das zweite Gesicht (Várkonyi Titusz) lírizáló lé­­lekrajzú regény. Néhány no­vellája, friss természetleírásá­val maradandó érték. Lőrinczy György 1860—1940. Tanfelügyelő, szerkesztő, a Petőfi Társaság tagja. Népies tárgyakat dolgozott fel novel­láiban szép magyar nyelven. Több mint negyven kötete közül fontosabbak: Gereblyém alól, A rétek lelke, Az álmodó Bükk. Jeles ifjúsági író. (Az igmándi bég, A kávai fűzfák). Lucanus, Marcus Annaeus 39—65. Hispániai származási­ latin költő, a filozófus Seneca unokaöccse. Nero eleinte ked­velte hízelgő költeményeiért, később azonban halálba ker­gette az összeesküvésbe keve­redett ifjút. Fennmaradt Phar­salia c. több szónokiassággal, mint költőiséggel írt befeje­zetlen eposzát (Baksay L.) amelyben Caesar rovására Pompeius iránti rokonszenve jut kifejezésre. Tacitus és Quintilianus dicsérték, ez utóbbi főleg szónokoknak ajánlja. Eposzában feltűnő az istenek mellőzése. Lucilius, Caius Kr. e. 180—102. Latin író, campaniai lovag, a szatíra megteremtője. A numantiai háborúban (131) Scipio alatt szolgál. 30 könyv szatírájából 1000 sornyi töre­dék maradt fenn. Horatius ki­fogásolja nála a műgond hiá­nyát, de elismeri elmésségét. Lucini, Gianpietro 1867—1914. 01. költő, újságíró. Egész éle­tén át csonttuberkulózisban szenvedett. D’Annunzio nyo­mán indul, de élete végéig egész kötetnyi cikket ír ellene (Antidannunziana). Ariszto­kratikus gőg, szocialista ta­nok, később futurista irány­zat jellemzi verseit (Il libro delle figurazioni, Revolverate stb.) és regényeit (Gian Pietro da Core, La piccola Celido­­nio stb.). Lucretius, Titus L. Carus, Kr. e. 98—55. Az első római di­daktikus költő, De rerum na­tura c. természetbölcseleti eposzában (Fábián Gábor) Epikuros s az atomisták ta­nait adja elő, «hogy az embe­reket megszabadítsa az isten­hit s a halálfélelem gyötrel­meitől.» A tudományos anyag­nak e lendületes és eleven le­írásokkal ékes előadásából ismerte meg a középkor az antik atomista bölcseletet. Lu­dentizmus: az élet realisz­tikus ábrázolásától elforduló irány: az élet problémáit az abszolút játék eszközeivel fe­jezi ki. (Rékai András: Az igazság sétái.) Ludwig, Emil 1881— Né­met író. A huszas és harmin­cas évek találkozóján rend­kívül népszerűek voltak re­gényes életrajzai, melyek ha­tásosan, újságírói könnyed­séggel mesélték el egy-egy történelmi személyiség (Na­poleon, Goethe) életét. Lyt­­ton Strachey, André Maurois, Stefan Zweig kezdeményezé­sét­­ hígította fel a szórakoz­tató irodalom céljaira. írt egy Krisztus-regényt és néhány mai tárgyú, filozófikus-lírai tartalmú, erősen panteisztikus társadalmi regényt is (Man­fred und Helena, Quartett). Könyvei néhány regénye ki­vételével megjelentek magya­rul is. II. Vilmosról, Bis­marckról, Mussoliniról írt könyveit majdnem minden nyelvre lefordították. Ludwig, Otto 1813—1865. Ném. költő és prózaíró. Eleinte muzsikusnak készült, majd az irodalom felé fordult. A romantika világát éleszti újjá és vezeti tovább, drámái­ban azonban elszakad minta­képeitől és a realista társa­dalmi színmű (Ibsen, Haupt­mann) számára készíti elő az utat. (Der Erbförster, Die Makkabäer.). Legmaradan­­dóbb műve a késői roman­tika egyik remeke, a Zwi­schen Himmel und Erde című elbeszélés. Stílusuk érzékeny szépségével, gazdag lelkivilá­gukkal értékesek kisebb no­vellái is. Shakespeare-tanul­­mányai (Shakespeare-Stu­dien) a német Shakespeare­­irodalom legjelentősebb alko­tásai közé tartoznak. Lugones, Leopoldo 1875—. Argentínai író. Sokoldalú, finomtollú munkája a spanyol amerikai irodalomnak. Tragi­kus szépségű regénye: Guerra gaucha, hazája irodalmának sokat utánzott remeke. Lu Hsin. Élő kínai író, a kínai irodalmi forradalom ve­zére. A kínai irodalom feu­dális hagyományai ellen lép fel; verseiben a kor témái között először jelentkezik a falusi élet. Versformáiban a kínai költészet hagyományai érdekesen keverednek az eu­rópai irodalom divatos for­máival. Művei: A kiáltás, 1918 —1922. (versek); Vándorlá­sok, 1925. (Próza mellett köl­temények is.) Válogatott ver­seit és önéletrajzát bevezető tanulmánnyal Vladimir Rogov adta ki orosz nyelven Moszk­vában. Lukác, Boleslav Emil 1900—. Szlov. költő, műfordító. Az első világháború utáni szlovák irodalom vezéregyénisége. Számos irodalmi lap szerkesz­tője, ezekben a különféle nemzetek irodalmi irányait ismertette. Műfordításai és esztétikai tanulmányai a né­met romantikusokra, a fran­ciákra és a magyarokra ter­jednek ki. Ady nagy híve, fordítója és a szlovákság felé első népszerűsítője. Grónás című kötetében az ember tra­gikus adósságának tudatában sóhajt Isten felé. Költészeté­nek tengelye a tragikum és a pesszimizmus. Duna című kő­ — 329 —

Next