Ludas Matyi, 1979 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-03 / 18. szám
TAVASZI ÜZENET NYITNIKÉK A Balaton-parton megszólalt a tavasz kedves énekes madara, a cinke. A madárének — „nyitnikék” — elhangzása általában jeladás a szőlőmunkák megkezdésére. Szerte a partvidéken meglezdték a metszést, a nyitással .. L . O" " ' ~":?k / - - aSs?* Sd2^re$12tr éjjére m ! IRÁNI SAH |i Ál (oT^Víí ^ - Meghoztam az új céltáblát Színhely: egy fővárosi kórház II. számú belgyógyászatának 3-as kórterme. Szereplők: frottírköpenyes szívbeteg, pizsamás cukorbeteg, strandpapucsos gyomorfekélyes, hálóinges trombózisos, sápadt vakbeles. Frottírköpenyes (belép a kórterembe): Na, fiúk, lehet használni az öblítőtartályt, megjavítottam. A súly mozdult el, azt kellett helyretenni. Pizsamás (heverészik az ágyon, röpít rág): Most mit vágsz fel, én tegnap majdnem lekéstem a nagyvizitet, mert a villanykapcsolót bütyköltem a mosdóban. Már nem tudtam elviselni, hogy egy hete sötétben mosom a lábam. Strandpapucsos: Megjavítottad, megjavítottad, de oda ikerkapcsoló kéne. Pizsamás: Jó, hogy engem akarsz kioktatni. Tegnap már szóltam a nejemnek, hogy a legközelebbi látogatáskor hozzon egy ikerkapcsolót a grillcsirke mellé. Hálóinges: Én is rendeltem a lányomnál gipszet, meg facsavarokat. A lógó tükröt akarom betiplizni a mosdó fölött. Úgy örült a kislány, hogy végre van valami kívánságom, mert már két hete étvágytalan vagyok. Frottírköpenyes (átszól a Strandpapucsosnak): Komám, ha megkaptad a kezelést, megreparáljuk a fűtőtestet. Még elég hűvösek az éjszakák, nem akarok ráadásul tüdőgyulladást kapni. Strandpapucsos: Jó, jó, de előtte leviszem a szemetet. A folyosót még a reggeli előtt felmostam. Azért örülök komám, hogy amióta ilyen jól összejött a csapat, kezdünk normális körülmények között lábadozni. Mégsem mindegy, hogy hol betegeskedik az ember. Hálóinges: Még nem lehetünk elégedettek. Állítólag a sebészetről egy visszeres beteget felterjesztettek a „Kórház kiváló dolgozója” kitüntetésre, annyit serénykedett. Ettől sajnos még messze vagyunk. Pizsamás: Nem szabad hagyni, hogy lepipáljanak minket. Itt a gyógyuláshoz a legelemibb feltételek sincsenek biztosítva. Nem jutok hozzá egy satuhoz, egy elektromos fúróhoz, vagy egy festékszóróhoz. Pedig ezek nélkül nem csoda ha lemaradunk a sebészet mögött. Ha nem vesszük kézbe a dolgokat, szétmállik itt minden. Tudjátok mit? Hirdessünk munkaversenyt a betegek között. Frottírköpenyes: Ez a munkaverseny jó ötlet, felvetjük a főorvos úrnak. Már látom magam előtt a szocialista betegbrigádokat: nálunk a belgyógyászaton a Korányi brigád, a szülészeten a Semmelweis brigád, a gyermekosztályon pedig a Heim Pál úttörőbrigád. „Tiéd a kórház, magadnak hozod rendbe!” — ez lenne a jelszavunk. Hálóinges: Inkább az, hogy „Szocialista módon, betegeskedni, barkácsolni és lábadozni !” Sápadt vakbeles (nyögve megszólal): Tízre ígérték a műtétemet, de még nem jöttek értem. Frottírköpenyes: Ne izgulj hapsikám! Hozzatok egy kést a konyháról. Sok csirkét kibeleztem én már otthon. Mint minden mást, majd ezt is elintézzük mi magunk. Majláth László TERASZ