Lobogó, 1971. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 2. szám
— Anyám adott meg a nővéreim is. De az kellett piára. — Pia is volt? — Az már benne van, a galerivel együtt. Csavargás, foci, pia meg egy csomó jó kis balhé. 5. Ki a felelős? Hol keressük a kórokozót? Becsületes család. Négyszobás lakás, a fiúnak külön szoba. Az apa igazságosan szigorú. A gyengéden szerető anya. Féltőn oltalmazza gyermekét a jogos apai harag elől. Bocsánatos hiba, amely — ellentétben Talleyranddal — nem több a bűnnél. A galerinek nagyobb vonzása volt a szeretetnél, a szigornál. Hajlamos lennék a kalauzokat is elmarasztalni. Különösen azt, aki este Seregélyes-Szőlőhegyen leszállította a három potyautast. Felelőtlenség volt egy elhagyott helyen, a késő esti órákban leszállítani őket. De a bűncselekményt elkövették volna akkor is, máshol, más alkalommal. Hiszen galeriben volt a két fiú. A 15 éves István, és a 14 éves Huba. Erzsit nem terheli bűncselekmény. 6. — Mondd, Pista, ha most egy mikrofont adnék a kezedbe, és azt mondanám: üzenhetsz, bárkinek bármit mondhatsz, meghallják az egész országban, mi lenne az első mondanivalód? Gondolkodás nélkül felel: — Az unokaöcsémnek mondanám: „Szemét voltál, hogy köptél, pedig te is benne voltál a balhéban!” Erőltetem a kérdést. Hátha eszébe jut egy könnyes szemű asszony, aki minden bűnével szereti. Hiszen a fia. — Küldhetsz még egy üzenetet... — A galerinak, a srácoknak üzenném: „Klassz helyen vagyok, csináljatok balhét!” — Olyan jól érzed magad itt? — Frászt! Átverni őket! Mert még nem tudják, mi a börtön. 7. A Székesfehérvári Járásbíróság mint a Fiatalkorúak Bírósága tárgyalta István ügyét. A tárgyalás szünetében a fiú szökést kísérelt meg. A bírósági épület kapujában egy szabadnapos, polgári ruhás börtönügyi altiszt fogta el. A bíróság javítóintézeti nevelést rendelt el. Pista megint méltatlankodik: — Jobb lett volna börtön. Ott harmadolhatnak is. GÁL ZOLTÁN ahol jobb az anyagi lét vallása, nyugati életforma — amelyet igazán nem, csak felületesen ismernek — utáni vágyakozás. Sokan kifogásolják a szocialista gazdasági integráció lassú fejlődését. Nem értik — például — az egyes szocialista országok közti személyi érintkezés gátjait. Sajnos, e téren az iskolától sem kapnak felvilágosítást, mert a nevelők is tájékozatlanok. A közömbös fiatalok jó része ilyen okok miatt is az. Mindez arra int bennünket, hogy ezekkel a fiatalokkal többet törődjünk. Elszomorító lenne, ha fiataljaink ezzel a közömbösséggel töltenének be különböző posztokat, és nevelnék saját gyermekeiket is. Még a legjobb szándékú, legpozitívabban gondolkodó fiatalok nevelésével is többet kell törődnünk. Szomorú tapasztalatunk, hogy közülük is sokan, belekerülve az élet forgatagába, veszítenek szocialista gondolkozásukból „praktikussá” válnak. Talán azért, mert a jellemformáló vonásokat nem eléggé erősítettük bennük az iskolai évek alatt. Az iskola nem hárítja, nem is háríthatja el a felelősséget az ifjúság neveléséért. Ez az iskola nemes tiszta volt és lesz minden korban. De ahhoz, hogy az iskola és a pedagógus társadalom jobban dolgozzék, eredményesebben teljesítse feladatát, jobban kell bízni az iskolában. Szerényebb megfogalmazással, több segítséget kérünk. Olyanformán ahogy ez a párt X. kongresszusán történt, amelynek mértéktartó referátumából kicsendülni éreztük az iskola munkájának kellő megítélését és funkciójának