Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)
L - Léghajózás
Léghajózás használt közönséges hidrogéngáz m*.-enként általában 1-1 kg. emelőerőt ad. Helyette újabban a héliumot alkalmazzák, mely kétszer nehezebb a hidrogénnél (0-178 km/m 3.), mindazonáltal azzal majdnem azonos nagyságú felhajtóerőt (1-115 kg*) ad. Előnyeiről és hátrányairól később számolunk be. A léghajózás kezdeti idejében a világítógázt próbálták alkalmazni, melynek átlagos felhajtóereje 0 7 kg./m2.-enként ; még rosszabb a többek által — tűzbiztonsága miatt — javasolt ammoniákgázé (0-522 kg./m3.), mely azonkívül még a gáztartály szövetét is megtámadja. Tudvalévő, hogy a melegített levegő kiterjed, fajsúlya csökken s a környező, kisebb hőmérsékletű levegővel szemben támadó fajsúlykülönbsége folytán felfelé száll, tehát felhajtóerővel bír. Melegített levegő (füst) felhajtóerejével kísérleteztek az első léghajósok is , az elérhető emelőerő kicsinysége és az eljárás körülményessége folytán azonban ezt a megoldást hamarosan kiküszöbölte a gyakorlat. A sztatikus úton emelkedő, lebegő és repülő légijárómű emelőereje, hordképessége, nemcsak az emelésre használt gáz felhajtóerejétől és mennyiségétől, hanem a gázt magában foglaló gáztartály (burok) és a vele összefüggő alkatrészek— kosár v. gondola, kabinok, merevítések, hajtó-és kormányzószerkezet, ballaszt és egyéb szerelékek— súlyától, más szóval a járómű üres súlyától is függ.” Mivel az igénybe veszi a sztatikus felhajtóerő egy részét , lehetőleg kicsinynek kell lennie, hogy minél több szabad felhajtóerő álljon rendelkezésre hasznos teher emelésére. Függ azonkívül a felhajtóerő a környező atmoszféra állapotától, nevezetesen nyomásától, hőmérsékletétől és nedvességétől. Állandó nyomás mellett emelkedő hőmérséklettel csökken a felhajtóerő. 760 mm. nyomás mellett —20 C. és +30° között fokonként átlagban 4 gr./m3.-rel kisebbedik a felhajtóerő Minél kisebb a légnyomás, annál kevésbé befolyásolja a hőmérsékletingadozás a sztatikus légijárómű felhajtóerejét , nagyobb magasságban tehát kevésbé változik meg a hőmérséklet A Montgolére-testvérek első síké hatására a felnik kísérlete léghajóval hajtóerő. A lég(1783 jan. 6.) nedvesség behatása pedig abból áll, hogy nedvesebb levegő csökkenti a gáz felhajtóerejét A sztatikus lebegés és repülés feltételeinek tehát száraz, hideg levegő kedvez a legjobban. A sztatikus emelkedés, lebegés és repülés gyakorlati eszközeivel, a léggömbökkel és a kormányozható léghajókkal s azok vezetésével, irányításával foglalkozó ismeretkört külön névvel léghajózástannak (aeronautikának) nevezzük. Ez tulajdonképpen nem teljesen helyes, de a régió nagyrészt még a mai közfelfogásba belegyökerezett nézeten alapszik, mely éles határvonalat húz a sztatikus és a dinamikus repülés között, „repülés”-t és ,,léghajózás”-t különböztetve meg. Pedig nyilvánvaló, hogy mind az archimedesi, mind a dinamikai úton előidézett felhajtóerő egyformán az emberi repülés célját szolgálja s a sztatikus, meg a dinamikus légijáróművek e közös cél szolgálatába állított s csupán elvben és kivitelben különböző eszközei az emberi haladásnak. A léghajózás története. — Léggömbök és kormányozható léghajók Roger Bacon (1214—1294.) angol bölcsész, kit kortársai „doctor admirabilis” névvel illettek, meglepő látnoki erővel ecsetelte annak a kornak az eljövetelét, melyben „az emberek repülésre alkalmas eszközt készítenek” , sőt le is írja a jövő korok e fantasztikus járóművét: „A gépnek rézből v. egyéb alkalmas anyagból készült, vékonyfalú könnyű, belül üres gömbnek kell lennie, telve éteri levegővel v. folyékony tűzzel.“ Vasson francia misszionárius 1694. kelt feljegyzései szerint a kínaiak már nagyon régen ismerték az archimedesi tételen alapuló felemelkedés titkát. Pekingben már 1306. To- Kien császár trónraléptekor bocsátottak fel léggömböt. Európában Bartholomeo Laurence de Guimar, brazíliai származású portugál tudós volt a levegőbeemelkedés első gyakorlati megvalósítója. „Léghajó”-ját a XVIII. sz. elején találta fel, mellyel egykorú feljegyzések szerint több sikeres felszállást hajtott végre. A hajó hosszúkás burkát „magnetizmus” töltötte meg ; ez alatt nagy valószínűség szerint melegített levegő értendő. Gusmar az inkvizíció nyomására hamarosan felhagyott kísérleteivel s a találmány elsikkadt a feledés homályában. A sztatikus felemelkedés gondolatával már előtte is foglalkozott Francesco Lana, olasz szerzetes. 1670. azzal az eszmével állt elő, hogy vékonyfalú, könnyű rézbádoggömbökből szivattyúzzák ki a levegőt, úgyhogy azok a bennük lévő légüres, helyesebben légritka tér folytán rendkívül könynyűek s így teher emelésére alkalmasak legyenek.’. Négy ilyen gömböt akart hosszúkás csónakjára szerelni, melyet még vitorlával is ellátott volna. A páter azonban nem gondolt arra, hogy ezeket a vékonyfalú rézgömböket a belső lég- A legelső ,montgolfiére“ 11783.1 nyomás hiánya melyben Pilaire de Hilzier és folytán, mint marquis d'Arlandes fölszólít hitvány papírhéjat zúzta volna össze a levegő nyomása. Gyakorlati kivitelről tehát szó sem lehetett, holott a terv elméletileg helyes volt. Ennek az eszmének egy másik kiviteli módját javasolta 1755. Galion, avignoni barát. Szerinte