Lobogó, 1966. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-14 / 50. szám
Sok ezer éves szokás: a tetoválás Az emberi bőr megbélyegzése, maradandó jelekkel díszítése sok ezer éves múltra tekinthet viszsza. A tetoválás kifejezés a tahiti eredetű tatait szóból származik. Gondos régészeti kutatások bizonyítják, hogy a tizenkét ezer évvel ezelőtt élt kőkorszakbeli ősember már ismerte a tetoválást és cinóber festéket használt bőrének díszítésére. Az egyiptomi királysírokban talált leletek arról tanúskodnak, hogy ez első hivatásos tetováló mesterek Egyiptomban éltek — időszámításunk előtt több száz esztendővel. Akésőbbi európai „tetováló művészet” megalapozóinak mégis a napjainkban polinéziaiaknak nevezett népeket Új Zéland, Samoa, Tahiti szigetek lakóit — tartja a tudomány. Ez a különös szenvedély érdekes módon ma, a modern világban is hódít. Személyi igazolvány ai ösztönözte az embert az ókorban — és mi hajtja napjainkban is, hogy meglehetős fájdalmak árán „kidekoráltassa” egyes testrészeit, vagy nem egy esetben az egész testére kiterjedő díszítésre szánja el magát? Érdekes, hogy könnyebb megvilágítani azt: miért tetováltatta magát az ókori ember, mint feleletet kapni a mai okokra. Az egyiptomiaknál például számos esetben a személyi igazolvány szerepét töltötte be a tetoválás. A történészek egybehangzó véleménye szerint elsősorban a piramisokat építő — különböző országokból toborzott — munkásokat különböztették meg tetovált jelekkel. A „titokzatos Keleten” az ókorban érdekes módon alkalmazták a tetovált hírvivőket. A bagdadi kalifa udvarában például a gyaloghírvivő haját lenyíratták, a taz főre rátetoválták az írásos üzenetet. Megvárták, amíg kinőtt a futár haja és csak azután indították útnak. Célba érés után természetesen ismét meg kellett válnia hajától, mert csak így lehetett elolvasni az üzenetet. A későbbi századokban a legkülönbözőbb okokat találjuk a tetoválás indoklására a dekoratív céloktól a különféle babonás, mágikus „gyógyászati" okokon keresztül az egyes törzsekhez tartozás demonstrálásáig. Japánban például — még napjainkban is — divatos szokás, hogy a nők 19, 33 majd 37 éves korukban a hónaljuk alá sírkő alakú jelet tetováltatnak. Állítólag megfigyelték, hogy az említett három életkor különösenkritikus egy nő életében. A tetovált sírkőnek az a rendeltetése, hogy viselőjét átsegítse a kritikus időszakon. Halál a királyokra! » *f Így került ugyancsak kellemetlen helyzetbe Jean Baptiste Bernadotte is, aki mint önkéntes szolgált a francia hadseregben a nagy francia forradalom idején. Jakobinus sapkát tetováltatott a karjára, alatta a következő felirattal: „Halál a királyokra!’’, „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”... A forradalom egykor igaz híve később szembefordult forradalmi eszméivel, sőt, éppen az ellentábor hangadójává vált. 1818-ban svéd király lett és 1844-ig uralkodott. Elképzelhető, menynyire kínos volt számára a karjára tetovált felirat! Gondosan el is rejtette a kovácsi szemek elől. Élte alkonyán azonban urémia lépett fel, s az udvari sebész érvágást akart alkalmazni. A király ekkor is tiltakozott hálókabátjának lehúzása ellen, de erre már feltétlenül szükség volt. Különös iróniája a sorsnak, hogy alig került nyilvánosságra a karjára tetovált felirat — követelése saját magán beteljesedett ... A második világháborúból fennmaradt példa szomorúan érdekes. G. Ginger liverpooli angol állampolgár még a háború elején Churchill arcképet és két jelenetet tetováltatott a mellére. Később repülő lett, s 1941-ben Németország fölött lelőtték. Fogolytáborba került, ahol az első orvosi vizsgálat után félmeztelenül a táborparancsnok elé ráncigálták. A náci táborparancsnok feldühödve tombolt a fiatalember láttán. A mellére tetovált két jelenetben ugyanis Churchill és Hitler szerepelt. Az egyiken: egy bulldogg tartott fogva egy daxlit. A bulldogg feje Churchillé