Magyar Lexikon 10. Julianus-Könyvnyomtatás (Budapest, 1882)
K - Kossova - Kossovich Károly - Kossovicza - Kossut - Kossuth Lajos
Kossova 584 sehen“ (u. o. 1856); „Historietten“ (u. o. 1859) ; „Schweizerfahrten“ (Lipcse 1857); „Die Badebilder“ (u. o. 1858); „Reise um die Welt“ (Berlin 1867). Kossova, falu Krassó megyének facseti járásában, 701 oláh lakossal, gör.-kel. templommal, szép erdővel és postahivatallal. Kossovich Károly, magyar történettudományi és társadalmi író, szül. Ivánkán (Nyitramegyében), alsó iskoláit Érsekujvárott és Nyitrán végezte, a philosophiát és jogot 1818—1821-ig a pozsonyi akadémiában hallgatta, 1824-ben pedig elnyerte az ügyvédi oklevelet; már a következő évi országgyűlésen mint Nyitramegye követeinek írnoka volt jelen, kiknek ajánlására 1826-ban aljegyzővé választatván több fontos közigazgatási kérdést segített eldönteni (Nyitramegye küldöttségének véleménye az országos rendszeres munka közigazgatásbeli tárgyai iránt és Nyitramegye rendeinek határozása a szűkölködő megyebeli nemesség gyámolitása tárgyában ,mint egy fölállitandó éhségháritó intézet és dologház iránt [1832] stb). 1837-ben hivataláról lemondván kizárólag a tudományoknak élt és a történeti téren kiadott munkáiért az akadémia által 1838. levelező, majd rendes taggá választatott, megh. 1841. Művei közül, melyek részint a szépirodalmi, részint a tudományos téren mozognak, kiemelendők: „A műipar és kereskedés hajdani állapotáról Magyarországon“ (1837); „Az ősi javakról“ (100 aranynyal jutalmazott akadémiai pályamű, 1838) és ,,A régi magyarok védelmi rendszeréről“ (akadémiai székfoglaló 1840). Kossovicza, falu Krassómegyének facseti járásában közel az Erdély határát képező hegyekhez zordon vidéken 127 oláh lakossal; u. p. Kossova. Kossut, kicsiny tót falu Turóczmegyének szent-márton-blatniczai járásában 95 tót lakossal és jó határral, melyet a Jordán patakja öntöz, u. p. Turócz-Szent- Márton. Kossuth Lajos, az 1848—49-ki szabadságharcz kimagasló vezérférfia s Magyarország volt kormányzója, szül. Monokon Zemplénin, 1802. szept. havában. Atyja Kossuth László középszerű anyagi viszonyok között élő prot. vallásos nemes, anyja tyulini Wéber Sarolta volt. első tanulmányait N.Szombaton és Eperjesen végezte, utóbb (1825-től) Pesten jogot tanult és egy ideig Szapáry grófnő jogügyi tanácsadója volt Sátoralja-Ujhelyen. 1831-ben az amúgy sem nagyon kedvelt ügyvédi pályától megvált és Pestre költözött, hol csakhamar tehetségével a legelső korypheusok figyelmét magára vonta; báró Wesselényi Miklós által Pozsonyba hivatott az akkor még csak gyermekkorát élő „Országgyűlési Tudósítások“ cz. kőnyomatú laphoz, mely eleinte csak száz példányban jelent meg, de mint első kísérlet a parlamenti életnek élénkebben lüktető és az addigi száraz registrálástól elütő tárgyalására, példátlan tetszéssel találkozott, mert a tudósításban benne rejlettek a kritika csírái is, szabadelvű eszmék rajzottak belőle és utoljára a bécsi kormány is jónak látta figyelmét a mozgalomra irányozni. K. lapját betiltották, sajtóját lefoglalták, öt magát pedig ez alkalommal kifejtett erélyes tiltakozásáért 1837-ben elfogták és hosszas eljárás után 1839-ben négy évi fogságra ítélték, melynek kiállása végett Munkácsra vitetett. Ezen idő alatt volt legtöbb alkalma gondolatokat és anyagot gyűjteni; ekkor irt és tanult. Midőn az 1840. évi ápr. 29-ki amnesztia börtönének ajtaját megnyitotta, K. kész politikai rendszerrel lépett elő és 1841- ben megindította a „Pesti Hirlap“-ot, mely az udvart és annak magyarellenes tanácsadóit tüzesen megtámadva egy és ugyanazon időben liberális társadalmi átalakulás és uj magyar alkotmány mellett küzdött. A lap szellemesen volt szerkesztve, következetes magatartásával és önálló nézeteivel hatalmas közönséget hódított meg magának. Azon körülmény, hogy Magyarország legtekintélyesebb politikusai: Széchenyi, ki minden áron a békés fejlődést akarta és a Dessewfypárt, kik a dynasztiával egyetértőleg óhajtottak eljárni, nyíltan fölemelték a szenvedélyes irány ellen szavukat, még csak növelte K. népszerűségét, ki „a nemzetiségek fölött kulturális tekintetben amúgy is domináló magyar elemet politikai túlsúlyra segíteni“ és „magyar földön magyar ipart, kereskedelmet és pénz Kossuth