Ludas Matyi, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-17 / 11. szám

­­i Hogy repül az idő! Ilyen nagyok már a gyerekek, Takács szomszéd?! Beülök az egykor jó kis­vendéglőbe. Már nem jó, de még mindig kicsi, és még mindig vendéglő. Szól a ze­ne. Nem este van, nem mu­latni akarok, de nem is szá­mítanak zenés árakat. In­gyen szolgáltatás. Beülök az egykor jó cukrászdába. Már nem jó, de napközben még mindig cukrászda. Szól a zene. Újabban mindenhol, ahol valamit enni-inni le­het, ott egy magnó, egy a pampampam, amit az óriási erősítő, hangfalak és előzékeny pincér időnként felhangosít, lehetőleg ak­kor, amikor hozzák a le­vest. Sokáig gondolkodtam, miért csinálják? Először rosszhiszeműen arra ma­gyaráztam, hogy az összes fantáziátlan tulaj bérlő, szerződéses, gebines így akar kitűnni. Hogy egysze­rűbb egy magnót venni, mint új ízeket kitalálni, ud­­­varias, tiszta, barátságos ét­termet vezetni. Megfordult a fejemben az is, hogy a sze­mélyzet unatkozik a hosszú munkaidő alatt. Ezt meg is értem. Kevés a kuncsaft, hiszen épeszű ember nem ül be olyan étterembe enni, kávézóba beszélgetni, ahol a fejek fölött bömböl szte­reóban a dobkíséret, ha van más hely is a környéken. S most meg kell követ­nem ezeket a derék embe­reket, akikről oktalanul annyi rosszat gondoltam Azóta rájöttem, hogy a rámkényszerített zenebena az ország érdeke. Olvastam, hogy kutatók szerint a ze­ne növeli a tejhozamot. Jobb tehenészetekben, ami­kor bevillázák a tehénnek a villásreggelit, bekapcsol­ják a magnót is, és amíg az állat rágcsál, szól a muzsi­ka. És az a marha hagyja! Tótisz András FILMKRITIKA ÚJ LEHETŐSÉG Már a rómaiak is megmondták: ÓVAKODJ MÁRCIUS VÍRUSÁTÓL! — Maguk mind tankolni akarnak?

Next