Ludas Matyi, 1964 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1964-03-19 / 12. szám
Tavaszi nagytakarítás amerikai jótékonyka A londoni „Daily Mirror” amerikai tudósítója jelenti, hogy a floridai Tampában a rendőrség erkölcsrendészeti csoportja rajtaütésszerűen rászállt egy jótékonycélú előadásra, amelyen éppen két talpig meztelen leányzó táncolt a lelkes közönség előtt. Különben három rendőr is helyet foglalt a nézőtéren, de szolgálaton kívül. Az előadást egyébként a cserkészek javára rendezték, csak éppen az éberségről feledkeztek meg, ami pedig alapvető cserkész-tulajdonság. (1sz) Megboldogult Bell nem is sejtette, hogy találmánya a jellemeknek mily roppant változatosságú megnyilvánulására ad alkalmat. Ahány ember, annyiféleképpen telefonál. Most nem arra a kitaposott humoralaphelyzetre gondolok, amely szerint egyesek órákig tudnak telefonálni, mialatt kezükben elválik a telefon. Ez a bőbeszédűség, mint ismeretes, főleg a nőkre és a hallucinál az illető és rejtélyes hangokat hall, mint Szent Johanna. Van, aki vallomásszerűen kijelenti: — Sára vagyok! És jó ez neki? — gondolom. Vagy talán büszke rá? Mit feleljek erre? Én mi vagyok? Vagyok, mint minden ember, fenség, észak-fok, titok, idegenség, s ki tudja, még mi minden. Vannak nyelvtani újítók, akik sajátos fogasférfiakra jellemző, de hlmazással élik ki egyéniekhez nem szükséges feségüket, lefon, hiszen a bőbeszédűség már a pretelefonikus korszakokban is azt példázta, hogy a semmitmondáshoz sok idő kell. Ne feledkezzünk meg egy fordítási félreértésről sem! A „telefon” szót ugyanis magyarra távbeszélőnek fordították, s az emberek általában azt hiszik, hogy a távbeszélés nem térben, hanem időben értendő, ami már csak azért is megbocsátható, hiszen korunk fizikájának világképe a téridőn alapszik. Sokkal mélyebb jellemrajzokra is alkalmat ad ez a nagyszerű találmány, mint a gépesített fecsegés. Vannak szerény emberek, akik megelégednek első szóként az egyszerű „Halló !”-val, viszont tájékozatlan búsmagyarok, akik nem is sejtik, hogy Puskás Tivadartól származik ez a tökéletesen magyar szó, ötletesen így szólnak bele a készülékbe: — Hallom! — Mit? — szoktam kérdezni ilyenkor, hátha — Itt Nagy István beszélek! Ilyenkor az embert effajta válaszra csábítja a kisördög: — Halló, nem értem a nevet! Ki beszélsz ott? Van, aki minden teketóriázás nélkül így recscsen a telefonba: — Halló, ki beszél? Válaszom rendszerint így hangzik: — Itt senki sem beszél. Csendben üldögélek és olvasgatok. Ha valamilyen mellékállomást kérek, s azt mondják: „Foglalt!”, nemegyszer megkérem a központos hölgyet: — Nem tudná visszafoglalni? Sok ilyen hőstettet ismer a történelem! Gondoljon Szavoyai Jenőre. Ha azt kérdezik tőlem: „Milyen szám beszél?”, sóhajtva válaszolom: — A számok nem tudnak beszélni. Vannak értelmes számok, majd’ hogy meg nem szólalnak, de mégsem szólalnak meg. Egy alkalommal érdekes beszélgetés közben szólt a telefonom. Boszszankodva felvettem, s amikor egy kellemetlenül ismerős hang engem keresett, nyugodt lelkiismerettel mondtam: — Mással beszél! Valóban mással beszéltem, csak nem telefonon. Egyszer viszont azt álmodtam, hogy telefonon beszéltem valakivel és megkérdeztem tőle, mi újság, így válaszolt: — Éppen most irtottam ki a családomat... különben ez nem telefontéma! Azóta is foglalkozom azzal a gondolattal, hogy összeírom a telefontémákat. El kell egyszer végre dönteni, hogy mi telefontéma és mi nem! Feleld László Jelvény gyűjtés - Nem tudsz várni, amíg megállok.. ? ! SAJÁT MOZDONY A New York-i Miss Elizabeth Quint nem gépkocsit, nem repülőgépet, nem gőzöst vásárolt magának, hanem mozdonyt. Quint kisaszszony, mint elmondta, megnézte az eladó mozdonyt, s nagyon megtetszett neki. Használt mozdonyról lévén szó 5000 dollárért meg lehetett kapni. A hazaszállítás egy kicsit többe került ...