A magyar nyelv értelmező szótára 6. Sz-Ty (Budapest, 1962)
T - türül - tűsarok - tüske - tüskebokor - tüskén-bokron - tüskerózsa - tüskés
tírsarok 865 I a. (vál) ~i magát, kitörni készülő indulatát, haragját, amire irányuló vágyát, ingerét visszatartani, visszafojtani, legyőzni igyekszik , fékezi magát, uralkodik magán. Alig tudta ~ni magát. □ Sejtvén ezt Losonczi csikorgatta fogát, Nagy nehezen mégis türtőztette magát. Ar. Attila már csak nehezen türtőztette magát. Her. Az egyik nő halkan felszisszent . .. A többi sápadtan türtőztette magát. Kar. türtőztetés ; türtőztetett; türtőztethető ; türtőztethetetlen; türtőztető; türül is iget,jön (táj) Töröl, tűsarokon (Női félcipőn) viszonylag nagyon hegyes magas sarok. A ~ divatos, de kényelmetlen, tűsarkú, tüske [e] f tüskéi, tüskéje [e] 1. Növényen, növény szárán, levelén, termésén levő, kemény, hegyes, szúrós képződmény ; tövis (1). A galagonya, a kaktusz, a kökény, a rózsa -eje, a királydinnye, a szerbtövis bje, ~ ment a lábába, kihúzza a bt a sebből. □ Béres legény jól megrakd a szekered, Sarjú tüske böködi a tenyered. NÉPE. Meg ne sebezzétek könnyű kis lábait, átkos Tüskék s rút kórók. VÖR. De a legszebb rózsa mellett is van tüske. Ar. II a.(Növ) A szár v. a levél felületének (bőrszövetének v. a bőrszövet alatti szövetének), könnyen leválasztható, szúrós hegyű képződménnyé átalakult része. A rózsa bre. 2. (rég) Olyan kórós v. cserjeszerű növény (kül. kiszáradt állapotban), amelyen tüskék, ill. tövisek vannak. (átv) bre való: gonosz boszorkány ; level kerített udvar. □ Az utat az erdőnyílás torkánál egy lovas magasságnyi tüskével zárták el. Vas 3. (Némely állat bőrén) szaruból való, tövishez hasonló képződmény. A sündisznó leje. □ Az egyik gödröcskében egy bájos kis sün szaladgált kétségbeesetten . . . Amint hozzányúltam, gömbbé húzta magát, és elrejtő fejét tüskéi közé. Ba. || a. (ritk) Kemény szőrszál (emberen, állaton). □ Két-három hét is elmúlt, amíg egyszer megborotválkozott, s már másnap őszes tüskék ütköztek ki az állán. A MB. 4. (átv. vál) (Rendsz. a hagyv.a marad igével alkotott szókapcsolatban:) vmely bántás, sérelem után vkiben visszamaradó fájó érzés, sértődöttség. ~ maradt a lelkében, ki hagy vkinek a szívében. □ Nekem is megvan a magam sokféle tüskéje. Az iskola, a község, aztán az unalmas fészek [mondotta a pap]. Gárd. 5. (ritk) A szögesdróton egymástól bizonyos távolságra tekert, hegyes, szúrós drót. Átmászott a kerítésen, s ruhája beleakadt abbe. 6. (Műsz) Kör keresztmetszetű, megközelítőleg kúp alakú szerszám fémtárgyak furatának, külcsövek belső átmérőjének, amint fémrudakból hajlított láncszemek átmérőjének a növelésére. 7. (Műsz) Vasbeton szerkezetbe ágyazott kiálló betonvas, amely szerkezetek csatlakozó alkatrészeinek összekapcsolására használatos. 8. (Műsz) Átmenő furatok és külső felületek megmunkálására való, rúd alakú forgácsoló szerszám. 9. (Kát) A két vége felé vékonyodó vaseszköz, mely a puskacső tisztítására használt fémrúd szilárd tartására, ill. ki-be való húzogatására való. Sz : (táj, rég) ln ül, nyugtalanul, kínzó türelmetlenséggel várja vminek a kezdetét v. végét; tűkön ül. D: ~állat; ~bozót; ~karcolás; ~termő, tüskéjű, tüskebokor fa Tüskés, tövises ágú bokor, cserje, tövisbokor. A tüskebokrok összevissza karmolták, tépték. □ A tüskebokrot is karácsonyfának nézném. Кем: A fák, tüskebokrok belekapaszkodnak ruhámba. Mll. tüskebokros. tüskén-bokron (rendsz.át, keresztül nu-val együtt) (nép) Tüskön-bokron, tusi*« rózsa fa Csipkerózsa, vadrózsa. □ A zöld búza között Piros pipacsok és kék virágok nyílnak, Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa, Mint egy vérző csillag. Pét. tüskerózsás, tüskés inn -en,ebb [e, e ] 1. Olyan, amin tüskék vannak: tövises. ~ ág, bokor, cserje, rózsa. □ A tüskés galagonyán keresztülfú a szél. VÖR.Sha. 2. Erős, vastag, szúrós szálakból álló (szőrzet), drótszőrű. ~ bajusz, haj, szemöldök. □ Erős tüskés szemöldjeit mérgesen összevonta. Mr K. A Jóska egy pisze orrú, tüskés hajú, kedves kis vidám kölyök. GÁRD. II a. (átv) Ilyen szőrzettel borított, borostás. ~ áll. □ A kisasszony végighúzta ujjait a haragos bérlő tüskés arcán. Tol. Borostás, tüskés az álla, . . . megritkult a foga! Kat. || b. (átv, ritk) Hosszú, hegyes, szálkás vonalú. ~ betű, írás. 3. (All) Tüskékkel (3) v. tüskeszerű pikkelyekkel borított. ~ farok, nyak. 4. (átv) Élesen bántó, mások érzékenységét sértegető, megjegyzésekkel, szavakkal szurkálódó, csipkelődő. ~ bírálat, megjegyzés, modor. — természetű ember. □ Jó fiú — mosolygott Zoltay — csak néha kissé tüskés. Gárd. Ormós Lajos . . . tanított harmadfél éven át, s végül már tetszett tüskés humora. Sz aL. 5. (átv. költ) Szenvedést, fájdalmakat okozó, szenvedéssel, fájdalommal teli, tövises (3). □ Én még új vagyok A bal szerencse tüskés utain. VÖR. Ez a kis leányzó volt az én örömem, Az egyetlen rózsa tüskés életemen. Pét, tüskés