Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-04-02 / 14. szám
ERKÖLCSI MAGASLAT AZ OT MŰSZAKI ÁTADÁSÁN - Te jó isten! Csak az átvevők alatt be ne szakadjon! - De bogárkám, nem lumpoltam, hanem betörtem!... GONDOS FÉRJ emrégen azon töprengtem, vajon hisznek-e még az emberek a jóságban, az önzetlen segíteni akarás gyönyörű gondolatában? Elhatároztam, hogy e tárgykörben költséges kísérletet hajtok végre. Tíz darab ropogós százforintost vettem magamhoz és utamra indultam. A kísérlet első alanya egy felelős beosztású tisztviselő volt. Szerényen üdvözöltem, majd az íróasztalára leszámoltam az ezer forintot. — Ezt miért kapom? — kérdezte villogó tekintettel. — Csak úgy. Gondolom, mindig jól jön egy váratlan kis pénzösszeg. — Ha nem takarodik el, azonnal rendőrt hívok! Figyelmeztetem, hogy a megvesztegetőt is bünteti a törvény. Várjon a sorára! A kérvényeket beérkezési sorrendben intézzük el. — Biztosíthatom, hogy nincs önöknél semmiféle kérvényem. Csupán segíteni akarok egy embertársamon. — Gúnyolódik? Ugrat? Mars ki! — ordította céklapirosan a dühtől. Nem sokkal ezután betértem egy üzletbe. A pult mögött hórihorgas, sovány eladó állt. Jóságosan megcsókoltam a homlokát, és a kis blokkfüzete alá csúsztattam a kísérletre szánt összeget. Cinkosan rám kacsintott : — Szeretem a gavallér vevőket, de jelenleg a pult alól sem tudok önnek adni. — Tegye el, jó ember. Szívesen és minden mellékgondolat nélkül akarok segíteni. Hirtelen elkomorodott és erélyesen megragadta a zakómat : — Ide figyeljen, uram! Én sem most léptem le a falvédőről. Provokálni akar? Be akar ugratni? Csakhogy nekem a hajam szála sem görbülhet meg, mert becsületesen végzem a munkám és kész. Most pedig szépen tegye be maga mögött az ajtót. Értjük egymást? Gyorsan elhagytam a helyiséget. Bementem a „Vidám marhafelsálhoz” címzett étterembe. Rántottét rendeltem két tojásból. Kifizettem az ételért járó hat forint hatvanat, aztán előkelően az asztalra dobtam az ezer forintot. „A többi a magáé” — közöltem elegáns biccentéssel és indultam a kijárat felé. Alig két lépést tettem, utolért a pincér és a zsebembe gyűrte a bankjegyeket. — Miből telik önnek arra, hogy ezer forintot csak úgy nekem ajándékozzon? Bizonyára becstelen úton jutott hozzá. Ahogy elnézem a fülét és ezt a vonást a szája körül, tipikus sikkasztó külseje van. Én nem akarok ilyen zavaros ügyekbe keveredni. Figyelmeztetem, jobb, ha eltűnik, mert itt gyakran van razzia. A viszontagságoktól eléggé fáradtan lerogytam a Krémkávé eszpresszó egyik asztalához. Szomszédomban egy csinos, karcsú, fekete hajú nő ült. Diszkréten a táskája alá csúsztattam a bankókat. Haragos tüzek gyulladtak a szemében, aztán felháborodottan elém dobta a pénzt: — Kikérem magamnak! Minek néz maga engem, hogy csak úgy?... Alamizsnát nem fogadok el. Legalább vigyen el előbb egy moziba! Ha egy percen belül nem távozik, olyan botrányt csapok, amilyent még nem látott a világ! Kitántorogtam az ajtón, és hazamentem. Otthon reszkető kézzel feljegyeztem a naplómba: A KÍSÉRLET NEM SIKERÜLT, HÁLA AZ ÉGNEK! MEGMARADT A PÉNZEM. ÍGY NEM KELL ELSEJÉIG KÖLCSÖNKÉRNEM EGY VASAT SEM!... Galambos Szilveszter - Biztonsági zárat szereltettem otthon az ajtóra, mert a feleségem fél egyedül a lakásban ... JÓ TANÁCS - Az andaxint még nem próbálta szedni idegesség ellen? — Csak arra szeretnék felvilágosítást, hogy hol tetszik venni ezt a jó fokhagymás kolbászt? ... ÜGYFÉLFOGADÁSON