Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)
L - Lakmusz-zuzmó - Lakno - Lakócsa - Lakodalom
Lakmusz-zuzmó, (a) nagyítva Lakmusz-zuzmó, a zuzmók Ochrolechia nemzetsége. Telepe kérges. Az Ochrolechia tartarea telepe szemcsés, szemölcsös, rögös, fehér v. szürkezöld. Kövön, sziklán, földön, fán egyaránt található, főleg Európa É-i részében. Nemcsak a kék lakmusz-festék készül belőle, hanem a gyapjú meg a selyem festésére használt, piros színű persio is. Svédországból egész hajórakományok indulnak Hollandiába és Angolországba, ahol e zuzmót feldolgozzák. Ma már azonban hanyatlóban van a szerepe, mert a gyári festékeket vegyi úton állítják elő. Lakno, 1. Lakhnau, Lakócsa, kisk. Somogy vm. barcsi j.-ában, (1920) 1134 1. Posta, táviró. Lakodalom v. lagzi, házasságkötéskor az esküvőt követő, ünnepélyes és szertartásos lakoma, melyet minden nép a maga ősi, tradicionális szokásai szerint tart meg. Ezek a szokások, tréfák, táncok, szertartások vidékenként is nagy változatosságot mutatnak s néprajzi tekintetben is nagyon érdekesek és jellegzetesek. Eredetük jórészt visszanyúlik azokba az ősi időkbe, midőn a házasságkötés valóságos, vagy esetleg már csak jelképes leányrablással volt egybekötve, majd később nővásárlás, leányvásár formájában történt. Ennek maradványa ma a kérő és kiadó násznagyok szereplése, kik mintegy a szülök megbízásából bonyolítják le a — ma már persze csak jelképes — adásvételt s intézik a menyasszony átadását és átvételét a vőlegény részére. Ez a szertartás sok helyütt ma is pontosan előírt formaságok, ünnepies, bár gyakran tréfás jelentésű mondókák kíséretében játszódik le. Fontos szerepet töltenek be továbbá a lakodalom alkalmával a vőfélyek; ők hívják meg a rokonokat és jó ismerősöket a lakodalomra, fölvirágozott vőfélybottal házról-házra járva, hagyományos, ékes versezetek formájában. Sok helyen ugyancsak ők szolgálják föl a lagzin a lakodalmi ételfogásokat, minden tálnál tréfás rigmusokban kínálgatva a vendégeket. Szokásos szereplők továbbá anijoszolyók is, a vőlegény és menyasszony legény- és leánytársai, kik ünneplőben, fölvirágozva kísérik a házasulandó párt az oltár elé s a lakodalmas házba. Ősi szokás szerint ezek a nyoszolyók viszik a lakodalom reggelén a menyasszony „ágyát és ládáját”, vagyis kelengyéül kapott bútorait és ruháit a vőlegény házába, fölpántlikázott, virágos kocsikon. A lakodalmas fölvonulás a templomba s onnan vissza szintén fölékesített kocsikon, vagy ünnepies menetben, zeneszó mellett történik. Esküvő után, estefelé kezdődik a voltaképpeni lakodalom vilagzi, rendszerint a vőlegény szüleinek házánál, ám sok helyütt szokásos, hogy a menyasszony szülei a maguk házánál, külön is megvendégelik a maguk rokonságát s barátait és csak lakoma után megy át az egész társaság a vőlegény házába, hogy ott közösen folytassák a szórakozást. Vacsora után rendszerint tánc kezdődik, melyet a vőfély nyit meg a fehérruhás, mirtuszkoszorús menyaszszonnyal. Vidékenként különböző, ceremóniás lakodalmas táncok vannak szokásban, melyek L betű: 1. XI. sz., 2. XIV. sz., 3. XVI. sz., 4. XV. sz., 5. XVI. sz., 6. IX. sz., 7. VI. sz. Alföldi lakodalom. A menyasszony közszemlére teszi ki hozományát