Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-09-17 / 38. szám
BONJEL (L&ULO^ Lajos, te már megint szivarozol! - Biztosan megengedi a bácsi, hogy te is belerúgjál néhányszor a labdába... ISKOLAORVOS MIMIÉ] - Ha jól viselem magam, elengednek öt iskolaévet? REND A LELKE MINDENNEK... M egérkezvén X. városba, egy buzgó lokálpatrióta szegődött kísérőinül. — Ne menjen még a szállására... Előbb megmutatom magának a várost — és máris terelt előre. Üres telekhez értünk. — Mi ez? — kérdeztem. — Itt egy vendéglátóipari kombinát lesz. A földszintjén 300 személyes önkiszolgáló vendéglő lesz, az első emeleten luxusétterem lesz pálmakerttel, a második emeleten sztriptíz lokál lesz, minden asztalon telefonnal, telexszel és képtávíróval — Az minek? — A korszerű vendéglátás normái megkövetelik a vendégek fokozott igényeinek kiszolgálását. A devizakitermelés szempontjából különös jelentőséggel bír. .. Mentünk tovább. — Ide egy háromszögletű szállodát tervezünk, föld alatti autóparkolóval, fotocellás liftekkel, a tetőn helikopterállomással. — Helikopterre is számítanak? — Mi sohasem a pillanatnyi igényekből indulunk ki. A jövő távlatait kell szem előtt tartanunk. A jövő a helikopteré ... Egy omladozó épület elé értünk, szeméthegyek tornyosultak a gyalogjárón. — Sok a szemét — jegyeztem meg. Nevetett: — Nem érdemes eltakarítani ... Ezt az épületet nemsokára lebontják. A helyén panoráma körkilátó lesz, forgatható toronnyal, magasövezeti faunával és flórával, cinemascop mozival és többcsatornás színes tévé adótoronnyal ... — Többcsatornás? Színes? Tévé? — csodálkoztam. —Ne lepődjék meg. A közönség már torkig van a mozival, unja a feketefehér televíziót is. A ma embere, korszerű, modern, felfokozott igények, kibernetika, komputerek, szabadidő, satöbbi. Olyan szépen ecsetelte, hogy már magam előtt láttam X. város ragyogó jövőjét. Pillantásom azonban egyelőre az autóbuszvégállomásra esett. Csúf, kopott épület körül rengeteg ember. Savanyú söntésszag és kipufogógázhoz keveredett a levegőben. — Szép, ugye? — kérdezte. — Nem túlságosan... — feleltem bizonytalanul. — Hát mit néz maga? Csak nem ezt az... izét... Ne azt nézze, hanem az űrhajókilövő-állomást, ami ezen a helyen lesz építve. Itt lesz a starthely. Bal oldalról a távolsági járatok indulnak a Jupiterre és a Saturnusra, jobb oldalról a helyi járatok a Marsra és a Venusra, de azokon nem lesz kalauz, oda úgyis csak a bérletesek utaznak. — Most már látom ... — nyugtattam meg, de már fáradni kezdtem — Szeretnék megvacsorázni és nyugovóra térni... — kérleltem szelíden. — Semmi akadálya. Csak azt szerettem volna, ha jók az első benyomásai. Mert az első benyomás nagyon fontos ... A kutyaól, amiben helyet kaptam, elég kényelmes volt fekvésre. Felállni amúgy sem akartam, ahhoz túlságosan fáradt voltam. A vendéglőben, ahová előzőleg betértem vacsorázni, szívességből adtak egy megrágott kiflisarkot és egy kis tegnapról maradt pacalpörköltet, mert errefelé nagyon vendégszerető népek laknak. Utána moziba mentem. A mozit tatarozzák, mert a múlt héten leszakadt a tető. (Igaza volt kísérőmnek, hogy az emberek torkig vannak a mozival.) A buszállomásnál — leendő űrhajóállomás — azonban tényleg nagy volt az éjszakai élet, tökmagot árultak meg szotyolát. Megettem egyegy marékkal, hazamentem, levetkőztem. Egyet fordultam az ágyon, a rugók a vesémbe hatoltak. Aztán jókedvem támadt, mert eszembe jutott, hogy ennek a priccsnek a helyén baldachinos ágy lesz laticelbetéttel, beépített masszírozó szerkezettel, mely elalvás előtt halkan Chopinetűdöket duruzsol. . Novobáczky Sándor - Ezentúl mindenki csak a beosztásának megfelelő ajtót használhatja... SZEZONVÉG