Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Megkérdeztük Ősz Ferencet: Mivel magyarázza a nemzedéki ellentéteket? Rezeda Kálmán, többszörös munkanélküli, aszfalt-filozófus és a ,,Szent Balhé” nevezetű galeri vezére, gondterhelten rótta a köröket. A gyülekezett tagjai izgatottan követték a fülükkel. Igazság szerint a szemükkel szerették volna követni, de mivel lelkük tükreit fekete szemüvegek, a szemüvegeket pedig dús hajzatuk fedite, ez teljességgel lehetetlen volt. — Gáz van! — szólalt meg végre Rezeda, de senki sem rohant elzárni a rezsót, mert tudnivaló, hogy a kijelentés nem azt jelenti, hogy gáz van, hanem hogy gáz, azaz balhé, illetve zűr van. A mai köznyelv ezt leginkább úgy fejezné ki, hogy objektív probléma ütötte fel a fejét. A galeri tagjai érdeklődve várták a folytatást, ami nem is késett. — Mit csinálunk szilveszterkor? — Balhét — felelte a kórus. — Ez természetes! De hogyan? — kérdezte szónoki pátosszal a vezér. — Ugyanis, ha elfelejtettétek volna, ezen az éjszakán mindenki arénázik. Hiába megyünk végig a Körúton összekapaszkodva, elfoglalva az egész járdát, mások is ezt teszik. Hiába ordítozunk, mindenki torkaszakadtából kiabál.. . — Azért az nem ugyanaz. Gondolj csak a szerelésre! — mondta egy lány, de lehet, hogy fiú volt. — Mazsola! — intette le a vezér. — A jelmezbálok slágere az idén a mi szerelésünk lesz. Már most nem lehet hosszú parókát kölcsön kapni... Az emberek ezen az éjszakán azt teszik, amit egész évben elítélnek. A polgár 364 napon át nem vét a csendrendelet ellen, szabályosan közlekedik, tisztességes öltözékben jár és viszolyog attól, aki részegen randalírozik az utcán. Bezzeg, szilveszterkor teleordítja a magyar éjszakát, idegen nőket szólít le a Körúton, a járda szegélyén ülve, üvegből issza a pálinkát, táncra perdül az Emke aluljáróban, a villamossíneken csókolózik, szóval azt teszi, amit egész évben tőlünk látott, és ilyenkor kitűnően érzi magát. Remélem nem akartok csatlakozni hozzájuk? — Isten őrizz! — borzongott egy fiú, de lehetséges, hogy ez meg lány volt, vagy még most is az. A társulaton úrrá lett a kétségbeesett bizonytalanság. Irtózattal töltötte el őket a fenyegető lehetőség, ha csak egy éjszakára is, de hasonlítani fognak a többséghez, elvesztik különállásukat, a kutya nem fog felfigyelni rájuk, és bárhogy randalíroznának, a legszigorúbb rendőr is jóindulatú elnézéssel mosolyogna rajtuk. De Rezeda megtalálta a megoldást: — Szédületes ötletem van! Szilveszterre új szerelésbe vágjuk magunkat. A jelmez a következő: sötét ruha, fehér ing, nyakkendő, fekete cipő, kalap. A lányoknak kisestélyi, tűsarok, nylonharisnya — sorolta undorral a kellékeket. — És a tollunk? — kapott a hajához ijedten egy tag. — Ez a balhé megéri hogy levágassuk! Majd kinő! — mondta a vezér. — Mosakodni is kell? — Természetesen. Méghozzá illatos szappannal.Borotválkozás után kötelező a pitralon és valami kölni. Tilos viszont az ital, a feltűnő viselkedés, a hangos szó. Kötelező az irodalmi nyelv használata, kivéve egyes modern művek nyelvezetét. A galeri tagjai lelkesen széledtek szét. — Majd mi megmutatjuk ezeknek a polgároknak! — kiáltotta Rezeda, mint valami harci jelszót. Mindezt csak azért mondtam el, hogy figyelmeztessem azon tisztességes embertársaimat, akik szilveszter éjszakáján hoszszú parókával, veres papírorral, trombitákat fújva tántorognak végig a Körúton, legyenek éberek! Ha látnak egy csoport fiatalt — akik feltűnően elegánsak, és megfontolt léptekkel haladva, halk hangon Juhász Ferenc ars poeticájáról cserélnek eszmét — nagy ívben kerüljék ki őket. Nem méltók arra, hogy négykézlábra ereszkedjünk velük. Kirekesztették magukat közülünk . . . Hiába, ezek a mai fiatalok mindenre képesek... Megkérdeztük Várnai Györgyöt: Milyen állatokat irigyel? - Egymaga tud kórusban énekelni. - Már nem érte meg az atomkort. - Arra is telik neki, hogy lefestesse magát. - Nem csúszik el a fel nem szórt járdán