Lobogó, 1962. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-16 / 20. szám

ő és ráadásul e munkát is vállalja, az igazán szeretheti ezt a várost. Keő Ferenc, a Városfejlesztési Bizott­ság egyik tagja a Televízió és Rádiós­zek­­rénygyár dolgozója. Bennszülöttnek szá­mít, pedig ő is betelepült. Típusa azok­nak az embereknek, akik kisiparosból igazán munkássá tudtak lenni. — Bár előbb alakult volna a gyár — mondja, s kis felhő suhan át homlokán. Majd mosolyogva mutatja a házat, ahol valaha török hárem volt. Fejével később a Kiss Lajos-telep felé int. — A városnak egész új negyede épült bérházakból. Egy-két év és összeér a Jankovics-telep­­pel. Ez egy új kertváros. Apró villákkal. Nagyot épült a város. Több mint ezer­ötszáz lakás készült állami és magán­erőből a felszabadulás óta, és a veszpré­miek mégis elég lassúnak érzik a lakás­építést, mert olyan hirtelen nő a város, hogy követhetetlen a lakásépítési prog­rammal. S ha már az építkezéseknél tartunk, a vár fokáról végig látni a Séd partján. Ott távol a völgyhíd alatt látszik, vagy inkább csak érzi az ember a város két büszkeségét. A Kultúrparkot és a Nö­vény- és Vadkertet. Különösen azért övezi szeretet és büszkeség e két léte­sítményt, mert a társadalom minden ré­tege kivette a részét létrehozásából. E város arról híres, hogy lakói nem fukarkodnak a társadalmi munkával. Sok százezer forintra menő társadalmi munkát adtak lakások szépítésére, mo­dernizálására. Járdák, parkok, épületek tanúskodnak a veszprémiek városszere­­tetéről. Ha valaki felmegy a tűztoronyba és körbejárja, egy várost lát a lábai alatt, hazánk legmagasabban fekvő városi­ te­lepülését. Varázslatosan szép hely. Észak­ról a Bakony integet, s dél felől a Ba­laton teszi párássá a levegőt. A tűzto­ronyból az épülő várost is látni. Ott nem messzie, az egyetem és a múzeum között egy óriási kórház­­állványai és falai emel­kednek a magasba. A Kiss Lajos-telepen, — amely innen az egyetem és a NEVIKI között látszik — egész sor félkész ház van. A másik oldalt a Veszprém­ külső felé vezető úton is sorakoznak az új há­zak. Terjeszkedik a város, „nem a vasút jön közelebb, Veszprém megy az állomás felé”. Évtizedekig várták, hogy a vasutat építsék közelebb, de szimpatikusabb ez a megoldás. A tűztorony alatt a vár a maga mű­emlékeivel, a sok lefutó lépcsővel, az apró sikátorokkal. S a vár alatt a ki­csiny műemlékszámba menő házakat lát­va régi városnak érezzük Veszprémet. De csak innen a tűztoronyból, mert ha a veszprémiekkel beszélgetünk azt érez­zük, hogy ifjú ez a város, de két-három termelő évtized alatt férfivá nő lakóinak keze nyomán. H. Szabó József Nagy Jenő, a virágok szerelmese A vegyipari egyetem Új házsor épül a Kiss Lajos-telepen (Szilvásy 2. Kálmán felvételei) Egy öreg „olasz sikátor” ifjú szívekben ébreszt romantikát

Next