meghatározását. MK ZAKARIÁS az Ady Endre Általános Iskola és Szakközépiskola igazgatója A modern tudomány és technika egyre szélesebb távlatokat nyit az emberiség ésszerű szükségleteinek anyagi kielégítésére. Az ipar, a mezőgazdaság és a mindennapi háztartás viszont egyre több villamosenergiát fogyaszt. Világszerte újabb energiaforrások után kutatnak, és a meglevő erőművek hatásfokát növelik. A Goelro tervtől — napjainkig A Szovjetunió első átfogó villamosítási tervét (Goelro, 1920) Lenin annak idején a párt második programjának nevezte. A Goelro terv 10—15 év leforgása alatt húsz hőerőmű és tíz vízi erőmű építését irányozta elő. A kapitalista államok energetikai szakemberei fantazmagóriának tartották a Goelro tervet. Ám a Lenin által előirányzott ütemet a húszas és harmincas években a Szovjetunió teljesíteni tudta. A második világháború az egész munkát visszavetette. A háború után azonban hihetetlen aktivitással fogtak hozzá a villamos hálózat helyreállításához és új erőművek építéséhez. 1970-ben a Szovjetunió területén működő összes és mindenfajta villamos erőmű: 740 milliárd kilowattóra energiát szolgáltat az ország hálózata számára. Igen jelentős teljesítmény ez, világviszonylatban a Szovjetunió a második helyen áll az Egyesült Államok mögött. A harmadik helyet Japán foglalja el a ranglistán. Vízi erőművek Szovjetunió európai területe fogyasztja az ország különböző típusú erőműveiben termelt villamos energia 80 százalékát. Ugyanakkor a természet adta energiaforrásoknak csak 20 százaléka található a Szovjetunió európai területén. A többi Szibériában, Kazahsztánban, Közép-Ázsiában Távol- Keleten van. Szibériában a folyók még jelentős kiaknázatlan energiát hordoznak, ezeknek vízhozama összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az európai folyóké. Földünk legnagyobb vízi erőművét, a bratszki erőművet már üzembe helyezték. Ez 18 turbinájával 4,1 millió kilowattot termel. A bratszki erőműtől mintegy 250 kolométerre északra folyik az uszty—ilimszki vízi erőmű építése. 1972-től kezdi meg, 4,5 millió kilowatt teljesítmény mellett, az áramszolgáltatást. Az Angara folyam energialépcsője harmadik tagjának, az angara—bogucsanszki erőmű völgyzáró gátjainak tervezését is megkezdték. A hetvenes évtizedben ez a monstre erőmű is megépül, és ezzel befejezik az Angara energialépcsőjének kiépítését. Más folyókon is folyamatban várnak az erőműépítések. Az új energiahálózat átalakítja Szibéria arculatát az elkövetkező évtizedekben. Új városok, ipari centrumok nőnek ki a földből. Bratszkban a vízi erőmű után következett a város kiépítése, majd megszülettek az alumíniumipar létesítményei. Hőerőművek Napjainkban a hőerőművek szolgáltatják a Szovjetunió villamos energiájának 80 százalékát. Ez az arány a közeli jövőben is fennmarad. Pillanatnyilag a Pridnyeprovszkaja hőerőmű a világ legnagyobb hőerőműve , 2 400 000 kilowatt teljesítménynyel. Ugyanilyen teljesítménnyel működik 1969 óta a kanakovói (Felső- Volga) hőerőmű. Ez a két hőerőmű, további két Ukrajnai hőerőművel, energetikai jelene és ISZI jövoje összesen tízmillió kilowatt energiát szolgáltat az országos hálózat számára. Atomerőművek A Szovjetunió nagy erővel folytatja az atomerőművek fejlesztését is. Érthető ez, hiszen az ország gazdag urántartalékokkal rendelkezik. Egy időben világviszonylatban tartotta magát az a nézet, hogy az atomerőmű építése ráfizetéses