Ludas Matyi, 1966 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-06 / 1. szám
Kényszerképzet - Magának többet kellene mozognia, sétálnia ... Rossz előérzet - Vajon melyikünk nyugdíjajándéka ez a kristályváza? dUClka hydíwiv Pusztai Pál rajza A MÁNIÁKUS Sajnos, nem szolgálhatok megnyugtató hírekkel Géza barátunk állapotáról. Az igazat megvallva, nekem már régebben feltűnt, hogy kicsit túl nagy szenvedéllyel éli bele magát a krimikbe, túlontúl komolyan veszi a mozi, a rádió, a televízió bűnügyi történeteit. De arra még álmomban sem gondoltam, hogy idáig fajulhat a dolog. .. Bizonyos tünetek már az Angyal-sorozatnál mutatkoztak nála, Leclerc felügyelő aztán végképp az agyára ment szegénynek. Most már ott tart, hogy csak bűnözőket és áldozatokat lát maga körül, egyszerűen nem vesz tudomást a mi eseménytelen, szolid, hétköznapi életünkről. Éjt nappallá téve valami titokzatos bűntett után nyomoz. Leskelődik, szimatol, adatokat gyűjt, gyanúsít ... Hol végezheti a szerencsétlen? Előbbutóbb a diliházban. A felesége meséli, hogy még aggasztóbb a magatartása a munkahelyén. Gyakran a hivatalos idő lejárta után is bent marad, kiüríti a papírkosarakat, nagyítóval tanulmányozza az odadobott fogalmazványokat, lejárt villamosjegyeket. Megfigyelték, hogy a határidő naplójába köröket rajzol, megszámozza és színes ceruzával köti össze őket. Keresztkérdésekkel gyötri a takarítónőket és sűrűn szegődik egyik-másik kollégájának a nyomába. Kabátgallérját felhajtva, az orrán napszemüveggel oson utánuk a folyosókon, az irodákban .. . Legutóbb egy amatőr fényképet mutogatott mindenkinek, amelyen egy állatkerti medve volt látható, és az iránt érdeklődött, hogy erről kinek mi jut eszébe. Egyre inkább az a rögeszméje, hogy ő mesterdetektív. Ezek után már szinte meg sem lepődtem, hogy amikor a minap összetalálkoztunk a Körúton, Géza óvatosan körülpislogott, aztán a fülemhez hajolt: — Pszt, öregem! Már csaknem valamennyi szál a kezemben van! A csalétket is elhelyeztem, az ürgék rövidesen besétálnak a kelepcémbe. Csak egy alibinek kell utánajárnom, mert. . . Hirtelen elnémult, felnézett a Hungária épület kupolájára, diszkréten felkacagott és búcsú nélkül elsietett, összeszorult szívvel, sokáig bámultam utána, míg csak rokonszenves alakja el nem tűnt a járókelők forgatagában. Drága cimborám, ez már a vég kezdete... * A ma reggeli lapban olvasom, hogy Géza vállalatánál letartóztattak egy népes bűnszövetkezetet. Félmilliót sikkasztottak és ugyanannyit loptak. Bűnös üzelmeiket három éven át folytatták. Géza orra előtt. Kürti András