Tolnai Új Világlexikona 11. Mag-Men (Budapest, 1928)
M - Mela, Pomponius - Melafir - Melaleuca - Melampus - Melancholia - Melanchton, Philipp - Melanézia
Mela — Melanézia 293 régiókba. Felső folyásán Szer-csunak, Csiambocsunak, Nam-csunak és Lan-tsan-kiangnak hívják. Alsó-Laoszban nyitottabb területre ér, Kambodzsában és egész Kokinkínában egy régi tengeröblöt töltött föl. Deltája 70.000 km 2., mocsarakkal, rizsföldekkel borított, Szambortól gőzhajók járják. Méla, Pomponius, Trigenterában, Spanyolországban született római geográfus, Kr. u. 43. írta meg De situ orbis c. munkáját, három kötetben. Leíró földrajzi munkájának anyagát a Földközi-tenger partjainak bejárásakor részben tapasztalataiból, részben jó forrásokból gyűjtötte össze és tömör stílusban, kimerítő megjegyzésekkel és a népszokások leírásával mutatja be az akkori ismert világot. Könyvei a késői középkorban is kelendők voltak. Melafir v. fekete porfir (geol ), idősebb, porfiros szövetű eruptív kőzet, amelynek lényeges alkotórészei : plagioklász, piroxén és olivin. Friss állapotban fekete v. sötétbarna, mállott állapotban zöld v. vörös. Szövete néha a bazaltéhoz hasonló, aprószemű. Telepeket, teléreket v. kúpokat alkotva fordul elő. Kitörése a karbon-, diász- és triász-korszakban történt. A Kárpátokban az Alacsony-Tátrában és a Kis-Kárpátokban fordul elő. Sziléziában, Türingiában, Szászországban és az É-amerikai Felső-tó vidékén nagyobb tömegekben található. Melaleuca, a mirtuszfélék növénycsalád ausztráliai nemzetsége. A M. leucodendron Queenslandban, Új-Kaledóniában és Melanéziában honos. A Maláji-szigeteken katepulfának, Új- Svaledóniában maulijának nevezik. Magas fa, kérge fehér és lemezesen válik le, erdőségeket alkot, de ezek éppen úgy száraz v. világosnak mondott erdők, mint az Eucalyptus-erdők, mert mint ennek, a kajeputfának is felfelé állanak levelei és élükkel fordulnak a Nap felé, árnyékot tehát nem adnak. Kemény fáját feldolgozzák, a levelekből és a fiatal hajtásokból párolják a kajeputolajat, mely főleg Buru szigetéről ered. Melampus, a görög mitológiában szereplő csodatevő orvos, kiről olyan gyógyításokat regél a monda, melyek a mai pszichoanalitikus gyógymód eszmekörébe vágnak. Iphiklos királyfi testi gyengeségét akarván meggyógyítani, egy saskeselyűtől megtudja, hogy a királyfi baját az idézte elő, hogy atyja egy bakkecske megölése alkalmával a véres késsel megfenyegette a fiát. Hasonló jellegű magyarázatot talált M. egy eszelős királylány bajára s a lelki bajok orvoslását is meglelvén, nagy tiszteletre jutott. Melancholia a. m. búskomorság. Melanchton (Schwarzerd), Philipp, német reformátor, „Németország tanítómestere”, Luther barátja és utóda a vezetésben, szül. 1497. Brettenben (Pfalz), megh. 1560. Pforzheimban, Heidelbergben és Tübingenben magántanár, 1518. pedig a wittenbergi egyetemen a görög nyelv tanára lett. Az ifjúság oktatásának javításáról tartott székfoglalójával megnyerte Luther tetszését és a német oktatásügyre korszakalkotó hatást gyakorolt. A lipcsei vitában (1519.) Eck ellen való irodalmi részvételével Luther barátságát is megszerezte. Ez évtől kezdve a teológiai karnak is tagja. 1520. megnősült, 1521. védte Luthert a párisi egyetemmel szemben s kiadta első főművét, a Loci communes-t, az első prot. hittant. A megújított egyház tanításáról szóló művével (1524.) megnyerte a reformációnak Fülöp hesseni őrgrófot, megírta a szászországi egyház rendtartását (1527.), részt vett a Zwingliékkel való marburgi vitán, a speyeri birodalmi gyűlésen (1529.), az Ágostai Hitvallás megszerkesztésében, védelmében (1530.) és módosításában (1540.). Általában békülékeny és engedékeny volt egyfelől a r. katolikusokkal, másfelől, különösen az úrvacsora kérdésében, a reformátusokkal szemben. Ezért összeütközött többször Lutherrel s még inkább a merev és túlzó lutheránusokkal. Luther halála után (1546.) ő vette át a német reformáció vezetését. A német protestantizmus egységét csak az ő munkássága tudta biztosítani. Hatása a magyar protestánsokra is nagy volt, Dévai Bíróval és Honterusszal stb. összeköttetésben is állott. Művei a Corpus Reformátorain 28 kötetében jelentek meg (1834—60.). Melanézia (a Fekete-szigetek vidéke, sötét őserdőiről és színes lakosságáról elnevezve), az Ausztráliát E-ról és K-ről övező szigetcsoportok és szigetek Ny-i részének összefoglaló neve. 960.000 km 2, kiterjedésével és kb. 1 3 milliónyi lakosságával a legnagyobb és legmagasabb : Új-Guinea, Bismarck-szigetek, Salamon-szigetek, Santa Graz-szigetek, Új-Hebridák, Új- Kaledonia és a Fidzsi-szigeteket foglalja magában. Az utóbbiak átmeneti helyzetet foglalnak el, mert a M. övezetén kívül esnek, de geológiai felépítésük teljesen M.-hoz sorolja őket, polinéziai befolyásokkal kevert lakosságának fő jellemvonásai pedig M.-val megegyezőek. M.-nak még igen erős kontinentális karaktere van és a szárazföldhöz növény-, állatvilágában és lakosságának antropológiai vonásaiban is hasonló. Valószínűen Ausztrália leszakadt és összetöredezett darabja , a ír-ausztráliai gyűrődések, geológiai, tektonikai viszonyok, a felszín kialakulása M.-ban folytatódik. Új-Guinea és Új-Kaledonia szigetek a hegység belső vonulatát képezik, M. többi szigetei a külső hegyövezethez tartoznak. Az egészVI. földarabolódott és nagyobb részében a tenger alá süllyedt ránchegység csonkja, amely archaikus, régi réteges kőzetekből, ősi és fiatalabb vulkanikus fölhúzódásokból van fölépítve és emiatt ásványi kincsekben valószínűleg gazdag. Aranyat Új-Guineában és a Salamon-szigeteken, nikkelt Új-Svaledonián bányásznak. VI. tulajdonképpen a Szunda-szigetek ívének meghosszabbításában fekszik, külső peremét roppant mély leszakadások, a legnagyobb óceáni mélységeket Melanchton a halálos ágyon. Lukas Cranach képe