Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939)
J - Jókai Róza, l. Feszty-művészcsalád - Jókainé Laborfalvi Róza, l. Laborfalvi Róza - Jókai-kódex
amikor J. 1848. aug. 29.-én feleségül vette a Nemzeti Színház ünnepelt művésznőjét, Laborfalvi Rózát, ekkor anyja is kitagadta. 1849 elején Debrecenben az Esti Lapokat, szerkesztette, majd bujdosni volt kénytelen. Az ötvenes évek elejétől kezdve csodálatos termékenységgel írta kisebb-nagyob munkáit, 1858-ban megalapította az Üstökös c. élclapot, 1863-ban megindította a Hon c. politikai napilapot. Tagja lett a M. Tud. Akadémiának és a Kisfaludy-Társaságnak, első elnöke a Petőfi Társaságnak. Élénk részt vett a politikai életben is, évtizedekig tagja volt az országgyűlésnek, eleinte ellenzéki, majd szabadelvű párti, kormányt támogató programmal. 1896-ban a főrendiház tagja lett. 1894-ben, írói munkásságának ötvenéves jubileumán díszkiadásban jelentek meg összes művei, ennek a jövedelméből nemzeti ajándékot kapott. Első felesége 1886-ban meghalt, 1899-ben Nagy Bella színésznőt vette feleségül. Szobrát 1921-ben állították fel Budapesten (Stróbl Alajos műve). 1. regényeiben és elbeszéléseiben gazdag és változatos világ tárul az olvasó elé. Bejárja munkáiban a múlt legkülönbözőbb korszakait és minden oldaláról megvilágítja a korabeli magyar életet. A történeti hűséghez nem ragaszkodik túlságosan és egy-egy részlet v. jellem megrajzolásánál valószínűtlenségbe téved; ezzel szemben egyedül áll lebilincselő elbeszélőtehetségével, behízelgő mesemondásával és az emberi gyarlóságokon felülemelkedő örök emberi humorával. A magyar írók között J.-nak van a legnagyobb szókincse, szavainak száma kb. 20.000. Első regénye, a Hétköznapok (1846), a francia romantikusok hatását mutatja. 1852- ben jelent meg első történeti regénye, Erdély aranykora, ennek lett folytatása a Törökvilág Magyarországon (1853). Az Egy magyar nábob (1854) a XIX. sz. első negyedének társadalmi rajza, ennek folytatása az ugyanebben az évben megjelent Kárpáthy Zoltán. A Szegény gazdagok (1860) története a szabadságharc előtti korban játszódik. Egyik legjobb regénye, Az új földesúr (1863), Ankerschmidt lovag életén keresztül a magyar föld asszimiláló erejét eleveníti meg. A Politikai divatok (1864) romantikusan színezett önéletrajzi regény, a Mire megvénülünk (1865) egy szabadságharc korabeli család tragédiája, A kőszívű ember fiai (1869) is a szabadságharc idejében játszik; a Fekete gyémántok (1870) főszíntere egy szénbánya s ez a geológia tudományos eredményeinek remekbe készült, meseszerű átfogalmazására ad alkalmat. Az Eppur si muove (1872) hősei a megújhodás korának írói és tudósai, Az aranyember (1872) az író személyes élményeinek maradandó formában való feldolgozása. A jövő század regénye (1872) a technikai fejlődés és a magyar történelem útját jósolja meg. Az Enyim, tied, övé (1875) egy 48-as hős kalandos élete, az Egy az Isten az erdélyi unitáriusok világába vezet, a Névtelen vár (1877) háttere a Napoleon elleni utolsó nemzeti felkelés, a Szabadság a hó alatt (1879) orosz földön, a Rab Ráby (1879) II. József korában játszódik, A lőcsei fehér asszony (1885) a Szepesség egyik korszakát eleveníti meg, A tengerszemű hölgy (1890) az író ifjúságába nyúl vissza, a Fráter György (1893) r. egyik legsikerültebb történeti regénye, a Sárga rózsa (1893) a magyar pusztára vezeti az olvasót. Nevezetesek J. novellái is (Nepean sziget, Kedves atyafiak, A nagyenyedi két fűzfa, A debreceni lunatikus, A debreceni kastély stb.). Rövidebb elbeszélő írásai kötetekbe gyűjtve is megjelentek, ezek közül nevezetesebbek: Forradalmi és csataképek 1848-ból és 1849-ből (2 köt., 1850), Egy bujdosó naplója (Sajó álnéven, 1851), J. újabb novellái (3 köt., 1852), Véres könyv (3 köt., 1855), J. Dekameronja (10 köt., 1858—60), öreg ember nem vén ember (1898). J.-nak több mint félezer hazafias, politikai, humoros és egyéb költeménye maradt fenn; legnagyobb részük időszerű eseményhez kapcsolódik. Termékeny volt mint színműíró is. Két gyám c. népszínműve, Dalma c., avar időben játszó darabja, Dózsa György c. paraszttragédiája, A szigetvári vértanúk c. történeti színdarabja a közönség érdeklődését is felkeltette, de ilyen irányú munkái nem bizonyultak időtállóknak. Az ő nevéhez fűződik Az Osztrák- Magyar Monarchia írásban és képben c. nagyszabású munka magyar részének szerkesztése is. J. művei nemzeti díszkiadásban 100 kötetben (1894), hátrahagyott művei ennek a kiadásnak kiegészítéseként 10 köt.-ben (1912) jelentek meg. Jelentősebb munkái 50 köt.ben, centenáris kiadásban, 1925-ben jelentek meg. Irodalom. Az egész könyvtárra menő J.-bibliográfiából a legfontosabbak: J. M. önmagáról (1904), Szabó László: J. élete és művei (1904), Mikszáth Kálmán: J. M. élete és kora (2 köt., 1907), Zsigmond Ferenc: J. M. élete és művei (1924). A teljes irodalmat 1. Pintér Jenő Magyar irodalomtörténetének 7. köt.-ében (1934). Jókai Róza, 1. Feszty-művészcsalád. Jókainé Laborfalvi Róza, 1. Laborfalvi Róza. Jókai-kódex, régibb nevén Ehrenfeldkódex, a legrégibb magyar nyelvű írott könyv. A XV. sz. első feléből, Zsigmond király korából való. Latin szöveg nyomán készült fordítás. Fordítójának nevét nem ismerjük. Tartalma: Assisi Szt. Ferenc életének története. Ehrenfeld Adolf fedezte fel, mint nyitrai diák, 1851-ben. 1925-ben a M. Nemzeti Múzeum vásárolta meg és Jókai Mór születésének 100. évfordulójának emlékére kapta a J. nevet. L. a túloldali képet.