Tolnai Új Világlexikona 9. Kob-Lak (Budapest, 1927)

K - Kovand - Kovanko, Natalie - Kovapala - Kovasav - Kovásodás - Kovás puska - Kovász - Kovászna - Kováts Andor - Kováts Ferenc - Kováts Gyula - Kováts J. István

142 Kovand — Kováts finom rajzolatú, ezért némely faj (Pleurosigrra angularum) a mikroszkóp élességének kipróbá­lására való. Vízben és a talajban élnek. Régi korokban felhalmozódott telepek 30—150 m. vastagságúak is lehetnek s mint diatómea-földet (hegyi lisztet) bányásszák, amit egyebek között dinamitkészítéshez használnak. Ko­vil­id (ásv.), összefoglaló magyar neve azoknak az ásványoknak, amelyek fémeknek kénnel, arzénnel v. antimonittel alkotott ve­­gyületei. Mivel ennek az ásványcsoportnak a piri­ (vas-Iv.) l­egelterjedtebb tagja, azért az ásványtanban piritoid ásványok közös névvel jelöljük az idetartozó ásványokat. Általában jellemző a K.-okra, hogy sárga, fehér v. vörös színűek, fémes fényűek, ridegek, elég kemé­nyek A píriten kívül elterjedt K.-ok még a kalkopirit (réz-K.), arsenopirit larzén-K.) stb Kovanko, Natalie, orosz filmszínésznő. Ne­mesen finom játékstílusban tartott alakításai francia filmgyárak alkotásaiban kerültek a közönség elé. Legemlékezetesebb filmjei : A szerelem istennője és Szü­ktetés a szerályból Leg­nagyobb filmsikerét mint Ivan Mosjoukine partnere aratta, a Strogoff Mihály c. romantikus filmben. Kovapala (geo­.), palás szerkezetű kovakőzet, kvarcnak, kalcedonnak és opálnak az elegye, amelyhez rendesen agyag, mészkő, vasoxid v. szén van hozzákeverve. Leginkább fekete v. szürke, ritkábban vörös- v. barna színű. Leg­ismertebb változata a fekete lidiai kő, amellyel az ékszerészek az aranypróbát végzik , ezért próbakőnek is nevezik. Fekete színét szerves anyagoktól (bitumen) nyeri. Van csíkos erezetű K. is, ennek jászpisz-K. a neve. A K. leginkább idősebb geológiai képződményekben alkot na­gyobb telepeket. Kovasav, kémiai nevén szilíciumdioxid, ill. vízzel való vegyülete. A természetben három­­ ásvány alakjában is előfordul, ezek a kvarz, tridimit és opál; közü­lök a kvarz a legfonto­­­­sabb és legelterjedtebb. A K. a szilícium leg­fontosabb vegyülete, 1750 -nál olvad, de már 1600-nál meglágyul. Újabban üveg helyett használják technikai és optikai célokra, mivel hirtelen hőváltozásokat kitünően elbír. A K. sóit szilikátoknak nevezik. Kőzeteink leg­nagyobb része szilikátokból áll s így földünk­­ kérgének is lényeges alkotórészei. Kovásodás, valamely ásványnak v. kőzetnek kvarccá való átalakulása azáltal, hogy az ásványt v. kőzetet kovasav járja át és idővel I teljesen kiszorítja az eredeti anyagot. K.-nak­­ nevezzük ezenkívül a szerves anyagoknak j megkövesedését kovasav hatására. Kovás puska. A XV. század elején még külön kézbefogott kanóccal gyújtották meg a puskában a pus­kaport ; csupán 1420. használtak először puskára alkalmazott ka­nócfogót, immár egy „kakast” ; ez fogvatartotta a kanócot, ame­lyet ilyképpen nem kellett kéz­ben tartani; a kanóc-zár hozta érintkezésbe az égő kanócot a puskaporral. Ez a meggyújtási mód —­ főként a kanóc könnyű és gyors kialvása következtében — sem bizonyult azonban gyakorlatinak. Lényeges haladást való dörzsöléssel már nélkülözhet­ővé tette a kanócot és így gyorsaság dolgában az addigi tűzi fegyvereket lényegesen felülmúlta. Ez volt az első K., amely egy kénkovand-darabot helye­zett el a kakasban s dörzsöléssel csiholt szik­lával lobbantotta fel a puskaport. Ily módon sikerült tüzet éleszteni magában a zárban. A további lépés volt a csapószerkezet feltalá­lása, amely a kova lecsapása által gyújtott. E célra kenkovand helyett tűzkövet alkal­maztak. Ezt a típust látjuk számtalan alfajai­val dominálni, a XVIII. század végéig, ami­kor az első perkussziós fegyverek jelentkez­nek. A K.