volt — a daxlifej Hitlert ábrázolta. A másikon ökölvívó-csata tombolt, s Churchill épp egy hatalmasat „húzott be” a félig roggyant Führernek. Az már a táborparancsnok külön ostobasága volt, hogy nemcsak többhetes sötétzárkára ítélte a pilótát, „bomlasztásáért”, hanem pellengérre is állította. Ez utóbbi ugyanis arra adott alkalmat, hogy a táborba zárt sok-sok fogoly elvonulva Ginger előtt szomorú helyzetében is jót derüljön a Hitlert ért csapáson ... Japánban a tetoválást — művészi szintre emelték. Íme Fukushi professzor egyik mesterműve Időszámításunk előtt 450-ből származó görög váza — tetovált nővel Ken segített az Ibis Ilyesfajta babonás tetoválása volt Ferenc Ferdinándnak, a Habsburg trónörökösnek is. Jobb csípőjére egyiptomi szent Ibis madár képét rajzoltatta. Mint ismeretes, az ókori egyiptomiak hite szerint ez a madár megóvja az embert a különböző veszedelmektől. Ferdinándot éppenséggel nem sikerült megóvnia a szarajevói merénylő golyójától. Egyébként érdekes, milyen sok ,történeti személyiség az uralkodó családok milyen sok tagja szórakozott „tetoválással”. az angol királyi családban például V. György király — még yorki herceg korában — egy japán mesterrel tetováltatta ki magát. Apja, VII. Eduárd egy jeruzsálemi zarándoklat emlékét örökítette meg a mellén. Népszerű volt a tetoválás az angol haditengerészetben is, hadseregnél is. Montgomery marsall például egy ízléstelen pacsirtát mutogathatott a mellén. Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter azt írja: Horthy admirális, a későbbi lovas-tengerész a háború előtti nyáron azzal büszkélkedett a polai tengerésztiszti strandon, hogy leeresztve trikóját aranyzöld színű dekoratív sárkányt mutogatott. Kisch szerint Horthy egy intimebb testrészét is kitetováltatta, ez azonban csak a családtagoknak nyújthatott „művészi élményt. A kuriózumokkal egész könyvtárat lehetne megtölteni. Akadnak példák arra is , milyen hasznos bizonyos esetekben a tetoválás, de arra jóval nagyobb számban , milyen kínos eseteket idézhetnek elő a „kivéshetetlen” jelek. Vércsoportjelzés a karon Az egyik ilyen pozitív példánk több mint 900 esztendős. A XI. században a véres hastingsi ütközet után talán soha nem találták volna meg II. Harold angolszász király holttesttét, ha nincs tetoválva. A sok-sok halott között úgy akadtak a nyomára, hogy karján az Edith nevet találták. A másik példa egészen friss keletű. Az utóbbi évtizedekben az egyre növekvő számú országúti balesetek arra késztették az Egyesült Államok autósait, hogy karjukra tetováltassák vércsoportjuk jelzését, így megkönnyítik az egészségügyi szervek munkáját az esetleges vérátömlesztések során. Ezeknek a nem dekoratív, hanem például egészségügyi, azonosítási vagy más ilyen jellegű tetoválásoknak hasznosságát senki sem akarja elvitatni. Mint ahogy az emberiségtörténete folyamán kétségkívül lehettek időszakok, amikor az egyes primitívebb embereknek szükségük volt — ha úgy tetszik — „hivatalosan” is a bőrükbe írott jelzésekre. Mindez azonban egyáltalán nem teszi indokolttá a tetoválást — általában. Sőt, az egyébként hasznos bőrjelzések is feltétlenül károsak az egészségre. Arról nem is beszélve, hogy a kitörölhetetlen jelek milyen sok kellemetlenséget okozhatnak hordozóiknak. A tetovált szövegtől ugyanis nagyon nehéz megszabadulni, így hát a tetoválás végig kíséri tulajdonosát egész életén... Így is, úgy is kínos dolog A tetoválás története telis tele van kínos esetekkel. Ugyancsak kínos dolog, ha a tisztes családapa karján vagy mellén gyermekei felfedezik a legénykori gálán. Ez a férfi életnagyságú kobrakígyót tetováltatott fel „teljes hosszban" és külön a karjára is. kalandok emlékét. S hányszor, de hányszor előfordul, hogy változik a kedves neve , s az új választott egyáltalán nem örül az előd nevének. A test teljes tetoválása sok helyen elterjedt, de valljuk be: nem valami szép látvány