Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
N - Negretti, Jacopo - Neidl (Neidel) János József - Nelli, Ottaviano - Némay Ferenc - Nemes György - Nemes Hubert - Nemes Imre - Nemes József - Nemes Marcell - Nemes Mihály
Negretti gorúbb geometrikus irány követői voltak, a frontalitás törvénye erősen és határozottan érvényesül náluk. Sokkal közvetlenebb a felsőguineai művészet; a Joruba vidéken végzett ásatások pompás darabokat vetettek felszínre, így több nagyszerű agyagfejet, amelyek merőben eltérőek a kongói négerek művészetének kubisztikus termékeitől. Vannak, akik e sajátságos alkotásokban az antik művészet elemeit vélik felfedezni s azt tartják róluk, hogy Platon elsüllyedt Atlantisának maradványai. A mai Joruba művészete valóban egészen elütő jellegű, naiv felfogású, gyermekjátékszerű faplasztikákra szorítkozik, s hasonlóan naivak, de tagadhatatlanul ötletesek az Aranypart ashantijainak figurális bronzai. E nagy kultúrterületeken kívül Kamerunban is találkozunk művészi tevékenység nyomaival, de az innen származó maszkok és pipafejek egy igen kezdetleges nép kultúrájának termékei s inkább etnográfiai kuriózumok, mint komolyan veendő művészi alkotások (l. még Benin művészete). — Irodalom: C. Einstein, Negerplastik (Leipzig, 1915); E. Fuhrmann, Afrika (Hagen u. Darmstadt, 1922); L. Frobenius, Das unbekannte Afrika (München, 1923); u. a Kultur -gesch. Afrikas (Zürich, 1933); Hardy, L’art négre (Párizs, 1927). Barát: NEGRETTI, Jacopo, J. Palma. NEIDL (Neidel) János József, osztrák rézmetsző, * Graz 1776 márc. 26. Pest 1832 aug. 31. Frankfurt a. M.ben, Münchenben, Augsburgban tanult, azután Bécsben működött. 1803- tól Kazinczy Ferenccel összeköttetésben állott és számos magyar tárgyú metszetet készített. NELLI, Ottaviano, olasz (gubbiói) festő, 1844, a korai umbriai festészet egyik jelentékeny mestere, kinek korai műve, a gubbiói Sta Maria Nuova-templomban levő Madonna del Belvedere, lírai finomságával, gyengéd színezésével válik ki, míg utóbb a kor realista áramlatába bekapcsolódva, erőszakoltan drámai és valószerű művei (Szűz Mária életét ábrázoló freskósorozat a folignói Palazzo Trinci kápolnájában) kevésbbé vonzó hatásúak, néha egyenesen durvák. NÉMAY Ferenc, gyárszigeti, festő, * 1886. A katonai pályán működött s a háború után mint huszáralezredes nyugdíjaztatta magát. 1921. Brazíliába vándorolt s Sao Paulóban, majd Rio de Janeiróban élt s naturalista arcképeivel csakhamar népszerűséget szerzett. Hat év alatt közel háromszáz arcképet festett brazíliai előkelőségekről. 1928. hazajött és Budapesten telepedett le. 1930. koll. kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. NEMES J. György, szobrász, * Temesvár 1885-ben. Tanulmányai végeztével katona lett s 1914. hadifogságba került. Utóbb olasz és francia fogolytáborokban több monumentális emlékművet készített. Budapesten él. Az ő műve egyebek közt a gorodoki lovasroham emlékműve a Ferenc József-laktanyában (1929), Manno Miltiadesz terve után. Több munkáját állította ki a Műcsarnokban (Apponyi mellszobra stb.). N. 2. Hubert, szobrász, * Dománfalva (Szepes vm.) 1892 szept. 9. Autodidakta. Németországi tanulmányút után Budapesten letelepedve, leginkább portrékészítéssel és kisplasztikával foglalkozik. Néhány plakettje is van. N. 3. Imre, festő, * Marosvásárhely 1888 máj. 9. A bpesti Képzőműv. Főiskolán szerzett rajztanári képesítést. 1913. szerepelt először a Műcsarnokban. N. 4. József, haranglábi, festő, * Nagyvárad 1889. Münchenben Hollósy Simonnál, Budapesten és Nyergesújfalun Kernstok Károlynál, majd Berlinben és Párizsban tanult. Három és fél évig Turkesztánban és Szibériában hadifogságban volt. 1921. a Nemzeti Szalonban, 1923. aHelikonban volt gyűjt. kiállítása. Művei Hollósy hatása alatt állnak és impresszionisztikus jellegűek. Jelentékenyebb képei: Függőágyban, Fürdőzők, Fekvő akt, Sajó mentén, Nyári zivatar stb. 1925 elején Párizsban telepedett le s még ez évben kollektív kiállítása volt a Galerie Balzac-ban, 1926. az Ernst Múzeumban, majd 1929. a Galerie Blanche Guillot-ban. Halászcsónak c. festménye a főváros és egy tengerparti tájképe a Szépművészeti Múzeum tulajdona. N. 5. Marcell (jánoshalmi), gyűjtő, • 1866, 1930 okt. 28. Nálunk a gyűjtő újabb, nagyszabású típusának főképviselője, aki ismételt adományaival a Szépműv. Múzeum fejlesztését nagy mértékben előmozdította. 1925-ben II. szerezte meg a volt szász kir. család birtokából Mányoky Ádám Rákóczi-portréját, amelyet a Szépműv. Múzeumnak ajándékozott. 1918 óta Münchenben élt, de élénk összeköttetést tartott fenn a magyar művészeti élettel. Már meglett korában maga is festeni kezdett, műveiből az Ernst Múzeum rendezett hagyatéki kiállítást 1933-ban. N. G. Mihály, illusztrátor, * Budapest 1866. Budapesten tanult s illusztrációk készítésén kívül főkép a régi magyar viselet felkutatása körül fáradozott, ennek a munkálkodásának eredménye A magyar viseletek története c. nagy képes mű, melynek szövegét Nagy Géza írta. 170 Nemes