Limes - Tudományos szemle, 10. évfolyam (Tatabánya, 1997)
1997 / 4. szám - Irodalomtörténet - Bodri Ferenc: Időszerűtlen pályakép. (Sebők Zsigmond, a meseíró)
Bodri Ferenc 18 Irodalomtörténet végezte középfokú tanulmányait az évkönyvek tanúsága szerint. Érettségit is itt tett, dolgozatának témája irodalomból a Mit nyújt a természettani oktatás? címet viselte, latinból egy Horatius részlet szabad fordítása volt. Az iskola ekkor épülő és ma is látható palotájára édesapja szerény összegekkel, de rendszeresen adakozott 2-10 forintot a változó üzletmenet és talán a szükség szerint. Némelyek Sternfeldénk említik „Zsiga bácsi” korábbi nevét. Ötödikig valóban volt egy ilyen nevű osztálytársa, de az Ignác volt, és bizony eléggé gyenge tanuló. A jeles érettségit tett ifjúba talán a szelíd és toleráns bencés atyák oltották a tanári pálya reményeit, így az 1879/80-as tanévben az akkori „műegyetemen” természettudományokat, a bölcsészkaron pedig filozófiát hallgatott. Talán valamely belső kényszer, bár lehet, a korai árvaság adta a „pályamódosulás” indítékait: az egyetem padjából ragadta el őt a mozgalmasan modern újságírás izgató és szabad szellemű démona. „Fővárosi hírlapíró” lett, apróbb cikkei, főként tárcái és karcolatai (az akkor tündöklő műfaj félig már irodalom) 1880- tól a Független Hírlap és a Fővárosi Lapok („irodalmi közlöny”) hasábjain olvashatók. 1882-ben szakította félbe végleg tanulmányait, és „belső munkatársnak” szegődött Légrády Károly „pártoktól független, szabadelvű” napilapja, a Pesti Hírlap szerkesztőségébe. Kitűnő tollú és remek szimatú „castungszeiberek” társaságába, Mikszáth és Eötvös Károly, Reviczky Gyula szellemi és irodalmi vonzáskörébe, amelynek sugárzásában megismerhette a korszak véleményformáló nagyhatalmának, a korszerű újságírásnak minden csínját-bínját és alapelemét, megtanulhatta magas színvonalát és legapróbb fortélyait. Kitűnő iskola lehetett: kiváló példák és gyors tollú skriblerek, határozott céltudatosság és remek szimatú „menedzserek”. Az említettek részben atyai pártfogói lettek, mások egykorú jó barátok, a tárcarovatnál mellette Bársony István és Benedek Elek. És persze mindannyian a legendás Otthon-kör tagjai, amelynek asztalai körül „a dolgok eldőltek” rendszerint. Cikkeivel a lapban jelen van az idősebb esztergomi iskolatárs, Kőrösy László, így amennyiben az ő lapja, az Esztergom és Vidéke ez idő táji és későbbi évfolyamaiban a közben katalizált Sebők Zsigmond tollából színes tárcákat és apró elbeszéléseket találunk, nem lehet oly nagy meglepetés: nem hagyta cserben az őt szívesen fogadó iskolavárosát, írásai felbukkannak még például a Nagyvárad, a Vásárhely és Vidéke, az Arad és Vidéke és más vidéki lapok nyomtatott tükreiben, más fővárosiakéban ugyanígy, később a berlini és bécsi német újságokban. Szinte átláthatatlan „mennyiséget termelt” valóban népes lehetett a félárván otthon hagyott, támogatásra szoruló család. A rajongással tisztelt Mikszáth Kálmán példája kísérthetett, amikor tanácsára hősünk az akkor frissen átalakult Szegedi Naplóhoz szerződött, az új főszerkesztő, Kulinyi Zsigmond hívását és talán Pósa Lajos rábeszélését fogadta el. Fiatalos gondolkodásra lehetett igény a nagy árvíz utáni újjáépülés világában, az újraformált nagyváros polgári miliőjében, a lassan száradó, de már biztonságosabb körgátak között. Az itteni szerkesztőségben, még inkább az újmodern csillogású kávéházakban Pósa Lajos mellett életesen virágzó barátság köttetett az ekkor még fiatal patikussal, Tömörkény Istvánnal is. Sebők Zsigmond érdeklődése talán általuk erősbödött a gyermekirodalom, főként a város környéki tanyák életterhesebb, aligha virágzó mélyvilága iránt. „...Az alföldi élet... mély benyomást tett reá és ennek festése irodai