vállalkozás, drága a hasadóanyag, az erőműépítés, a biológiai védelem stb. Francia jóslatok szerint az atom-kilowatt csak 1980-ban lesz rentábilis a vízi és hőerőművekben termelt kilowatthoz viszonyítva. Szovjet számítások szerint — a gazdaságosságot nézve — egy 500 ezer kilowattos és ennél nagyobb teljesítményű atomerőmű azonban már ma is konkurrálni tud egy hagyományos tüzelésű villamos erőművel. A Szovjetunióban többfajta atomreaktort fejlesztenek. Az országban klót erőmű gyors neutronos reaktorokkal üzemel. A gazdaságos energiatermelés szempontjából kétségtelenül ez a jövő reaktortípusa. Előnyök, hátrányok Az erőművek építésénél több szempontot kell figyelembe venni, nemcsak a technikai és a gazdaságossági szempontokat. A hőerőművek építése ma talán a legrentábilisabb megoldás. Ezeknek füstje azonban szennyezi az atmoszférát és a tüzelőanyagként használt szén-, olaj- és egyéb tartalékok nem kimeríthetetlenek. A vízi erőművek építése is kifizetődik, mert lényegében természet adta energiával termelik az áramot. Ugyanakkor a gátrendszerek zavarják a halak életét, kibillenthetik a biológiai egyensúlyt. Nem beszélve arról, hogy a folyamok vizét városok, falvak, ipari üzemek is használják, tehát a folyóvíznek a turbinák hajtásán kívül más feladatokat is el kell látnia. A közhiedelemmel ellentétben, hála a gondos védőberendezéseknek, az atomerőmű a legártalmatlanabb az ember környezetére. Az atomerőművek napi termelési üteme azonban nem alkalmazkodik a napi energiafogyasztási maximumokhoz és minimumokhoz. Más energiaforrások... Évtizedünkben egy gazdaságilag fejlett országnál már az atomerőműveket is a klasszikus erőművek csoportjába sorolhatjuk. A három klaszszikus energianyerési módszeren kivül a magnetohidrodinamikai kutatások területén is új utakat keresnek a szovjet fizikusok. Céljuk elsősorban az MHD-generátorok működésének gazdaságossá tétele. Az MHD-generátor a hőenergiát közvetlenül elektromos energiává alakítja át, a magnetohidrodinamikai törvények alapján. A Szovjetunióban jelenleg egy 25 ezer kilowatt teljesítményű MHD-berendezés építése folyik, kísérleti célokra. A szénen, olajon, urániumon kívül, a természet hatalmas energiatartalékokat adhat még az emberiségnek. Kísérleti naperőművek is üzemelnek már a Szovjetunió területén. Kutatások folynak ageotermikus erőműhálózat szélesítésére. Több terv fekszik az illetékesek előtt a szélenergia felhasználására. A világon csak két állam rendelkezik a tengermozgást hasznosító árapály-erőművel: a Szovjetunió és Franciaország. A konvencionális erőművek hatásfokának növelését is kutatják a szovjet mérnökök. Biztatónak ígérkezik az a kutatás, amely a hidrogéncellákkal kapcsolatos. A kőszénnel vagy kőolajjal működtetett cellákban a vegyi energia elektromos energiává alakul át. Hatásfokuk csaknem százszázalékos. A Szovjetunió energetikai jövőjét tehát a gazdag energiahordozók, a kiaknázatlan folyamatok, a tengermozgás, a hatalmas tüzelőanyag-tartalékok jelentik egyrészt, másrészt azok a napjainkban zajló tudományos kutatások más energiaforrások után — amelyek az elkövetkező években, évtizedekben hozzák meg gyümölcsüket. A cél: az 1970-es 740 milliárd kilowattot megduplázni 1980—85-ig. Ezt a teljesítményt a három hagyományos erőműfajta-hálózat fejlesztésével is el tudják érni. ENDRESZ ISTVÁN jfyzpVJFTUMÓ ________________________________ Szélerőmű terve Troposzféra centrálé