Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)
W - Wangler Gyula - Wannenmacher Fábián - Warga László
júniusában kereskedelemügyi miniszter lett. Időközben tagja lett a nemzetgyűlésnek is. A bajai kerület választotta meg időközi választáson, Lers Vilmos báró elhalálozása után, az Egységespárt programmjával. Kereskedelmi minisztersége alatt jelentékeny része volt Bethlen István gróf rekonstrukciós művének előkészítésében is. Az e körül szükségessé vált külföldi tárgyalások egy részét ő folytatta le s a miniszterelnökkel együtt vett részt például a Népszövetség tanácsának 1923 decemberében Párisban tartott tanácskozásain is, amelyeknek döntő jelentősége volt a kölcsön dolgában. A Népszövetség 1925. évi őszi ülésszakán ő mondott beszámolót a pénzügyi helyzet fejlődéséről s az 1926. évi őszi ülésszakon ő volt a magyar delegáció vezetője. Scitovszky Tibor külügyminiszter lemondása óta, ideiglenes megbízatásban ő vezette a magyar külügyminisztérium ügyeit. Rendkívüli rátermettségének és kiváló diplomáciai képességeinek annyi tanújelét adta, hogy mikor 1926 októberében a Bethlen-kormány rekonstukciójára került a sor, a miniszterelnök kívánságára megvált a kereskedelmi tárcától s a külügyminisztériumot vette át, amelynek ma is élén áll. Mint külügyminiszter jelent meg 1927 márciusában a Népszövetség tanácskozásain, felhasználva az alkalmat arra, hogy a Genfben összegyülekezett állanaférfiakkal Magyarországot érdeklő kérdésekről tanácskozzék s nevezetesen, hogy a nagykövetek tanácsának a katonai ellenőrzés kérdésében küszöbön álló döntését kedvezően befolyásolja. Azóta is többször folytatott külföldön nagyjelentőségű tárgyalásokat s igy nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy a Magyarországgal szemben tapasztalt külpolitikai feszültség az utolsó időkben nagy mértékben enyhült. Az országgyűlés képviselőházában a bajai kerület mandátumával foglal helyet. 1930 őszén lemondott tárcájáról és nyugalomba vonult. Wangler Gyula, m. kir. postafőmérnök. Szekszárdon született, 1893-ban. A gimnáziumi tanulmányok befejezése után a kir. József műegyetem hallgatója volt és 1919-ben szerezte meg gépészmérnöki oklevelét. Előbb a Székesfővárosi Elektromos Művek alkalmazásában állott, majd 1920-ban a m. kir. posta szolgálatába lépett, ahol a távíró és távbeszélő postaigazgatóságon nyert beosztást. Egy ideig a készülékjavító műhelyben dolgozott, innen pedig a vezérigazgatóság magasépítési osztályába helyezték át, gépészeti szakelőadói minőségben. 1924-ben főmérnökké nevezték ki és jelenleg a készülékjavító műhelyt vezeti. A világháború alatt különböző, nagyrészt műszaki tudásának megfelelő beosztásokban működött és tartalékos hadnagyi rangban szerelt le. Több kitüntetésben részesítették. Értékes szakirodalmi működést fejt ki, az Újvilág Lexikonban a postai részt szerkesztette. Wannermacher Fábián, építész. Buziásfürdőn született, 1882-ben. Ipariskolai és Iparművészeti Főiskolai tanulmányainak elvégzése után különböző építési irodákban működött. Későbbönálló irodát nyitott és mint önálló műépítész, közel két évtizedes működése alatt számos köz- és magánépületet tervezett és több értékes díjat nyert. Elnyerte a Magyar Mérnök- és Építésvegylet nagypályázatán az I. és II. díjat, az Yiblpályázaton az I. díjat, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium utazási ösztöndíját, ezenkívül több különféle fővárosi és vidéki építészeti tervpályázaton nyert értékes díjakat. Építészeti kitüntetései: a Magyar Mérnök- és Építészegylet aranyérme, ezüstérme, az Ybl-érem. A világháború tartama alatt 4 évig harctéri szolgálatot teljesített és különböző frontokon harcolt. Háborús kitüntetései : III. oszt. katonai érdemkereszt, ezüst Signum Laudis, bronz Signum Laudis hadiszalagon a kardokkal, Károly csapatkereszt. Tagja a budapesti Mérnöki Kamarának, a Képzőművészek Egyesületének, Warga László, műegyetemi ny. r. tanár, okt. építész. Jászberényben született, 1878- ban. Középiskoláit szülővárosában és Kolozsvárott, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és a kir. József Műegyetemen, 1902-ben építészi oklevelet nyert. Diplomájának megszerzése után a székesfőváros szolgálatába lépett, ahol a szfőr. városépítészeti ügyosztályában, a városrendészeti osztály vezetője volt 1912—1929-ig. A városrendezéssel kapcsolatos tervezések tartoztak hatáskörébe és Tabán, Erzsébetváros, Kelenföld, Alsórákos és környéke, Gellérthegy, Sashegy és Óbuda belső részének városrendezési terveit készítette. A székesfővárosnál 1910-ben mérnök, 1911-ben főmérnök és 1913-ban műszaki tanácsos lett. 1920 óta mint a főváros megbízott városrendezője működött, egészen 1929-ig, amikor nyugalomba vonult és ugyanekkor a műegyetem újonnan létesített városrendezési tanszékére nevezték ki nyilv. rendes tanárnak. Hazai és külföldi városrendezési tervpályázatokon többizben első díjat nyert. Az Orsz. Képzőművészeti Tanács, a Műemlékek Orsz. Bizottsága, az Orsz. Középítési Tanács és még számos tudományos és szakegyesületnek tagja. Érdemeiért m. kir. kormányfőtanácsosi kinevezést és a II. oszt. polgári hadiérdemkeresztet nyerte el.