Magyar Lexikon 11. Könyvornamentika-Magyar Tempe (Budapest, 1882)
L - Lengyel (Thóti) László - Lengyel - Lengyel (Kis- és Nagy-) - Lengyel alkotmány
Lengyel 280 Lengyel alkotmány Lengyel (Tkóti) László, 1507. királyi táblai biró és Somogymegye egyik követe a hires rákosi országgyűlésen. Lengyel, falu Tolnamegyének völgységi jár. 767 német lak. és postahivatallal. Lengyel (Kis- és Nagy-), egyesült falvak Zalam.novai jár., az előbbi 37, az utóbbi 460 lak.; u. p. az elsőnek Nova, az utóbbi pedig saját postahivatallal bir. Lengyel alkotmány, L. a piastok kormánya alatt (842—-1382) absolut kormánynyal biró állam volt fejhatalmú királyok alatt, a kik ugyan püspököket és más országnagyokat bevontak tanácskozásaik körébe, de a végső határozatot és annak jogát mégis csak maguknak tartották fön. Csupán a Jagellók alatt hívtak meg a rendek gyülekezeteibe püspököket és országnagyokat, és IV. Kázmér első ígérte meg 1453. a petrokowi országgyűlésen, hogy a nemesség beleegyezése nélkül sem törvényeket hozni, sem adókat kivetni nem fog. Így alakultak meg azután a lengyel rendek, melyek a szenátusból és (1468 óta) az országos követekből, mint a nemesség képviselőiből állottak. A szenátusba tartozott: a gneseni érsek és a püspökök, a vajdák, a várurak és az állami legfőbb tisztségek viselői; a többi nemesség az országos követek vagy küldöttek (nuncii terrestres) képviselete által folyt be az országos ügyekre. Országgyűlés kétféle volt, rendes és rendkívüli. A rendes országgyűléseket a király hirdette ki, mégpedig minden három évben és rendesen kétszer egymásután Varsóba, harmadszorra Grodnóba. Pénzügyi kérdéseknél csupán absolút többség kivántatott, állami (országos) kérdéseknél azonban az egyhangúság annyira szükségesnek tartatott, hogy az 1652. behozott, és csak 1791. megszüntetett „liberum veto“ jogánál fogva egyetlen képviselő tagadása, illetőleg tiltakozása megszakíthatta a tárgyalás fonalát és megsemmisíthette az immár érvényre emelkedő határozatot. A szenátorok szintén bírtak ezen joggal de sohasem használták. Minden rendes országgyűlés hat hét múlva véget ért és annak elnapolása vagy meghosszabitására szintén egyhangú határozat kivántatott, bár akkor sem tarthatott tovább teljes két esztendőnél. A rendkívüli országgyűléseket maga akirály hívta össze, de azok két hétnél tovább nem tarthattak. A rendes országgyűlés után a király egyházi és világi nagyobb méltóságokból álló szűkebb tanácsot (senatus concilium) hívott össze, és azt udvaránál tartotta (innen tagjai székes szenátorok) , hogy velük az országgyűlésen kívül is tanácskozhassék. 1774. azonban a nemesség egy állandó tanácsot eszközölt ki, melynek feladata volt volna a törvényeket megőrizni és azoknak fönntartásáról gondoskodni, mely azonban a király hatalmi körét jelentékenyen megszorította, nevezetesen az egyházi és világi hivataloknak adományozását ellenőrizte. Ezen államtanács nélkül (mely 18 szenátorból és 18 követből állott) a király hadat nem üzenhetett és békét nem köthetett, diplomatiai alkudozásokat és tárgyalásokat nem folytathatott, adókat ki nem vethetett és pénzt nem verhetett. Ellenben a király jogai és kiváltságai közé tartozott törvényeket hozni és igazságot szolgáltatni, a sereget vezetni, kevésbbé fontos hivatalokról gondoskodni, kiváltságokat osztogatni, nemességre emelni stb. Eredetleg örökös királyság létére L. lassan-lassan odáig jutott a nemesek beavatkozásai folytán, hogy az utolsó Jagelló kihaltával (1572) a választó királyság lett belőle, jobban mondva nemesekből álló arisztokratikus köztársaság, melynek feje egy választott nemes, mint király. A királyválasztás módozatai következőleg voltak megállapítva: a király halála után interregnum ,követtkezett be, melyben vagy a litván prímás vagy pedig a gneseni érsek vállalta el a helytartóságot. A király halála utáni első országgyűlés convocationális országgyűlés nevet viselt, Wola nevű falu mellett tartatott és két külön helyiségben dőlt el: az államtanács födött faházak(sopa), a követek pedig a faház körül többnyire szellős sátrak alatt gyűltek össze és kolo (kör) nevet viseltek. Magában a választásban rendes körülmények között csak a szenátorok és követek jelentek meg, de minden nemesnek joga volt ott megjelenni és szavazni. A megválasztott király, miután vagy maga személyében vagy (ha távol volt) követek által az alkotmányra fölesküdött volt, a gneseni püspök által a krakói székesegy- házban megkoronáztatott. Rendkívül ká