Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-08 / 14. szám
Diákkorom óta izgatja fantáziámat a humor, mármint ez a latin szó, amelynek az eredeti jelentése: nedv. Menynyiben igaz az ókori orvostudomány felfogása arról, hogy az emberi test nedveinek keveredésétől, kavarodásától függ hangulatunk, tehát humorunk is? — Annyiban — válaszolja dr .Magyar Imre elnéző professzori mosolylyal naiv kérdésemre —, hogy a száraz embernek nincs humora. — Ez a felelet inkább az íróra jellemző, mint a belgyógyászra. — Kérem, én nem vagyok író, én csak írogatok. Számomra az írás csupán pihenés, kikapcsolódás. Igen, író és orvos, két olyan hivatás, amelyeket nem lehet is-is alapon művelni. Aki mégis megpróbálja, könnyen úgy járhat, mint az egyszeri kolléga akire az orvosok azt mondták: rossz orvos ugyan, de jó író; az írók viszont így vélekedtek róla: rossz író ugyan, de jó orvos. — Ebben az írói „hobbysban nyilván nagy szerepe van annak, hogy ön mint orvos, közelebbről megismeri az embereket. — Igen. Bár az utcán is megismerném őket, ha rám köszönnek. Rendszerint azonban közelebbről sem jut eszembe, kicsoda a kedves üdvözölöm, mi a neve és a foglalkozása, csupán a veséjére, a gyomrára, vagy a májára emlékszem határozottan, attól függően, melyiket kezeltem. — Az viszont jóleső érzés lehet, hogy a volt betegei megismerik önt. — Különösen ha a világ másik felén üdvözöl a volt páciensem, mint néhány éve is a kanadai Toronto utcáján. Komolyan mondom, meghatódtam, amikor megállított a férfi, a nevemen szólított és biztosított róla, hogy örökké hálás nekem és stb., stb . .. Aztán egy váratlan fordulattal megkért, segíteném ki 50 dollárral. Akkor se adtam volna neki, ha véletlenül van nálam, ugyanis távolba szakadása előtt én tiltottam el az alkoholtól. — Máskor is volt része hasonló élményben? — Hasonlóban nem, élményben gyakran. Ez a külföldi utazások sóra. Épp az imént jutott eszembe két apróság, hogy az ablakom előtt két sofőr „értékelte” egymás családját hetedíziglen. Az egyik Tokióban történt, ahol az irdatlan forgalomban száguldott velem egy taxi. Hirtelen fékezés dob előre az ülésen és a következő percben azt látom, hogy az én kamikázém — így becézik őket (Azokat a japán pilótákat hívták így, akik a II. világháborúban bombaterhükkel öngyilkosan a célra repültek. A szerk.) — kiszáll a volán mellől és mélyen hajlong. Lassanként megértettem, hogy összekoccantunk egy másik kocsival. Annak vezetője is kinn volt már a kocsiból és hasonlóképpen hajlongott. Miután a hatalmas forgalom kellős közepén több ízben meghajoltak egymás előtt, kicserélték az irataikat és újabb kölcsönös hajlongások után visszaültek a kocsijukba és mentünk tovább. Alig egy év múlva Buenos Airesben, ahol szintén jókora a forgalom és kegyetlenül száguldanak az autók, jóval jelentéktelenebb összekoccanásnak voltam a tanúja, mármint a két autó összekoccanása volt jelentéktelenebb. Az argentin sofőrök azonban kiugorva kocsijukból valóságos bokszmérkőzést vívtak. — Akkor mégiscsak a mi sofőreink járnak a helyes arany fözépúton. Nem hiszem ugyanis, hogy szómérkőzés következtében bárki is — például — az ön vizsgálóasztalára került volna. — Azt sohasem lehet tudni, ki miért kerül a vizsgálóasztalra. Egyszer talán nekem is illett volna odafeküdnöm magam elé. Történt jó néhány éve, hogy behívtak a katonasághoz egyészségügyi felülvizsgálatra. Szokás szerint pucérra kellett vetkőznünk, aztán sorban föl kellett feküdnünk a vizsgálóasztalra. Az orvos őrnagy engem is alaposan megnyomkodott, majd így szólt: „Az elvtársnak hatalmasan megnagyobbodott a mája, jól tenné, ha megnézetné magát egy specialistával.” Ő nem tudhatta, hogy az előtte fekvő meztelen alak egyetemi tanár, akinek egyik fő szakterülete éppen a máj. — Úgy tudom, hogy ön ebben a minőségében is ír. — Bármilyen humoros ez, de így igaz. A Magyar— Petrány-féle Belgyógyászatban én vagyok a Magyar. Egy alkalommal azonban akadt harmadik társszerzőnk is, aki — úgy látszik — megunva a tankönyv egyhangúságát, belekötött a hatodik kiadás néhány példányába az állatorvosi könyvből egy ívet. Az orvostanhallgatók meglepődve látták, hogy a cukorbaj tünetei után a következő fejezet a tőgy megbetegedéséről és a tejhozam csökkenésének okairól szól. — Akadt olyan hallgató, aki — már csak a tréfa kedvéért — megtanulta ezt az ívet is? — Az orvostanhallgatóknak kitűnő humorérzékük van, de — ha tanulásról van szó — tudnak mértéket tartani. Sólyom László m »PROFesszontaL RENDSZERETET VÍZHIÁNY Ha ez így megy tovább ... VÁRATLAN FORDULAT - Szép virágot tessék! KÓDEXMÁSOLÓ - Ha még egy pacát ejt, csak árleszállításnál tudjuk eladni. — öt percen belül jelentkezik, hogy felvarrta a gombot!