Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-11 / 10. szám
arudi Oktáviánt különcnek tartották — pedig nem volt az. Ugyanolyan köcsögkalapot viselt és hosszúszárú esernyőt hordott, mint az angol banktisztviselők a londoni Cityben. A cipője költemény volt, nehezen érthető, nehezen elviselhető, mint egy modern vers. Széles volt és rüsztben magas, a talpa pedig kétujjnyi vastag és a cipő orra felé vékonyodó. Sarudi Oktávián éppen úgy szeretett volna kényelmesen élni, járni-kelni, mint bárki más ebben a hepehupás életben. De nem sikerült neki. Lúdtalpa miatt fémbetétet viselt cipőjében, öreg ujjainak alapízületébe pedig befészkelte magát a potlagra. Sajnos a lúdtalp és a köszvény nem fért meg egy cipőben. Emiatt kénytelen volt mérték utáni cipőben járni. Pedig mindig pehelykönnyű cipőről ábrándozott, amit bármely cipőboltban megvehet feleannyi pénzért, mint amit otromba cipőiért az ortopéd suszternak kifizet. A lúdtalpbetét miatt a lábház magasságát a cipővásárlás esetén úgy tudta elérni, hogy három számmal nagyobb cipőt vásárolt. És a divat évek óta nem akart megváltozni: lapos cipők, hegyes orral. Egy napon Sarudi Oktávián fellázadt. Végleg úgy döntött, hogy olcsó, kész, pehelykönnyű sarut vásárol a cipőboltban. A kirakatba kitett cipőkből gondosan kiválasztott egy szénét és csendben beosont a bolt ajtaján. Három lófarkas kislány egy csomóba verődve állt a bolt közepén. Éppen feketéztek és nagyon ügyeltek arra, hogy egy csepp ne cseppenjen a műburkolatú padlóra. Sarudira nem reagáltak, ő pedig várt egy darabig, aztán elunva a várakozást, hirtelen elhatározással a csomagoló felé tartott, ahol a bolt egyetlen férfi tagja szorgalmasan csomagolt, tornyozta a skatulyákat. Sarudi egyik leglelkesebb támogatója volt az egyenlő munkáért egyenlő bért című női mozgalomnak, és kissé elszégyellte magát, hogy az egyetlen férfihoz fordult, aki nemcsak hogy dolgozott, hanem megspórolt egy alkalmazottat, mert miként rövidesen kiderült, ő volt egyben az üzletvezető is. Sarudi nagy tiszteletet érzett a férfi iránt, akinek finom óhajára (.. . mit bámészkodtok, naplopók, uzsgyi föl a létrára áruért) pillanat alatt szétszéledtek a lányok. Nem tudott ellenállni és bemutatkozott: „Dr. Sarudi Oktávián vagyok.” Az üzletvezető letette a skatulyát a kezéből és csodálkozva nézett a vevőre. Mosolyra ferdült szájából még maszek korából ott maradt jóindulat sugárzott. „Doktor urat hírből ismerem, maga gyógyította ki az öcsémet a reumájából... tudja, a Minor Mikit ... áldja is a doktor urat ... Tessék helyet foglalni ... Juci, ugorj lengyel exportért ... Mit bámulsz? Hányas számút hozzál? Nézz az elvtárs lábára : negyvenkettes.” Sarudi félénken kockáztatta meg: „Inkább negyvennégyes, belekalkulálva a betétet is.” Könyörgöm — ékesítette a könyörög igét az üzletvezető úr — „negyvenhárom”. És már is kezében volt a lengyel export művemek. Szerencsére nem ment fel a lábára. „Inkább ezt a csehet tetszik? Vetekszik a régi Batával.” A kislányok már elvégezték a teljes munkaidőre kijáró mozgásadagot. Sarudi dr. pedig válogatott. Végül megállt egy csokoládébarna műtalpú cipőköltemény mellett. „Ezt kérem negyvennégyesben.” „Pont negyvennégyes” — mondta rendíthetetlen nyugalommal az üzletvezető. Príma ktsz-cipő. A helybeli nem Halászati Ktsz melléküzemági egysége készíti. Valóban szemrevaló volt ez a kisfröccs-öntött cipőcske. Ránézett az üzletvezető orrára és nagyfröccs-öntöttet, negyvenötös nagyfröccs-öntöttet kért. Bepakoltatta a régi cipőjét. Az üzletvezető megnyugtatta, hogy egy hét múlva is visszaveszi a cipőt, ha nem felel meg. Ez az előnye a fröccsöntött cipőnek, a talpát le lehet mosni. Kedves Olvasóm, akit a szerkesztőség jóakaratú kritikája arra kényszerített, hogy ezt a fantasztikus novellát elolvassad, bosszúsan legyintesz, most jön a megszokott poén: a cipő előbb csak az orránál kezdett cuppogni, majd két nap alatt szétment. Kedves Ludas, keresd meg, ki a vétkes. Itt az ideje, hogy véget vessünk a melléküzemágak harácsolásának.. Hát ilyen happy endről szó sincs. A cipő vasból volt vagy legalábbis valami könnyű fémből — mondjuk alumíniumból. Egész apró hiba keserítette meg Sarudi doktor életét. Másnap reggel a cipőfűző végét összesodró és megkeményítő műanyag, a két cipőfűző mindnégy végéről levált. A csupasz végek nyálazása és összesodrása kb. félórát vett igénybe. De végül is sikerült, és boldogan lebegve a föld felett félórás késéssel benyitott az üzemi rendelőbe. Húsz év óta most fordult először vele ilyen szégyen. Másnap időben kelt. A cipőhúzás közben történt a baleset. A cipőfűző... cipőpertli... az a vacak cipőmadzag nem egészen kétnapos használat után elszakadt. Papucsban leszaladt a rövidáruboltba. Az ajtón ez állt: fél tízkor nyitunk. Még egy órát kell várni. A félig felhúzott redőnyön keresztül látta, hogy már bent lézeng pár elárusító. Bekukucskált a redőny alatt és könyörgőre fogta a dolgot. Hiába ... a női munkaerők hajthatatlanok voltak. Mire beért az üzembe, az ülés már befejeződött. A bölcsőde ügyét pénz hiányában a következő ötéves tervre halasztották. Amint behúzott fejjel áthaladt az udvaron, úgy érezte, hogy a terhes aszszonyok és a kismamák ferde szemmel néznek rá. Sarudi Oktávián nagyon szégyellte magát. Jós Miklós IMPORT-TOJÁS DERMESZTŐ Nagyon is tudományos Munkát olvastam A langyos kályha Mellett. S mert az állt A műben, hogy 6000 millió év Múlva kihűl a Nap, Gyorsan a kályhába Tettem még két kanál Szenet. VERS TAVASZ ELÉ „Emberiség! Fel, fel, A hegyekbe! Élvezzük a Természetet! A közelgő Új tavasz szagát!" — Közbeszólt egy hegyes humanista: „Állj, ne még! A Természet is élvezhesse önmagát!" Darázs Endre MEGJELENT A LUDAS MAGAZIN MÁRCIUSI SZÁMA