Állami főgimnázium, Losonc, 1900
Jscus András nevelési elmélete. (Egy nagyobb munka részlete.) A XIX-ik század elején nevelésünk vajmi szomorú képet mutat. A politikai élet meddősége átment a nevelésbe is. Elavult régi rendszerek szerint tanítottak az iskolákban. A XVI. és XVII-ik században oly virágzó iskoláink a korral nem haladtak, nem fejlődtek, szükségkép sülyedtek. A családi békét zavaró politikai kutatások, zaklatások megakadályozták az egészséges gyermeknevelést. A vallási türelmetlenségek, a nemzeti súrlódások, a nyelv harca, az adós újoncok önkényes szedése, az alkotmányellenes kormány túlkapásai felkorbácsolták a kedélyeket, felbontották az egyetértést, növelték az izgalmat. Ez a nyugtalanság, habozás-félés, ingadozás befészkelődött a családba, ami a gyermeknevelésnek mételyezője lett. Nagyon keveset vagy épen nem törődtek a gyermekkel, vagy tejbe-vajba fürösztötték, elkényeztették már csecsemő korában. Ha sírt, péppel-tejjel tömögették, hogy elhallgasson ; ha csintalan volt, bepólyázták, hogy szuszogni is alig tudott. A szobákat nem szellőztették, hisz nem is tehették volna, mert a szoba ablaka telve volt rozmaringgal, muskátlival stb. Ezeknek káros következményeként a gyermekek közül sokan elhaltak. Akik fölvergődtek , vagy a cselédség ízetlen, erkölcstelen fecsegéseire voltak utalva, mert a szobákban nem törettek, egyrészt mert zajt csaptak, másrészt mert az úri szobák a vendégek számára voltak fentartva , vagy jött-ment idegen nevelőkre bízattak. í*