Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
R - Reiter Ede - Reiter László - Reitter Hermina - Rekesz-zománc - Relief-csipkék - Relief-intarzia - Remarque (Remarque-levonat) - Rembrandt
Rembrandt355Rembrandt mára a legmélyebb gondolatok, belső víziók, pillanatnyi ihletek kifejezését. Grafikai művészete párhuzamosan halad festésével R. egész pályáján keresztül. Kölcsönösen kiegészítik egymást. R. művészete — mint általában a legnagyobb mestereké — nem találja meg teljes magyarázatát korában, nemzetében, a hollandi művészet ama fejlődési fokában, amelyet az ő felléptekor elért volt. A romanizmustól való politikai, felekezeti, művészeti elszakadás, R. tősgyökeres, bibliaolvasó kálvinistasága, gyerekkori fogyatékos humanista tanulmányai, mesterének, a romanizmusból erőteljesen kibontakozó Pieter Lastmannak hatása, röghöztapadtsága (sohasem lépte túl Hollandia határait) mindenesetre fontos adalékok, végül azonban mégis bele kell törődnünk a géniusz megmagyarázhatatlanságába és ha R.-ban a felszabadult Hollandia fiát látjuk is, ha felis ismerünk benne oly vonásokat, amelyek a barokk századának sajátjai, el kell ismernünk lényének egyedülvaló, időn és helyen felülemelkedő egyéni páratlanságát. Mint Michelangelo, R. is tragikus sorsú művész, — ellentétben a boldog életű és művészeti nagymesterek: Raffael, Tiziano, Rubens sorsával. R. tragikuma nem belső lényében, hanem a külvilághoz való viszonyában gyökerezik. A nagy varázsló rövid, egy évtizednél alig hosszabb ideig elbűvöli korának nyárspolgári kalmártársadalmát. Boldog évei ezek, midőn hatalmas művészete rákényszeríti magát az aprólékost, közérthetőt, tetszetőst szerető közönségre, midőn tanítványok sereglenek műhelyébe, midőn az egész hollandi művészet ragyogó középpontja. Csakhamar azonban felülkerekedik a géniusz által ideigóráig legyőzött „ízlés“ és R. nemcsak anyagi bajok közt, félig elfeledve tölti utolsó évtizedeit, hanem látnia kell, mint váltják fel nemcsak tanítványai, hanem úgyszólván Hollandia összes festői az ő művészetének eltanult külsőségeit aprópénzre. R. egyszerű külső életének főbb adatai. Apja, a jómódú molnár, tudományos pályára szánta és R. rövid ideig a leideni latin iskolát látogatja. Csakhamar a jelentéktelen Jakob van Swanenburch műtermébe lép be, majd 1623. Amszterdamban félévig Pieter Lastmannál tanul. Azután ismét Leidenben él. 1631. Amszterdamba költözik. Rövidesen ismert, elismert, felkapott mester, aminek tanúsága az is, hogy Uylenburgh műkereskedő 1634. hozzáadja leányát, Saskiát. Elhalmozzák megrendelésekkel, úgyhogy tanítványainak segítségét is igénybeveszi (innen a R.-nak tulajdonított festmények hihetetlenül nagy száma), átengedi magát gyűjtőszenvedélyének. 1642. Saskia meghal. R. csillaga letűnőben van. A rendelők elfordulnak tőle. Anyagi bajokba, 1656. csődbe kerül és elvonultam, fiának, Titusnak és házvezetőnőjének, az élete utolsó szakában nagy szerepet játszó Hendrick de Stoffelsnek gondozásában tölti utolsó éveit. Művészetének története — életpályájával összefüggően — három korszakra osztható fel. A fiatal R.-ot kisméretű, még aprólékosan festett, amellett erősen pointírozott, sokszor baitokkosan mozgalmas festmények jellemzik. A Sturm und Drang korszaka ez. Már most felbukkan művészetének egyik legfőbb tényezője, a megvilágítás döntő szerepe, de most még szó szerint egyoldalúan, élesre beállítva, megkapó hatást keresve. Ilyenek a belső helyiségekben ülő egyes alakok: a Szent Pál a börtönben (1627, Stuttgart, R. legkorábbi datált képe) A pénzváltó (1627, Berlin), a budapesti Szépm. Múzeumban levő Öreg rabbinus, korai típusa azoknak az alakoknak, amelyek festményein, rézkarcain oly sűrűn szerepelnek, a még erősen teatrális Sámson és Delila (1628, Berlin, volt kir. palota), a rendkívül hatásosan megkomponált Simeon a templomban (1831, Hága). Már ekkor kezdődik önarcképeinek mindvégig folytatódó hosszú sora. Az önarcképet, mint a festői és pszichológiai tanulmány alkalmát, R. jobban kihasználta, mint bárki más. A későbbiek elmélyedtségével szemben a fiatalkoriakat valami explozív, olykor hivalkodó életerő kifejezése jellemzi. Kiváló példájuk gr. Andrássy Gyuláné budapesti gyűjteményében (1630). A virágzás korszakának elejét és végét egy-egy reprezentatív alkotás jelzi: a speciális hollandi problémának, a csoportképmásnak nagyszerű megoldásai. 1632. a sebészcéh elöljáróinak nagyméretű képe, mely Anatómia vagy dr. Tulp anatómiai leckéje címen ismeretes (Hága). 1642. a Banning Cocq kapitány csapatjának kivonulását ábrázoló festmény, a híres Éjjeli őrjárat, a lövészkép fejlődésének történetében kimagasló etap. Amott még az egyes alakok éles jellemzése, pszichológiailag kiélezett helyzet itt kimondhatatlanul bűvös megvilágításban felbukkanó vízió, a homályból előtörő fény árjában szinte feloldódó színes alakokkal, amelyek testiségüket csaknem elvesztve, rejtelmes és sokértelmű vízióként jelennek meg előttünk. E két határkő között a fokozódóan mesteri művek beláthatatlan sora, egyre gyarapodó