-k azonban még a XIX. század közepéig széltében használatban maradtak. Kovász, az előző dagasztás alkalmával félre­tett kis darab tészta, melyet következő alka­lommal a dagasztáskor felhasználnak. Ez úgy történik, hogy vízzel felhígítják a tv.-t s aztán dagasztáskor egész anyagát elkeverik a liszttel. Célja ennek az eljárásnak a tészta lazítása. A K.-ban levő baktériumok tejsavat termel­nek, a tejsavbaktériumok rövidesen irányító szerephez jutnak és a cukrot részben tejsavvá dolgozzák fel. Ezért a K.-os kenyér mindig kissé savanyú ízű. Ma már a K. csak falusi helyeken használatos, mert az élesztő sokkal jobban elvégzi a tészta lazítását. Kovászna (románul : Covasna), nagyk. Há­romszék vm.-ben, (1910) 5451 1. K. hírét sok­féle ritka ásványos forrásának köszönheti. Legnevezetesebb a község közepén, kabinok­kal körülépített, 10"-os úgynevezett Pokolsár. Konyhasós savanyúvizét a fenekén levő iszap­pal együtt a hatalmas mennyiségben, folyto­nos zúgással feltörő szénsav örökös forrásban tartja, sőt időnként (1837., 1856., 1885.) na­gyobb kitörések is előfordultak. A csúzos és köszvényes bániaknak ellen használt Pokol­­sáron kívül más (vasas, sós) forrásai is vannak. Trianon óta Romániáé. Kováts Andor, büntetőjogász, szül. 1884. Kecskeméten. 1910—23-ig kecskeméti jogaka­démiai tanár, majd igazgató; azután Debre­cenben a büntetőjog egyetemi tanára. A v­lág­­háború alatt polgári biztos volt Szerbiában. Főbb művei : Magyar imperializmus a Nyugat- Balkánon ; Szociológia; Bevezető tanulmányok a büntetőjogi elévülés tanába; A büntetőjogi elévülés dogmatikája ; Büntetőtöörvénykezési jo­gunk a legújabb időkben ; Tisza István boszniai missziója. Kováts Ferenc, közgazdasági író, szül. : 1873. 1903. *a pozsonyi jogakadémia, 1914. a­­ pozsonyi, 1923. a szegedi egyetem rendes tanára,­­ 1900—­1905-ig a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle szerkesztője. Ebben a lapban megjelent számos cikke és nagyobb munkái a középkori magyar gazdaságtörténettel foglalkoznak : Vá­­­­rosi adózás a középkorban (1900.) ; A középkori magyar pénztörténet vázlata (1901 ) ; Nyugat­­magyarország áruforgalma a X­V. században ; (1902.) stb.­­ Kováts Gyula, jogtudós, szül. 1849. Pesten. Bírósági szolgálatba lépett, 1883. az egyházjog­i magántanára lett a budapesti egyetemen ; s 1887. ítélőtáblai bíró, 1888. az egyházjog ren­des tanára. A M. Tud. Akadémia tagja. Részt­­vett a polgári házasság törvényelőkészítő mun­káiban s a jogi oktatás reformjában, az egye­temi önkormányzat érdekeiért küzdve. Szá­mos, főként egyházjogi műve közül nevezete­sebbek : A házasságkötés Magyarországon ; A házassági javaslat a törvényhozás előtt ; A pár­­bér Magyarországon ; A jogi vizsgák reformja. Kováts J. István, ref. teológiai tanár, szül. 1880. Kisteleken. Budapesten végezte a jogot, a liováspuska zárja

Next