Magyar Lexikon 10. Julianus-Könyvnyomtatás (Budapest, 1882)
K - Konstantia - Konstantia - Konstantia-bor - Konstantin
Konstantia 509 Konstantin helyezte. A kor vallási vitáiban a monotholeták pártjára állott, sőt I .Márton pápát kivel e miatt ellenkezésbe jött 663- ban el is fogatta. Konstantia (lat.), állandóság, állhatatosság, mint allegóriás személy nőalak által ábrázoltatik, mely baljában bőségszarut, jobbjában égő fáklyát tart. Konstantia (Constanze) női név, mely „állhatatost“ jelent. Viselői közül említendők: 1) Flavia Julia Valeria K., nagy Konstantin császár nővére és 313 óta Licinius neje, ki a férje és bátyja között forrongó viszálkodást meg nem szüntethetvén, a végleges szakításkor az utóbbihoz tért vissza és ott halt meg 327. Egész életében nagy pártfogója volt az ariánusoknak. ( 2) Német császárné, II. Roger szicziliai király leánya, ki 1186. férjhez ment VI. Henrik német császárhoz, később örökség utján Szicziliát is megkapta, de csak kemény küzdelmek után birtokolhatta, férje halála után mint kiskorú fiának (a későbbi II. Frigyesnek) gyámja uralkodott; megh. 1198. — 3) Fehér K. I. Vilmos toulousei gróf leánya, franczia királynő, I. Róbert franczia király második neje. — 4) K. szicziliai királynő, Manfred királynak és savoyai Beatrixnak leánya, Konradin (1. ott) halála után egyedüli jogos örököse a nápolyi és szicziliai trónnak, melyet 1261. hozott hozományul arragoniai Péternek, kihez férjhez ment. Trónját azonban csak a francziák véres elűzetése (szicziliai vecsernye) után foglalhatta el; megh. 1297. — 5) K. magyar királyné, II. Alfons arragoniai király leánya, Imre magyar király felesége (1198 óta) és III. László királynak anyja. Imre halálos ágyán fivérét Endrét nevezte ki a még csak három éves László gyámjává, de az özvegy és gyám oly kevéssé voltak képesek megbarátkozni, hogy K. fiával, a koronával és az időközben összeszedett kincsekkel Lipót ausztriai herczeghez menekült Bécsbe, hol a kis László csakhamar meghalt. Ekkor K. vissza sem jött többé az országba, hanem hazament Arragóniába (1205). Később a pápa közvetítésével férjhez ment Frigyes szicziliai király és későbbi római császárhoz, kinek egy fiúgyermeket szült, a későbbi Henrik császárt. 1220. azonban Endrét ismételten bepanaszolta a pápánál Magyarországban maradt hozománya tárgyában, de mielőtt a pápa ez ügyben ítéletet hozhatott volna, K. 1222 megh. — 6) K., III. Béla magyar király leánya, Primiszláv cseh király felesége, férje halála után visszajött Magyarországba, Pozsony megyében fölépítette Vöröskő várát, és abban lakott haláláig. Konstantin-bor, nevezetes fokföldi bortermék, mely a három Constantia-jószágon (igy nevezve Van der Steele hollandi kormányzó által, ki azokat 1699-ben leánya emlékére alapította), körülbelől 4 kilométernyire Fokvárostól terem. A K.bor vörös és fehér likőr-bor, melynek édessége azonban mindig arányos alkoholtartalmával; az évi termés alig több 900—1100 hektoliternél, miért is kevés jön külföldre és a K.-bor neve alatti italok többnyire roszabb fokföldi borfajták hamisításai. Konstantin (lat. Constantinus), három római császár neve, még pedig: 1) Caius Flavius Valerius Aurelius Claudius C. (közönségesen nagy K.), Konstantius Chlorusnak és Ilona császárnőnek fia, szül. Kr. u. 274-ben Moesiának Naissus nevű városában. Apjának caesárrá való választatása után a nagytehetségű ifjú 293 óta mint túsz lakott Diokletiánus főcsászár környezetében, kinek színe előtt kitüntette magát a katonai erényekben, de egyúttal fel is keltette Galerius császár féltékenységét. Ugyancsak Galerius nagyon nehezen egyezett bele abba, hogy K. akkor, midőn Diokletián leköszöntével Galerius és Maximianus léptek a trónra, apjához visszatérhessen. Midőn kevéssel ezután K. apja Britanniában meghalt, K.-t kiáltották ki imperator és augustussá és bár Galerius e minőségben elismerni nem akarta, mégis teljes császári egyeduralmat gyakorolt Galliában, Hispániában és Britanniában. E minőségében Galliában a frankokat legyőzte, vezéreiket pedig a vadállatok elé vetette, ugyanekkor azonban Maximianus, aki Diokletiánnal már egyszer leköszönt volt. 306-ben, midőn fia Maxentius mint bitorló lépett föl, maga is megkívánta a bíbort és e közben fiával egyenetlenségbe keveredett. E viszonytól szabadulni óhajtván K.-hoz menekült, aki szívesen fogadta.